Ha a vasút is igyekszik kialakítani középtávú koncepcióját, teljesen érthető, hogy a vasutasoknak is legyen középtávú megállapodása. Mint Szarvas Ferenc mondta: „Világos és egyértelmű, hogy a munkavállalók is valamiféle biztonságot keresnek a mai bizonytalan világban”. Kijelentette, ha kölcsönösen előnyös megállapodásokat tudunk kötni, akkor a menedzsment partner lesz ebben.

A szeptember elsejei VÉT-en a szakszervezeti oldal hozzászólását követően Szarvas Ferenc elnök-vezérigazgató reakcióiból idézünk a továbbiakban.

"Azt gondolom, hogy a vasút jövőképe nélkül a vasutas jövőképe sem megválaszolható. (...) Higgyék el nekem: hogyha valaki, akkor én aztán abban érdekelt lennék, hogy mind a 38 ezer munkavállalónk elégedett legyen a vasúttal. Az én mandátumom alapvetően arról szól, hogy elégedett utas legyen először. Ha van elégedett utas, és ehhez egyébként lehet szerezni elég pénzt, akkor viszont meg lehet az elégedett vasutas is a dologban. De az én mandátumom az első körben az elégedett utasról szól, másodkörben és épeszűen, önérdekből az elégedett munkavállaló is benne van a célfüggvényemben."

"A létszámleépítés azonban nem ezres nagyságrendű lesz, hanem épeszű racionalizálásról, párhuzamosságok megszüntetéséről és kiiktatásáról, ami persze fájdalmas lehet a konkrét embereknek, de azt gondolom, hogy a közösség egésze szempontjából megkerülhetetlen."

"Szervezeti kérdések is felmerülnek, de nem rövidtávon, és alapvetően, ahogy mondtam, az elsődleges célom az, hogy a stratégiaalkotás mellett az utaselégedettségre fókuszáljon a vállalatvezetés. Ha belemegyünk egyből egy ilyen jelentős nagy átszervezési dologba, akkor megint hetekig-hónapokig mindenki (…) a helyét, az új struktúrában az új viszonyokat keresi, és elfeledkezünk megint arról, hogy mi van az utasainkkal."

"Októberre gondolnám azt, hogy elkészül egy olyan anyag, amit a belső nyilvánossággal első körben megvitathatónak ítélnék. Azon még gondolkodom, hogy ez [a VÉT] az a fórum, ahol ezt meg kell csinálni (...). Nem azért, (...) hogy megosszam a dolgot. (...) Ha kell, elhozzuk egy ilyen típusú megbeszélésre is, de azt gondolom, hogy ebben a formában három napig tartana, mire körülbelül a dolog véget érne."

"Azt gondolom, hogy joggal elvárható, hogy a MÁV elnök-vezérigazgatója, vagy akár csak a vezérigazgatója az egyfajta közbülső ütközőfelület legyen a vállalat és a politika, vagy a vállalat és a tulajdonos között, és ilyen szempontból én a szerepem részének tekintem azt is, hogy a vállalat érdekeit a politika irányába, vagy ha úgy tetszik: a tulajdonos irányába artikuláljam."

"A dilemma döntően erről szól, hogy alulfinanszírozott a vállalat, és a működési problémáinak jelentős része az alulfinanszírozottságból fakad. A politika egymásnak ellentmondó elvárásokat támaszt a vállalattal szemben [egyszerre támaszt kapacitás-elvárásokat, miközben nem rendel hozzá erőforrásokat]. Azt gondolom, hogy ezt hosszú távon nem lehet csinálni. Meggyőződésem, hogy ezek az urak, akik engem most – ha úgy tetszik: felkértek, ha úgy tetszik: ideküldtek, legalább ezt lereagálták, hogy ez a fajta stratégia hosszútávon biztosan nem vezet sehova."

"Kormánytámogatás kell, (…) ezen pillanatban a vállalat likviditási helyzete kormánytámogatás nélkül gyakorlatilag fenntarthatatlan. Nyilván ennek alapvetően a korábban felhalmozott adóssághegy az oka, aminek a konszolidációja, megint csak – azt gondolom – hogy elkerülhetetlen.
De nem elképzelhető, hogy egy lépcsőben 300 milliárd forintnyi (…) hitelállományt egyik pillanatról a másikra le lehet nyelni. Azzal együtt, azt gondolom, hogy hozzá kell kezdeni, és valamilyen konszolidációt nyilvánvalóan szintén el kell indítani."

(Korábbi, a szeptember elsejei VÉT-ről készül anyagainkat itt, itt és itt olvashatjátok el - a szerk.)