Ahhoz, hogy érthetővé váljon a döntésig vezető út, vissza kell menni az időben. Pontosan egy évtizeddel ezelőtt személyi - és irányváltás történt szakszervezetünkben. A költségvetés akkor finoman szólva sem a legjobb állapotát mutatta, ezért egy új, takarékos működési modell mellett köteleződtünk el, melynek eredményeként évek óta pénzügyi és gazdasági stabilitás jellemzi a VDSzSz Szolidaritás gazdálkodását. Ez a stabilitás adott lehetőséget a tagoknak nyújtott szolgáltatási palettánk folyamatos bővítéséhez (biztosítóktól saját kézbe vett segélyezés megteremtése, a korábbi segélyezési formák bővítése, pl. házasságkötési támogatás, a segélyösszegek időszakonkénti emelése, temetési segélynél a tagsági idő figyelembevétele, üdülési szolgáltatás stb.), egyéb érdekvédelmi munkát segítő fejlesztések, beruházások megtételéhez. A takarékos működés által megteremtett lehetőség mellett van három másik folyamat, ok is, amelyek jelentősen hozzájárulnak a tagdíj csökkentéséhez.

Az egyik folyamat a keresetek alakulásával függ össze. A két, egymást követő hároméves bérmegállapodás a MÁV Csoportnál valamint a kialkudott pótlékrendszer idézte elő azt a helyzetet, hogy tagságunk egyre növekvő körében (szeretném hangsúlyozni, hogy nem mindenki) kezdték sokallni a tagdíj forintális mértékét. Ez néha odáig vezetett, hogy tagunk elhagyta szakszervezetünket annak ellenére is, hogy saját bevallása szerint az érdekvédelmi tevékenységünkkel bármi gondja lett volna.

Másik megközelítésben, vannak olyan munkavállalók, akik eddig az „1%-os magas” költség miatt nem léptek be a szakszervezetbe, így a VDSzSz-be sem, inkább maradtak a potyautas státuszban. A tagdíjcsökkentésről szóló döntés meghozatala során mérlegelni kellett a vasúti szakszervezeti palettán már régebb óta jelen levő vagy újonnan megjelenő szervezetek tagdíj-politikáját, ami egy kvázi versenyhelyzetet teremtett a tagdíj mértékének meghatározását illetően. Vannak szakszervezetek, akik messze nem nyújtanak olyan szintű érdekvédelmet és szolgáltatásokat, mint szakszervezetünk, de mégis pusztán a tagdíjak közötti különbség miatt anyagi megfontolás tárgyává silányítják az érdekvédelemmel kapcsolatos munkavállalói döntést.

A harmadik folyamat az adózást érinti. Az elmúlt évtizedben egyre szigorúbb adózási szabályok léptek életbe, amelyek a mindennapi működésünket érintették. Ezen szabályok miatt egyre nehezebben, illetve egyre nagyobb adó - és járulék megfizetési kötelezettség mellett tudtunk tagjaink számára természetbeni juttatásokat biztosítani. Mivel szakszervezetünk minden esetben teljesíti kötelezettségeit az állami központi költségvetés felé is - ami már a tag számára nyújtott szolgáltatás értékének akár a 33%-át is eléri, - úgy gondoltuk, hogy a befolyt tagdíjból az államkassza finanszírozása helyett közvetlenül a tagok anyagi terheit enyhítsük a tagdíjmérték csökkentésével.

Küzdelmes volt a döntésig vezető út, hiszen talán említeni sem kell, hogy a 35 éve fennálló tagdíjfizetési és ebből adódó gazdálkodási hagyományokkal történő szakítás komoly felelősséget hordoz magában. A döntés előkészítése során mindvégig fókuszban volt a számviteli törvény (2000. évi C. tv.) egyik alapelve, a vállalkozás folytatásának alapelve. Bár a kifejezés társasági jog nyelvén íródott, de nyilván vonatkozik minden gazdálkodó szervezetre, így szakszervezetünkre is. A VDSzSz Szolidaritás pénzügyi-gazdálkodási tevékenységét könyvvizsgáló ellenőrzi, tehát a kontroll folyamatos.

Az említett alapelv mentén kellett kidolgozni azt a modellt, ami a tagdíjcsökkentés mellett is biztosítja szakszervezetünk alaptevékenységének zavartalan ellátását, a tagok részére meghirdetett szolgáltatások folyamatos nyújtását anélkül, hogy szakszervezetünk vagyonának felélése megkezdődne. Hangsúlyozni kell, hogy szakszervezetünk nem kíván belépni a 100 forintos szakszervezetek sorába, mivel meggyőződésünk szerint minőségi érdekvédelmet és szolgáltatást csak megfelelő stabilitást nyújtó anyagi bázis mellett, és megfelelő minőségű eszközök használatával lehet működtetni. Fontos kiemelni azt is, hogy a döntés nem érinti az Alapszabályban is rögzített három gazdálkodási egységünk (tagcsoport, terület, központ) közötti tagdíj felosztási arányt.
A Küldöttgyűlés döntése magában hordozza azt a meggyőződést, hogy - itt utalva vissza a cikk címére - a 0,7%-os tagdíj nyomástűrő lesz, azaz kiállja az idő próbáját.

Végezetül szeretném megköszönni mindannyiunk nevében azoknak a munkáját és erőfeszítését, akik az elmúlt évtizedben újra tervezték és elfogadtatták a VDSzSz Szolidaritás takarékos pénzügyi - és gazdálkodási tevékenységét és köszönet illeti mindazokat is, akik ezt a folyamatot támogatták, ezzel megteremtve annak lehetőségét, hogy 2026. január 1-től a tagdíj mértéke 0,7%-ra csökkenhessen.

Mózes Tibor
ügyvezető alelnök