Nálunk minden
a vasutasokról szól!

A zaj megszelídítése


Szokás mondani, hogy az évvégi ünnepek kiváló alkalmat teremtenek az önmagunkba nézésre, a lelki béke megtalálására, a belső elcsitulásra. Ezt a belső csöndet nyilván nehezebb megtalálni akkor, ha zaj vesz körül minket, mert történetesen épp vasutasok vagyunk...

A zaj megszelídítése

A környezeti és a munkavégzésből származó zajok emberi egészségre gyakorolt káros hatásai között a hallórendszeri károsodás (átmeneti halláscsökkenés, maradandó hallásromlás) talán a legismertebb kockázat. Ugyanakkor a szív- és érrendszeri betegségek, a tanulási nehézségek, az alvászavarok, a pszichés zavaró hatások okai is gyakran a zaj számlájára írható, amit számos esetben orvosi vizsgálatokkal támasztottak alá. 

Amikor vasúti munkavégzésről beszélünk – értsük ezalatt a vasúti pálya közelében végzett tevékenységeket – már-már elfogadottnak tekintjük, hogy a munkavállalókat érő zajt lehetlenség kizárni, hozzá kell szoknunk a zajterheléshez. Ismert, hogy mi, vasutasok, hatalmas zajterhelésben dolgozunk, majd próbáljuk kipihenni: ez igazi, örökzöld téma, amivel hosszú évek óta nem „eléggé” foglalkozunk. 

Sok esetben a közlekedés, illetve a vasúti munkavégzés okozta zajok a vasút közelében lakók rosszallását váltja ki, több esetben, több fórumon adnak hangot nemtetszésüknek, a vasútvállalat pedig igyekszik a zajforrásokat csökkenteni, zajvédő falakkal és egyéb technikai eszközökkel. De vajon mi a helyzet a kollégáinkkal?

Láttunk már fültokban vagy egyéb zajvédő eszközben vasutasokat dolgozni, de ez - a vasúti pályaszabályozó gépek kezelőinek kivételével - kevésbé jellemző. Az sem biztos, hogy ez lenne a célravezető megoldás, hiszen a közeledő vonat hangját, vagy jelzését sem hallanánk, így közvetlenül veszélyeztetnénk önmagunkat, munkatársainkat.

És mi a helyzet azokkal a vasutasokkal, akik nem a munkaidejüket, hanem pihenőjüket (pl. munkahelyi készenlétben állnak rendelkezésre) töltik a zajos környezetben, velük foglalkozunk-e eleget?!
A munkahelyen töltött rendelkezésre állás nem a munkaidő része, ilyen esetben a kollégákat érő zajterhelést a munkavédelmi és a foglalkozás-egészségügyi szakemberek kevésbé veszik figyelembe a munkavállalót érintő kockázatok értékelése során. Nem gondolom, hogy ez a szakemberek hiányossága. A magyarázat leegyszerűsítve: a készenlétet nem „munkahelyi” tevékenységnek találták ki, ebben az esetben nem egyértelműen alkalmazhatóak a pihenőhelyiségekre vonatkozó szabályok.

A zajjal és a rezgéssel foglalkozó munkavédelmi szakemberek egyöntetű véleménye, hogy a rendelkezésre állás (készenlét) letöltésének helyeire sokkal szigorúbb, a lakásra, az otthoni pihenésre vonatkozó zajterhelési normákat kell figyelembe vennünk, de vajon ezeket a feltételeket a vasút közeli munkahelyeinken tudjuk-e teljesíteni?
Mostanában zajlott le a készenléti helyiségek felmérése, ennek keretében szúrópróbaszerűen megmértük a kollégáinkat érő zajterhelést is – ezt ugyebár nem akkreditált labor végezte. Ezen tapasztalatok alapján bátran kijelenthetjük, hogy készenlétező kollégáink az esetek egy részében biztosan nem tudják kipihenni magukat, pláne nem tudják másnap kipihenten kezdeni a felelősséggel teli munkájukat. Ezen a téren is sok tennivalónk akad 2022-ben, hogy - ha az ünnepeket nem is - de a pihenőidőnket nagyobb csendben tölthessük.

Bodon Gábor, szakértő, VDSzSz Szolidaritás