Legyen mindenki büszke magára, aki május 8-án a hisztérikus megnyilvánulások ellenére élt alkotmányos jogával, és megmutatta, hogy még él a magyar virtus. És arról is hitet tett: nem fogja tűrni, hogy nyomorban töltse élete hátralévő részét, és gyermekeinek útravalóul csak a kilátástalanságot nyújtsa.

Azok pedig szégyelljék magukat, akik gyávaságból a mások kárára történő személyes érvényesülés reményében a sztrájktól távol maradtak. Ezen nem megsértődni kell, hanem legközelebb bebizonyítani, hogy egész más oka volt annak, hogy azon a szép tavaszi napon buzgón szolgálták pártunk, és annak talpát buzgón nyalogató munkáltatók vágyait.
Ezzel pedig teret adtak azoknak az igaztalan, arcátlan hangoknak, akik szerint a sztrájkokban viszonylag kis létszámban résztvevők azt igazolják, hogy a magyar nép a kormányzat logikátlan, megnyomorító intézkedését támogatja.

Legyenek büszkék magukra, de ne feledjék: a magyar történelemben már olyan is volt, hogy a védők térdre kényszerülve se adták meg magukat.

2009. május 12.

Üdvözlettel:

Bárány Balázs Péter
alelnök