Első napunk (péntek) - a hosszú út után - a szállásunk elfoglalásával kezdődött, mely Sárospatakon a vár lábánál volt. Ebédidőben érkeztünk, ezért a szállás elfoglalása után étteremben ebédeltünk. Majd, a Makkoshotykára menő buszra felszállva, a Tokaj-Hegyalja ékkövének számító Kőporosi pincesorra, Hercegkútra rándultunk át. 17 órára értünk oda, és féltünk, hogy már nem lesz nyitva pince. De, nem így volt. Este fél 9-ig öt pincét látogattunk meg. Szolid borkóstolás (ami, a pincék összes borának kis adagban történő érzékszervi minősítését jelentette) után, kissé csillogó szemekkel buszoztunk vissza Sárospatakra. Hercegkút, egy pici kis sváb felmenőkkel rendelkező falu, mely magán viseli az ősök szorgalmának minden nyomát. Köszönjük a pincék tulajdonosainak és az alkalmazottaknak a történelmmel és a borokkal kapcsolatos kiselőadást!

Szállásunkra visszaérve, megvacsoráztunk. Közben és utána beszélgettünk. Ki-ki az aznapi élményeit osztotta meg. Természetesen a vasút is szóba kerül ilyenkor.
Éjfél után, fiataljaink vették birtokba szállásunk közösségi részét. Zene és tánc mellett, hajnali 3-ig mulattak.
Második napunk (szombat), hajnal fényei még meg sem csillantak, mikor csapatunk mozgató rugója, Pálfi Sanyi már a piac lépcsőit koptatta, friss kenyérért, tojásért. Mire a banda felébredt, már a bográcsban rotyogott a tojásos lecsó. Reggeli után, nekilódultunk, hogy bevegyük a várat. Első utunk a harangöntők műhelyébe vezetett, majd a vár belső lépcsőit másztuk meg. Útközben a túravezető tanította a vár és urai történelmét.

A sok tudástól megéhezve összedobtunk egy jó paprikás krumplit. Amíg a hagymát pucoltam, Urbán Olga aprította a krumplit, mint Rákóczi a labancokat. Kicsi pihenő után meglátogattuk a helyi strandot. Kellemes meglepetés volt a 30 fokos úszómedence, s fáradt izmainkat a termál medencék vize lazította el. Szerencsénkre, éppen e napon éjszakai fürdőzés volt a Végardó fürdőben a program. Így kimaxoltuk a délutáni belépőnket. Az este még egy kis beszélgetés, majd alvás, mert a harmadik napra még terveink voltak.

Harmadik nap (vasárnap), ismét korán kidobott az ágy minket. Elköszöntünk a szállasunktól, majd elindultunk a sárospataki Megyer-hegyi tengerszemhez. Poros földutak után leparkolva, nyakunkba szedtük a lábunk és nagy lendülettel nekiveselkedtünk a 900 méteres, csak gyalog, lóháton vagy biciklivel engedélyezett útnak. Az Alföld síkjához szokott lábunk sikoltva könyörgött kegyelemért, tüdőnk sípolva tiltakozott, de mi nem adtuk fel, megmásztuk a gigászi dombot, hogy gyönyörködhessünk a látványban. Miután újra kaptunk levegőt, még a kilátóba is felmásztak a bátrabbak. A látvány lenyűgöző volt, megérte.

Autóinkhoz visszaérve, elindultunk a Nemzeti Összetartozás hídjához, mely Sátoraljaújhelyen található. Nem is sejtettük még, hogy ez a 723 méteres közepéig lejtő, majd onnan emelkedő híd, milyen könnyű, a hídhoz vezető úthoz képest. Igaz, aszfaltos az út, de oly meredek, hogy legkisebb tagunk Gabika egy részét inkább négykézláb tette meg. Maga a híd impozáns látvány. Kissé mozog a szélben, de a magasból lenézni az üveg padlón át, megéri a küzdelmet. Elgyötört testünk hálásan fogadta az ebédet.

Ezután már csak a hazaút várt minket. Azt hiszem igen tartalmasan sikerült eltölteni ezt a néhány napot. Balaton Ibolya remekül szervezte meg. Többen kijelentették, az egyik legjobban sikerült nyaralásunk volt az idei. Pedig, ez már zsinórban a 11. volt. Jövőre újabb kihívások várnak minket.

Szabó Zoltán tagcsoport vezető ügyvivő

Galéria