"Tisztelt Elnök Úr!

Ahogy Te is tudod, az elmúlt évben szomorú esemény történt Monori-erdő környékén. Két vonat ütközött, a balesetben sajnos több ember meghalt, és mások kisebb fokú sérüléseket szenvedtek.

Az ügy körülményei számodra nyilván ismertek. Az talán kevésbé, hogy a MÁV Zrt-nél lévő isteni malmok irdatlan lassúsággal őrlődtek, amelynek több oka is volt. Az egyik a felelősség nem vállalása, a másik a presztízskérdés, a harmadik pedig a bürokrácia mocsara, hogy klasszikust (Csepi Lajos szakállamtitkár) is idézzek.

Végül kínkeservesen, többszöri felvetésünknek is betudható, a Vasútbiztonsági Igazgatóság által koordinált szakágak közös álláspontra jutottak az E.1. számú utasítás szükséges módosításában. Gyakorlatilag 1 mondat átírására került sor a több hónap alatt, mely munkálatban kb. 40 fő, köztük igen magas beosztással és utolérhetetlen szaktudással bírók vettek rész.

Na végül is, a nagy mű megszületett, az alkotók megpihentek. Már csak a postásnak kellett fáradozni, hogy az alkotás jóváhagyása céljából az öreg székházból az NKH-hoz eljusson. A jóváhagyás várat magára, holott a Vasútbiztonsági Igazgatóság vezetője arról tájékoztatott, hogy már igen hosszú ideje vélhetően ott porosodik valaki asztalán.

Az ügy pikantériája, hogy a KBSZ már hasonló tartalmú ajánlást a szőnyi balesetet követően is megfogalmazott, mindhiába. Nem tudom, hány embernek kell még ahhoz meghalni, megsérülni, a károk százmillióit elviselni, hogy az ilyen típusú balesetek bekövetkezésének lehetőségét az utasítás csekély mérvű változtatásával jelentősen csökkenteni lehessen.

Várom szíves intézkedésedet és tájékoztatásodat.

Budapest, 2009. május 5.

Üdvözlettel:

Bárány Balázs Péter
alelnök"