"Első megjegyzésként annak a véleményemnek kívánok hangot adni, hogy az Elnök-vezérigazgató Úr megjelenése a MÁV élén egy pozitív lépéssel kezdődött: azzal, hogy alkalmat talált a szakszervezetek vezetőivel való találkozóra. Tudomásom szerint, mindenkivel sikerült ezt perfektuálni, és az, hogy itt ülünk az első hónapban, az is egy pozitív dolog. Nyilvánvaló, hogy az első hónapos benyomások, és a kívülről hozott ismeretek összegzése, ami itt megtörtént.

Ebben elég sok olyan pont van, amiben egyetértünk. Leginkább kiemelném a koncepciótlan, jövőkép nélküli vasút problémáját én is. Nem mintha az elmúlt húsz évben nem lettek volna vasútfejlesztési koncepciók, vasútpolitikai, közlekedéspolitikai koncepciók kormányzati és vasúti szinten egyaránt. De hát ezeknek a koncepcióknak nem volt meg a megfelelő támogatottsága, elsősorban a forrás-támogatottsága.

Én a vasút összes baját – az adósságokat, a külső rossz megítélést, a szolgáltatások alacsony színvonalának ilyen mély csökkenését – a forráshiányra vezetem vissza. Forráshiánynál pedig a korábbi menedzsmentek felelősségét is szeretném hangsúlyozni, hiszen az elmúlt, nem is tudom, kilenc vezetés – kilenc vezérigazgatója volt a MÁV-nak a rendszerváltás óta, vagy több – biztos, hogy nem kevesebb – gyakorlatilag mind belenyugodott abba, hogy az állam nehéz helyzetben van, és ezért a fogást, a megtakarításokat mindig a vasúton is kellett találni, és hát így keveredtünk ebbe az adósságspirálba, ami az elmúlt húsz évben – néhányszor konszolidálva, de újrakezdődően – ismételten és ismételten kialakult.

A korrupciós gyakorlatot is alá tudom támasztani, és nem akarok jövendölni, de az elmúlt vezetők leköszönése után elég sokak után lihegtek a rendőrök, kisebb-nagyobb sikerrel – de inkább kisebb sikerrel. A korrupció sajnos a legmagasabb szinten is előfordult, és bizony-bizony ezek az elemek rakták össze azt a képet, ami végülis a MÁV állapotát mutatja.

A legsúlyosabb problémának mégis azt ítélem, hogy az aktuális kormányok nem voltak hajlandók – még a törvényi kötelezettség ellenére sem – megkötni azokat a finanszírozási szerződéseket – a MÁV-Állam meg a MÁV közszolgálati leányvállalataival megkötendő szerződésekre gondolok, amelyek (…) segítettek volna ennek a nehéz helyzetnek a megoldásában. Minden vezetés elégedett volt azzal, hogy túlélje az adott napot, és az állami kötelezettségek elmulasztásáért nem emelték fel a hangjukat, pedig a legnagyobb, legerősebb kötelezettségük éppen nekik lett volna.

Volt olyan felügyelő bizottsági ülés, ahol javasoltam – én személyesen, hogy ne másra nyomjam – hogy be kell perelni az államot a költségtérítési kötelezettség elmulasztása miatt, és hát ott is ilyen derültség volt, és bizony a vezetők nem voltak hajlandók ennek a lépésnek a megtételére.

Én is nagyon súlyosnak látom a MÁV helyzetét, belülről ismerve azt, és igenis szükség van egy olyan legalább középtávú, de inkább hosszútávú stratégiai elgondolás-halmazra, ami ezt a problémát kezeli. (…) Nyilvánvaló, hogy az államnak is valamilyen színt kell vallania atekintetben, hogy az autópályát vagy a kötöttpályás vasutat preferálja a következő időszakban. Én úgy hallom, hogy most vannak arra mutató jelek és megjegyzések, hogy a kötöttpályás közlekedést fogják a jelenlegi, kormányon lévő vezetők preferálni. Hát, ezt nagy izgalommal várjuk, és reméljük, hogy így is lesz.

A szakszervezetek és a MÁV kapcsolatát illetően annyit szeretnék mondani, hogy formálisan úgy tűnik, mintha rendben lett volna az elmúlt időszakban. Voltak megállapodások, de az elmúlt négy évben – legalábbis, a VDSzSz és a MÁV vezetése közötti viszony nagyon megromlott. A MÁV vezetése nagyon kötődött a politikai vezetéshez – érthető módon: a kinevezők ők voltak, ezért nyilvánvaló ez valamilyen mértékben magyarázható, de ez annyira eszkalálódott, hogy a MÁV sorsa sem érdekelte a MÁV vezetőit, csak a kormányakarat végrehajtása volt az egyetlen irányjelző számukra, és ezért óriási konfliktusok alakultak a MÁV munkavállalói – legalábbis, egy-egy csoportja – és a MÁV vezetése között, ami, hát, elég cinikus magatartást alakított ki a MÁV vezetésében. Súlyos munkaügyi konfliktusok voltak, amire a MÁV vezetői nem voltak hajlandók érdemben reagálni, hanem cinikusan, a kormányra hivatkozva ezeket a dolgokat elpasszolták, és ez elég komoly munkahelyi légkörromlást, és a munkavállalók közötti válságot is kialakította ezalatt a négy év alatt.

Nem tudtunk egyetérteni nagyon fontos kérdésekben, például a vasúti vonalak bezárását illetően, a MÁV vezetése nem érvelt igazán a vasúti vonalak megtartása mellett, hanem szolgálólányként az akkori kormány akaratát hajtotta végre.

Szeretnénk ezen változtatni. Szeretnénk azokról az el nem varrott fonalakról, szálakról tárgyalni érdemben, amik itt nyugszanak még a tárgyalóasztalunkon megoldásra várva, és természetesen, a mi együttműködő-készségünk ezeknek a megoldásoknak a függvényében lesz erősebb, vagy kevésbé erősebb.

Természetesen, egy olyan vállalatnál, ahol nincsenek stratégiai célkitűzések, nincsenek távlati célfüggvények, ott mindenki ötletel, így ötletelnek a munkavállalók is. Ötletelnek  a vezetők is, és ezek az ötletek nagyon sok esetben egymásnak feszültek. Koncepciótlan ötletek nyilvánvalóan nem támogathatók, vagy nem érvelhetők meg olyan mélységgel, és olyan erősen, hogy azokból eredményt lehessen kihozni.

Azt reméljük, hogy az új vezetés – megismerve ezeket a problémákat – olyan helyzetet állít elő – úgy a MÁV jövőjének megfogalmazása területén, mint a vezetői gárda megerősítése terén – amelyek ezeknek a problémáknak a kezelését lehetővé teszik. A VDSzSz készen áll bármikor ezekről az ügyekről tárgyalni érdemben, és üdvözöljük az elnök-vezérigazgató úr azon kezdeményezését, hogy beszéljük meg a távlati célfüggvények közepét, a célkitűzéseket; ebben mi partnerek leszünk.

Most nem akarom taglalni, hogy milyen egyéb olyan súlyos problémákat is hordozunk, mint például a társaságok szervezése, a különféle leányvállalatok létrehozása, a különféle korrupciós ügyletek: nem részletezném. De a továbbiakban remélem, hogy mindegyik terítékre fog kerülni, és ki tudjuk vesézni. A kollégáknak való [hozzászólási] lehetőség el nem vétele miatt most befejezem, és köszönöm szépen a lehetőséget."