Nálunk minden
a vasutasokról szól!

Zé (bal)esete a TEB szakmával


Egy pályakezdő szakember kalandjai a MÁV-nál, avagy gondolatok a TEB szakma utánpótlásáról.

Zé (bal)esete a TEB szakmával

Érezzük, látjuk, tudjuk, hogy öregszik és fogy a szakma. Sajnos ma már olyan munkavállalók is bekerülnek a hibaelhárítási célú rendelkezésre állásba, akiknek nem sok esélyük van a nemkívánt események gyors és szakszerű elhárítására. Látni kell ezt a munkáltatónak is, figyelni a korfát.

Nincs már Mechwart vagy Bebrits, nincsenek kifejezetten „vasutas műszakiakat” képző iskolák. Nagyobb baj, hogy a hasonló szakmában képző állami intézmények által kibocsátottak sem érik el sok esetben az elvárt szakmai színvonalat. Az egyik – már nem vasútnál dolgozó – erősáramú főnökségvezetőnktől hallottam, hogy létezik olyan frissen végzett mérnöke, aki nem ismeri az Ohm-törvényt.

Miért nem jönnek hozzánk lelkes új műszerészek, villamos szakemberek? Mivel biztatjuk a munkaerő utánpótlást?

Jelzem, hogy a HR-ben „Z”-generációs munkavállalóknak hívjuk a friss fiatalokat, és így is kellene figyelembe venni a generáció sajátosságait. Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban nézzük meg Zé esetét a TEB-szakmával.

Amikor Zé villamos szakemberként végez, szívesen látjuk (persze, tudom, nem csak villamososokat keresünk).

A MÁV-nál rögtön – persze, csak miután megfelelt az űrhajósoknak kitalált orvosi vizsgálat feltételeinek - megkínáljuk a garantált bérminimummal, ami jelenleg 210.600 Ft, ennek nettója nagyjából 140.000 Ft. Összehasonlításképpen a KSH adatai szerint a legkevesebbet kereső szálláshely vendéglátás kategóriában is meghaladja ezt a szintet a maga bruttó 236 800 forintjával, de korosztályi összehasonlításban a 25 év alattiak esetében se alacsonyabb a kereset 278.600 Ft-nál.

Ha emberünk ezek után is vasutas szeretne lenni, illetve maradni, akkor mehet „alaptanfolyamra”, ahol olyan jó dolgokról kap elméletben felvilágosítást, amiről eddigi életében nem hallott, el sem tudja képzelni, hogy milyen egy D70-es váltóegység.

De még nem jött el a tavasz, és még mindig meleg helyen lehet a tanfolyamon, tehát Zé marad.

Beiskolázzuk forgalmi tanfolyamra, ami nem ám a szakma hőskorából maradt ránk: egy 2011-es rendelet léptette hatályba, itt aztán olyan fontos, mindennap hasznos dolgokat tanulhat a leendő felsővezetékszerelő, mint a „vonatok forgalomba helyezése és lemondása” (14.2.1.).

Ennek megreformálásában már majdnem értünk el sikert, hiszen a Vasutas magazin 2020. január/februári számában a humánpolitikai vezérigazgató-helyettes bejelentette a változásokat, de ez a mai napig nem valósult meg.

Miután minden papírja összejött, Zé végre megkaphatja a bértáblázat szerinti besorolási bérét, kérem, nézzétek meg kinek mennyi.

Azután bele a mélyvízbe, jöhet - hogy kicsit többet keressen – a készenlét, túlórázhat, az a jó, ha minél többet van távol a családtól, a megszokott (elvárt) szociális kapcsolataitól, mert hát – ahogy mondani szoktuk – a mi fiatalkorunkban is így volt. Csak jelzem: ma már nem így van, aki nem hiszi, olvasgasson utána.

Néha ugyan szabira is menne Zé, de a készenlét mindennél fontosabb, a munkáltató nem támogatja, hogy szabadság előtti és utáni két „szabadnapon” ne legyen beosztható készenlétre – mindezt persze megállapodás nélkül -  így 5 nap szabadsággal akár 6-7 napot is pihenhet.

A forgalmista kollegától tudja, hogy a pótlékot a szabadság alatt kapott távolléti díjba is beleszámítja a MÁV, így nem jár rosszul. Nálunk, a TEB-nél Zének persze nem jár, hiszen a készenlét díjazása nem pótlék jellegű, az évi 800 óra pluszt minek ilyen formában elismerni?! Persze, van rá javaslatunk, de sokba kerül, nem támogatja a munkáltató.

Ne felejtsük el, hogy Zé évi 800 óra készenlétben történő rendelkezésre állásra is kötelezhető. Bizony 8 órás munkaidővel számolva ez nagyjából 100 nap (általában több). A jelenleg érvényes MÁV KSZ alapján a rendelkezésre állási időszak akár 3 órával is számolható – ennek módosítását, csökkentését mondani sem kell, hogy szintén nem támogatja a munkáltató. Jól van az úgy.

Ezek után a munkáltató készségesen megengedi Zének, hogy a rendelkezésre állást a munkáltató telephelyén is elláthassa. Nagy az öröm, hiszen fűtenek rá, még akár tévét is nézhet. Választása nincs, az alapbér kevés. Aki a terület ismerője, az tudja, hogy jónéhány készenléti helyiségben (helyi függelékben „pihenésre alkalmas állapotúnak” minősítve) borzasztó körülmények uralkodnak, a pihenés, valamint a másnapi munkavégzésre képes állapot megtartása néha nem egyszerű feladat. Adja magát, hogy próbáljuk meg a pihenés körülményeit egységesíteni, ami jó ötletnek tűnik, de a munkáltató nem támogatja.

A munkaerőpiacon a „szabadidő ára” ma már nem annyi, mint réges-régen. Még a TEB-es szakági függelékből átvett, a KSZ-be került rendelkezésre állás díjazása érvényes, ennek emelését azonban a munkáltató nem támogatja.

Zé azt is hallotta forgalmista kollegájától, hogy átépítés során a megnövekedett feladatok kompenzálására 1.000 Ft-ot kap szolgálatonként. Gondolta, hogy ez jó, lesz egy kis plusz, úgyis építik náluk a KÖFI-t, és az alapfeladatain kívül szinte folyamatosan a külső vállalkozókat szolgálja ki, egyengeti a beruházás megvalósítását.

Jól tudjuk, a TEB-esnek ez sem jut! Februárban már majdnem megegyezett a VDSzSz Szolidaritás az akkori pályavasúti vezetővel, de ő már nem vasutas, és így feledésbe merült a téma. Hiába vetjük fel folyamatosan, a munkáltató ezt sem támogatja.

Szegény Zé most erősen gondolkodik, hogy maradjon-e vasutas. A kérdés, hogy vajon mi, régi vasutasok ajánljuk-e Zének, a gyermekeinknek, hogy vasutasok legyenek?

Költői kérdés volt.

Bodon Gábor