Nálunk minden
a vasutasokról szól!

Bértömeg-gazdálkodás túltolva?


A HR szakmában használatos kifejezést mi, vasutasok mostanában egyre sűrűbben halljuk, sőt egyes munkáltatói kiadványokban már-már csodaszerként tüntetik fel: a legújabb Vasutas Magazinban is röviden szó esik róla. A MÁV hivatalos lapjában megjelent cikk egyetlen nézőpontból vizsgálja a kérdést, viszont létezik másik, talán egy kicsit a vasutasságra finomított nézet is.

Bértömeg-gazdálkodás túltolva?

Mi is a bértömeg(gazdálkodás)?
A bértömeg, a bérköltség, vagyis a számfejtett bruttó bérek összege egy adott időszakra vonatkozóan. A HR portál alapján: a bértömeg-gazdálkodás lényege az, hogy mekkora összeget ad ki a vállalat teljes, vagy egyes egységei körénél dolgozók - munkaadói tb-járulékokkal növelt vagy anélkül számított - összes bruttó bérére. Ezután ezt a bértömeget tartják szem előtt, ennek csökkentését, befagyasztását vagy kontrollált ütemű növelését tűzhetik ki célul a mindenkori emberi erőforrás költségek tervezésekor. Alapjaiban a bértömeg-gazdálkodás hatékonyságnövelő, illetve vezetői döntéstámogatást segítő funkcióját nem lehet elhallgatni, nem is célom, nem is erről szeretnék szólni. A bértömeg-gazdálkodás lényege, hogy az elvégzendő feladathoz tartozó „kialakult” bért kezeli korlátként, és ez alapvetően probléma.

A vasútnál hosszú évek óta a létszámtervezés nem szakmai berkekben folyik, hanem azon felül olyan szervezeti egységeknél, ahol nem igazán a vasútszakmai döntések játsszák a legfontosabb szerepet. Tudom, hogy ez kissé misztikusan hangzik, de kiindulva a már-már elfeledett 2003-as söjtöri kormányhatározatból (30%-os létszámcsökkentés meghatározása a MÁV-nál), aminek következtében olyan radikális - és közel húsz év távlatából nyugodtan kijelenthető - meggondolatlan események követték egymást a vasútvállalatnál, melynek következményeit még ma is szenvedjük (pl. felsővezeték-üzemeltetés kiszervezése).

Látjuk, hogy nem állt helyre a rend, a fenntartási munkák folyamatos elmaradása, az utasításokban meghatározott karbantartási feladatok csökkentett végrehajtásához kialakult „létszámgazdálkodási” számítások kevéssé tükrözik a szakmai kívánalmakat.
Ha a pályavasúti fenntartási tervek tényszerű megvalósulását nézzük, világosan kitűnik, hogy a jelenlegi létszámmal milyen arányban sikerül tartanunk a hatóságok által is jóváhagyott (karbantartási) utasítások végrehajtását - és ne is említsük a statisztikák megfelelő irányban történő kozmetikázását.

És ez lenne a bértömeg bázisa?
További probléma, hogy ez a megközelítés nagyon gyenge megoldásokat kínál egy-egy kiemelt szakterület súlyos létszámhiányos helyzetére  - ennek minden következményével számolva. Ahol létszámhiány van, ott további pozíciót lezárni nem lehet, hiszen ez tovább ronthatja a fenntartási elvárásokat, ezáltal a növekszik a hibaszám, a munkavállalói leterheltség, csökkenhet a menetrendszerűség.

Ne feledjük, hogy a vasútbiztonság folyamatos szinten tartásához (esetleg növeléséhez) jól képzett, gyakorlott, sőt, elhivatott szakemberekre van szükség. Kevés olyan esetet ismerünk, amikor az utasításokban, illetve a gyakorlatban kialakult létszámot bármilyen divatos HR, illetve gazdálkodási csodaszerrel ki lehet váltani.
A vasúti munkaerőpiac kihívásait csak komplexen lehet és érdemes kezelni, a HR eszköztárából egyetlen kelléket kiemelni nem szabad.

A bértömeg-gazdálkodás nem csodaszer, több éve létezik. Hazánkban is, főleg a közszférában találunk rá példákat, de véleményem szerint olyan helyeken lehet leginkább támogatandó a bevezetése, ahol hatékonysági - és nem létszámhiányból adódó - problémákat kell kezelni, és nem vezethet burkolt létszámcsökkentéshez sem.

Bodon Gábor