Mint Oroszi Rudolf, a VDSzSz Szolidaritás munkavédelmi szakértője kommentálta a fejleményeket:

Lám, már Kittinek is kerül cipő. A baj csak az, hogy a nevesített kollégákon kívül van még pár tízezer munkavállalója a MÁV csoportnak, és ha nekik ilyen keserves összeszedni a védőcipőt, mire számíthat a többi kolléga? Azért remélem, a Kormányhivatal munkavédelmi felügyelői előbb a helyszínre érnek, mint a cipők.

Oroszi Rudolf még júliusban írt levelet Sejkóczkiné Bodnár Éva megbízott beszerzési és logisztikai üzletágvezető részére, ebben néhány tagtársunk nevét is feltüntettük, akik esetében végképp kritikán aluliak az állapotok. A súlyos munkabalesetet szenvedett Kitti neve is a felsorolásban szerepelt, ő konkrétan 4 éve nem kapott cipőt; igényét Kissné Kiss Ágnes csomóponti főnökasszony még le is tagadta.

A VDSzSz Szolidaritás munkavédelmi szakértője augusztus elejéig adott határidőt a munkáltatónak a változtatásra. Mivel nem történt pozitív fejlemény - ígéretünknek megfelelően - bejelentéseket tettünk és teszünk az illetékes kormányhivatalok foglalkoztatási főosztályai részére. 

Ennek hatására nemrég a munkáltató is észbe kapott: a MÁV Szolgáltató Központ Zrt. védőfelszerelés-ellátásáért felelőse válaszolt Oroszi Rudolf, a VDSzSz Szolidaritás munkavédelmi szakértője által Sejkóczkiné Bodnár Éva részére írt levélre, melyben tételesen tájékoztatta arról (ld. fenti táblázat, a neveket kitakartuk - a szerk.), hogy említett tagtársaink lábbeli-elmaradását miként kívánják orvosolni. 

Tisztelt Oroszi Rudolf úr,

Mellékelten megküldöm Önnek az Ön által felsorolt tételekre adott megoldási javaslatainkat.

Minden tudásunkkal és akaratunkkal dolgozunk azon, hogy az évek óta fennálló ellátatlanságot felszámoljuk, a beszállító a gyártói kapacitásnak megfelelően szállítja a megrendelt termékeket.

Kollégáim mindent megtesznek annak érdekében, hogy a sürgős eseteket kiemelten kezeljék.

Természetesen ennyivel nem érjük be, és folytatjuk a bejelentéseket, hiszen jópár ezer vasutas már évek óta vár az ellátására. Annyi mindenesetre látszik, hogy a VDSzSz Szolidaritás bejelentései hatására a munkáltató reakcióideje jelentősen lerövidült.

Ismeretes: Halasi Zoltán, a VDSzSz Szolidaritás elnöke Dávid Ilona, a MÁV Zrt. elnök-vezérigazgatója részére írt júliusi levelében azonnali és hathatós intézkedését kért a védőfelszerelés és védőruházati ellátás mielőbbi kiosztása érdekében. Egyúttal jelezte, hogy a VDSzSz Szolidaritás és a munkavállalók türelme is elfogyott.
Mint jelezte, az elmúlt években - a juttatás belső szabályozásától függetlenül - folyamatosak voltak az ellátási problémák úgy a ruházat, mint a cipők esetében. Ez a téma számtalanszor került terítékre a VÉT-üléseken, konzultációkon. Ígéretek folyamatosan voltak, de a helyzet jottányit sem javult. Mára áttekinthetetlen, elmaradásokkal terhelt állapot alakult ki: vannak forgalmi csomópontok, ahol a munkavállalók évek óta nem részesültek cipő-ellátásban.

Csak így lehet változást elérni: Mondjatok minél többen NEMET...
...a változó munkahelyre!
...a 16 óra napi beosztható munkaidőre és a napi rendes munkaidő 8,4 órára emelésére (utazók)!
...valamint a 200 óra feletti rendkívüli munkavégzésre (utazók és személypénztárosok)!
Csak így van ugyanis lehetőség az alapbérek elfogadható emelésére, a létszámnorma betartására, összességében arra, hogy a munkáltató tisztességesebben bánjon a vasutasokkal! Az egyéni alkukkal nagyon kevesen - és ők is csak a többiek kárára - járnak jól. További részleteket, a nyilatkozatokat itt találod!

De miért kell, hogy minél többen NEMET mondjatok? Mint Halasi Zoltán, a VDSzSz Szolidaritás elnöke mondta:

[Sokan] hátradőlnek, és a szakszervezettől kérnek valamit, pedig a szakszervezet ők maguk. A munkavállalók egyébként bármit el tudnának érni, ha sokan akarnák ugyanazt. És ezt minden munkáltatónál el lehetne érni, én erre gondolok, amikor a kritikus tömegről beszélek.