Lázár János építési és közlekedési miniszter május 15-én a VDSzSz Szolidaritás XXIV. Küldöttgyűlésének vendége volt. Az alábbiakban a fontosabb gondolatokat szemezgettük ki a beszédéből. 

Csak akkor szeretnék direkt beavatkozni a munkavállaló és a munkáltató viszonyába, ha úgy érzem, hogy ez szükséges. (...)

Azt szeretném, ha a következő években a munkaügyi kapcsolatok rendezettek lennének a MÁV-Volán csoporton belül, és a munkabéke minden körülmények között ennek a szolgáltatásnak a garantálása érdekében biztosított lenne. Tulajdonosként arra számíthatnak tőlem, vagy ha úgy tetszik, közös munkánk érdekében arra számíthatnak munkatársuktól, a minisztertől, hogy arra fogom biztatni a munkaadót, hogy folyamatosan megegyezésre törekedjen, mégha ennek ára (is) van a MÁV-Volán csoport eredményét, pénzügyi, gazdasági számait, vagy netán költségvetés támogatási feltételeit illetően is. (...)

Mindig arra leszek büszke és elkötelezett, hogy együttműködés legyen a munkaadó és a munkavállalók között, ez számomra nagyon fontos vonalmérték, nagyon fontos mérce a jövőre nézve. Arra számíthatnak, hogy konfliktus, nézeteltérés esetén - amiből volt és lesz is jó néhány - az együttműködés és a viták rendezése a tulajdonos célkitűzése. (...)

Beszélt arról, hogy bár a külső körülmények nem könnyűek, ennek ellenére 

mindig lehet megállapodást kötni, és mindig megállapodásra lehet törekedni, abban vagyok érdekelt, hogy kompromisszum legyen, és a kompromisszumban hiszek, a megegyezés lehetőségét keresem mindig. Ezért adom meg a szakszervezeteknek a nekik kijáró tiszteletet, és elsősorban az itt dolgozó munkavállalóknak az elismerést és a megbecsülést. (...)

Az, hogy ma Magyarországon 4,5 millió ember naponta eljut egyik helyről a másikra, ennek a rendszernek a működésében a garancia az ott dolgozó munkavállaló. Azok a vasutasok, azok a volánosok garantálják ezt leginkább, akik élő munkaerővel járulnak hozzá a pálya működtetéséhez, az emberek biztonságos közlekedéséhez, a járművek üzemben tartásához, és üzemeléséhez, az egész rendszer, az egész operáció működtetéséhez. Számomra ebben a rendszerben a legfontosabb érték az ember. Nem a gép, nem az eszköz, nem a pálya, hanem az ember. Nélkülük, felkészültségük, tapasztalatuk és lojalitásuk nélkül ez réges-régen már nem működne. (...)

[Nagyon fontosnak tartom, hogy a 4,5 millió ember ki legyen szolgálva, ne megnehezítsük az életüket, hanem megkönnyítsük. Az az 56 ezer ember, aki mindennap eljuttat 4,5 millió ember egyik helyről a másikba, az ezeknek az embereknek megkönnyítse az életét, és ne megnehezítse. Ez nagyon egyszerűnek tűnik, de nem könnyű megvalósítani. (...) 

Abban szeretnék szövetségest találni minden munkavállalóban, minden szakszervezetben, hogy kezdjük meg ennek a vállalatnak az átalakítását. Ne egy nyűg legyen, ne egy vegetáció legyen, ne egy harmincéves szenvedés legyen, ahol mindig lejjebb, lejjebb esik a nívó és a színvonal, a kooperáció, a társadalmi megbecsülés, hanem ez legyen egy új lehetőség az itt dolgozók számára és az ország számára is. Ha megkapom a munkavállalóktól a támogatást, megkapom a szakszervezetektől az együttműködést, akkor erőnek teljében tudok odamenni, erővel a hátam mögött tudok odamenni a kormányzathoz, és azt tudom mondani, hogy ennek az országnak erre az ágazatra áldozni kell, mert itt van egy összefogás, egy jó közösség, egy motivált csapat, aki képes megváltoztatni a rájuk bízott helyzetet, és képes egy lehetőségből, egy bajból erényt kovácsolni. Ehhez szeretném megnyerni az Önök támogatását és szövetségét.

A beszédet teljes egészében megnézhetitek itt. A kép forrása Lázár János fb-oldala.