Halasi Zoltán megnyitójában többek között arról beszélt, hogy 

az elmúlt években a legfontosabb fázishatáron vagyunk túl: a bizalomépítésen. A korábban megtépázott bizalmat sikerült újra felépítenünk. Sok székfoglaló kezdődik úgy, hogy az érintettek bizalmat kérnek önmaguknak az őket megválasztani hivatott testületektől, pedig a bizalmat csakis kiérdemelni lehet. A fázishatár változást hozott, szakszervezetünket immár a stabilitás jellemzi. Az eltelt nyolc évben költségvetésünket is új alapokra helyeztük, a VDSzSz Szolidaritás vagyonát megőriztük, sőt, folyamatosan gyarapítjuk. Gazdálkodásunk kiegyensúlyozottá vált, miközben folyamatosan bővítettük szolgáltatásainkat is. 

Mint fogalmazott,

Müller Péter szerint a tartósság titka a folyamatos megújulás. Nem elég beérnünk azzal a tudattal, hogy a közösségi közlekedésben a vasút szerepe folyamatosan erősödik, és a klímaváltozás miatt a kötöttpályás közlekedésé a jövő. Ahhoz, hogy fennmaradjunk, szükségünk van a folyamatos megújulásra, és ezt a fiatalok jelentik, akikből később a VDSzSz Szolidaritás tisztségviselői lehetnek. Törekednünk kell megtartásukra is, dacára annak, hogy ebben a korosztályban jelentős a fluktuáció.

A vasút – és ebből következően szakszervezetünk – jelenlegi korfája leginkább egy csenevész törzsű, de óriási lombozatú tölgyfához hasonlít. A vasutasság átlagéletkora folyamatosan emelkedő tendenciát mutat, így másik meghatározó feladatunk, hogy a meglévő, korosodó tagtársainkra fokozott figyelmet fordítsunk, akik romló egészségi állapota indokolja a munkáltatói szűrőprogramok kiterjesztését. A lehetőség persze nem elég, élni is tudni kell vele, ezért szükséges ösztönöznünk, hogy tagtársaink minél nagyobb számban vegyenek részt ezeken, és a feltárt egészségi gondok, bajok végére járjanak.

Emlékeztetett arra, hogy

Szakszervezetünk idén lesz 34 éves. Nagy utat tettünk meg 1989 óta, sok fázishatáron vagyunk túl. Voltak nézeteltéréseink, voltak vitáink is, szép számmal akadtak kilátástalannak tűnő, rendkívül nehéz időszakok is, és igen: voltak eredményeink is, szerencsére, nem kevés számban. Ilyeneket megéltünk a munkáltatóknál egy-egy konzultáció lezárásakor, rosszabb esetben a bíróságokon. Elmondhatjuk, hogy ezen a téren sincs szégyellnivalónk: a nagy jelentőségű ügyekben sikeres csatákat vívtunk.

Nincs kétségem, hogy – nehéz helyzetekből és azok megoldásából – bőven lesz részünk a jövőben is. Egy megoldás keresésében igazi közösségként működve azonban egészen biztosan sikerül megtalálni azt, ami szakszervezetünk tagsága érdekének megfelelő.  

34 év áll mögöttünk: egy ember életében ez a megállapodottság időszaka. A pszichológusok szerint a jellem – vagy esetünkben nevezhetjük szervezeti morálnak is – 30 éves korig megy át a legjelentősebb változásokon, 35 éves korunkra stabilizálódik. Ez azt jelenti, hogy pontosan tudjuk, mit tartunk fontosnak, és hogyan valósítsuk meg azt: én azt gondolom, hogy a 34 éves VDSzSz Szolidaritás ereje abban rejlik, hogy bizalommal közösen, együtt képesek vagyunk, képesek leszünk végrehajtani az előttünk álló feladatokat, célokat.

Mert ahogy azt az embert próbáló pandémia során is gyakran mondogattuk: együtt sikerülni fog!

Halasi Zoltán teljes beszédét ide kattintva nézhetitek meg!