Szakszervezeti patópálok - 2009. április 20.
Voltunk az április 18-i tüntetésen. Sokan voltunk, de nem annyira, hogy ne lehettünk volna kétszer annyian. De még akkor is igencsak vékonyan lettünk volna, hiszen minimum mind a három millió magyar munkavállalónak ott kellett volna tolongania. A távolmaradt 2 millió 997 ezer munkavállalót ugyanakkor nem lehet hibáztatni, amiért nem volt kíváncsi arra, ahogy Pataky Péter, az MSZOSZ vezetője nyilvánosan kasztrálja a szakszervezeti mozgalom ráeső részét.
Még akkor se, ha az óriás kivetítőn Pataky Péter ellenfényben imbolygó figurája mögött a háttérben egyesek látni vélték Bajnai Gordon rettegő ábrázatát, amint egy-egy boltíves ablak mögül kikukucskált, mielőtt ijedtében a föld alatti labirintusba menekült. De azért másnap, április 19-én csak kiadta a kormányprogramot. És igen: tüntetés ide vagy oda, a helyzet még cifrább lett, mint a tüntetés előtt volt.Az áfa normál kulcsát ugyanis a jelenlegi 20-ról júliustól nem 23 százalékra, hanem 25 százalékra vinnék fel, azonban beiktatnak egy közbülső, 18 százalékos kulcsot is, amit a kenyér és pékáruk, a tej és tejtermékek, valamint a távhő után kell majd fizetni.
A családi pótlékot két évre befagyasztanák, idén júliustól a lakástámogatásokat (szocpol, félszocpol, forintalapú lakáshitel kamattámogatása) is felfüggesztik, nem is szólva a természetbeni juttatások megadóztatásáról. És igen: továbbra is le akarják faragni a MÁV költségtérítését és az utazási kedvezményeket.
Pataky Guinness-rekordot döntött, hiszen két egymást követő mondatban nehéz ennyire ellentmondani magunknak. Idézet a Népszabadságban megjelent interjújából: „Ez a felhívás azt jelenti: olyan az általános helyzet, amiről minden magyar munkavállaló úgy érzi, hogy ez tarthatatlan, ezért sztrájkolni is hajlandó. Az ágazati és munkahelyi tisztségviselőink szerint nincs ilyen helyzet Magyarországon.”
Sajnos, ezt tükrözte beszéde is, ami inkább volt gyászbeszéd. Ez részben helyénvaló is, hiszen tényleg gyászos a helyzet. A probléma az volt, hogy nem kínált alternatívát. Összegyűltünk, majd jól hazamentünk. Most Pataky és sok más szakszervezeti vezető szerint a küldetés teljesítve. A fényképeket feltöltjük a honlapokra, ez is meg volt.
De mi lesz most, amikor a tüntetés után egy nappal bebizonyosodott, hogy tényleg megváltozott a kormányprogram. Csak nem az előnyére.
Kíváncsiak vagyunk arra, hogy a VSZ és a MOSZ vezetése mikor érzi úgy, hogy megérett a helyzet a sztrájkra. Eddig azt mondták, látni kell a kormányprogramot. (De akkor meg miért tüntettek ellene egy nappal a nyilvánosságra hozatala előtt?) Mindegy, most látjuk. Látjuk azt is, hogy tök gáz.
Vagy tényleg elég lenne akkor sztrájkolni, amikor már sokezer vasutast érintő csoportos létszámleépítési konzultációk indulnak el valamennyi MÁV Csoporthoz tartozó cégnél? Mert "ej, ráérünk arra még?"
Ne feledjük, amit Apavári József, a MÁV-Start általános és adminisztrációs vezérigazgató-helyettese osztott meg velünk a legutóbbi VÉT-ülésen: ha 50 milliárdos költségtérítést elvon a kormány a vasúttól - amire minden esély megvan - az 50 százalékkal kevesebb személyszállító vonatot jelent majd. A vasutasoknak ezért azt javasoljuk, hogy gondolják végig: 50 százalékkal kevesebb személyszállító vonathoz vajon mennyi vasutasra lesz szükség?
2009. április 20.
