SNAFU, TARFU, FUBAR: Jelenleg fubarul állnak a dolgok a vasútnál - 2009. április 16.
Mondják, hogy csak magyarul lehet igazán ízesen káromkodni, de azért az angolszász nyelvterületen is sokat tettek az ügy érdekében. A címben szereplő három rövidítés három fokozatot jelöl: SNAFU (Situation Normal, All Fucked Up), TARFU (Things Are Really Fucked Up), és a legdurvább a FUBAR (Fucked Up Beyond All Recognition). Amikor egyáltalán felmerülhet annak a gondolatcsökevénye, hogy a MÁV-Gépészeti ZRt. és a MÁV-Trakció ZRt. munkavállalóinak ne legyen arcképese, joggal használjuk a FUBAR-szócskát. Még akkor is, ha ez a VSZ kifinomult szókincsű vezetésének nincs ínyére.
A legenda szerint ezeket a szavakat a telefonok megjavítására érkező műszerészek használták a II. világháborúban, akik az általuk a harctéren tapasztaltakról a fenti szavakkal adtak tömör, lényegretörő jellemzést. Állítólag a rövidítéseket később a vietnámi háborúban is előszeretettel használták, a „FUBAR”-t például olyan esetekben, amikor az amerikai tengerészgyalogosok tévedésből a viet-kongok helyett egymást lődözték. Jelentése valami ilyesmi: "felismerhetetlenségig el van baszva".Mert, ugye lehet nem szeretni a mozdonyvezetőket. Némelyikük valóban olyan magasról beszél a többi vasutassal, hogy a magyar rádióamatőrök már-már azt hiszik, hogy Charles Simonyi akar bejelentkezni a világűrből. Meg tudjuk, hogy ott van az a fránya műszakpótlék, az alapbér-különbségről nem is beszélve.
De nem szabad elfelejteni, hogy ők is vasutasok, ahogy a Gépészet munkavállalói is azok, úgy, ahogy mi is azok vagyunk. Épp ezért nem bújhatunk általánosítások mögé, mert ilyeneket bármelyik munkakörről el lehet mondani. És akkor ott találjuk magunkat, hogy kifogásokat keresünk arra, hogy a másik vasutasnak miért ne segítsünk. Ami ebben a jelenlegi helyzetben megengedhetetlen luxus, hiszen a kormányprogram egyik fő pillére a vasutasok - minden vasutas - megszívatása.
Ezért is nehezen értjük a társszakszervezet honlapján olvasható választ, amiben úgy tűnik, a VSZ komoly bizalmijainak ábrázata legbelül egy érzékeny szűzlányt takar, aki felhorgad a vdszsz.hu-n olvasható "helyenként minősíthetetlen kifejezéseken". Namármost, a helyzet az, hogy olyan minősíthetetlenül benne van a vasút, a vasutasság - tehát mi magunk - a trágyában, hogy azt lehetne szép szavakkal becézni, de minek: gebasz van.
Az összefogást kérő levelünket valóban Nagypéntek délután küldtük el, de abban úgy fogalmazunk, hogy "lehetőség szerint kedd délutánig válaszoljanak". A MOSZ vezetése érdekes módon bevette ezt a kanyart, hiszen valószínűleg ők is látják, hogy nincs vesztegetnivaló idő.
Nem cikizve a VSZ-t, ők beszélni akartak volna róla, stratégiát egyeztetni, meg ilyenek: mikor, milyen nyomásgyakorló eszközöket használjunk. De ha már Nagypéntek szóba jött: az esetleges régebbi sérelmeket, rivalizálást miért nem lehet félretenni, legalább addig, amíg kijjebb mászunk a szarból?
Mindazonáltal nem vagyunk pesszimisták. A VSZ-nél ugyanis az április 18-i demonstrációt követő "esetleg szükségessé váló további lépésekről (...) az Elnökség és a Választmány dönt." Úgyhogy egymás lődözése helyett azt reméljük, hogy erre még április 30. előtt sor kerül.
2009. április 16.
