A 19. sz. hírmondóban a munkáltató munkajogi alapismereteket közöl, amikor az Mt-re hivatkozva közli: „munkaszerződést kizárólag a munkáltató képviseletében a munkáltatói jogkörgyakorlója, másfelől a munkavállaló személyesen köteles aláírni.” Egyebekben közli, hogy a meghatalmazással bíró szakszervezet képviselője nem írhatja alá a meghatalmazó helyett a munkaszerződés módosítást. Ezennel tudatjuk a T. Munkáltatóval, hogy ilyen szándék nem lakozik bennünk. De ha már jogászkodunk, akkor említsük meg az Mt. 19.§ (3) szakaszát, miszerint: „A szakszervezet jogosult tagját –meghatalmazás alapján-, annak élet-és munkakörülményeit érintő kérdésekben bíróság, más hatóság illetve egyéb szervek előtt képviselni.” Ezt a képviseletet fogja ellátni Szakszervezetünk a meghatalmazást adó tagjaink vonatkozásában (ha tetszik a munkáltatónak, ha nem). Sajnálatos, hogy a munkáltató – a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló megállapodás hiányában – akaratának érvényre juttatása érdekében megpróbál éket verni a szakszervezetek és tagságuk közé. Tetézi ezt azzal, hogy –pár helyről kapott jelzés szerint a helyi végrehajtók - kirúgással fenyegetik azokat, akik nem írják alá a munkaszerződés módosítást. Nagyon kifinomult, nagyon európai módszer.

A citált belső hírmondó tartalmaz még elemzésre méltó mondatokat. Úgy állítja be, mintha a megállapodás tervezetek kizárólag a szakszervezetek megállapodási akaratának hiánya miatt nem emelkedtek a kollektív megállapodás szintjére. Ellenben a szakszervezetek számos javaslatot tettek a személyi jellegű költségek csökkentésére, de ezekre a munkáltató vagy nem reagált (mekkora összeg lenne a munkáltatói járulékterhek csökkentéséből eredő megtakarítás?), vagy a szakszervezetek javaslatával homlok egyenesen ellentétesen cselekszik (kifizeti a negyedéves jutalmat, amikor a munkavállalók inkább ezt dobnák vissza a Társaság büdzséjébe, mint személyi alapbérük egy részét).

A „kiváló” megállapodás tervezetekkel kapcsolatban mindenképpen meg kell említeni azt a tényt, hogy azok személyi hatálya azokra erjedne ki, akikre a KSz hatálya is kiterjed. Mi következik ebből? Az, hogy a Társaság vezérigazgatójára és két vezérigazgató-helyettesére nem vonatkozna a munkabér csökkenés (sőt! Információink szerint megkapnák a prémiumuk 80%-át…) Miközben a menedzsment feltétlen lojalitást vár a munkavállalóktól, aközben az első számú vezetők nem járnak elől a példamutatással. Még a kormány is képes volt arra, hogy a kormánytagok fizetését csökkentse…
Mindeközben 80 főt tervez kirúgni a munkáltató úgy, hogy a végkielégítésük összegét a többi munkavállalóval fizetteti meg……

Továbbá mindenkinek le kellene borulnia a Tulajdonos oltára elé (ha van ilyen) és könnyező szemmel hálát rebegnie azért, mert betartotta a részvény - adásvételi szerződésben foglaltakat. Köszönetet kell mondani azért, ha valaki hazánkban betartja vállalt kötelezettségét. Felszólítom a munkáltatói jogkör gyakorlókat, hogy minden reggel köszönjék meg a munkavállalóknak, hogy bemennek a munkahelyre.

Reméljük tagjaink közül mind többen adnak meghatalmazást Szakszervezetünk részére, annak érdekében, hogy a munkáltató ne tudja megkerülni érdekképviseletüket.

Egyébként a munkáltató emlékezhetne 2006. januárjára, amikor - meghatalmazás alapján - a vonatátvételért járó 10%-os személyi alapbér emelésről a szakszervezetek tárgyaltak, mely eredményre vezetett (kollektív erejű megállapodás nélkül) és ez alapján került sor a munkaszerződések módosítására.

Ja! És nem tudni mennyiben szolgálja a MÁV CARGO Zrt. piaci erősödését az, hogy az egyik középvezetőnk ott ül az egyik magánvasút közgyűlésén (csak remélhetjük, nem mint tulajdonos…)

Összeállította: Mózes Tibor