Nálunk minden
a vasutasokról szól!

Elhunyt Heim Géza


Szakszervezetünk egyik alapítótagja, majd általános alelnöke, ennek megfelelően a munkáltatóval folytatott VÉT-üléseknek is gyakori, aktív szereplője volt. Heim Gézát a VDSzSz Szolidaritás saját halottjának tekinti. 

Elhunyt Heim Géza

Szakszervezetünk 25. évfordulója alkalmából Heim Géza így emlékezett vissza a kezdetekre:

A nyolcvanas években egyre rosszabb lett a hangulat a vasutasok körében. A nagyvárosok kezdtek iparosodni, és az újonnan létesített vállalatok már megadták azt a pénzt, amit vasutasként lehetett keresni. A MÁV nem kapcsolt: a létszámhiányt kirendeléssel próbálták enyhíteni. Kirendeléssel azonban semmit nem lehetett megoldani. A nagy állomásokon rengeteg kirendelést kellett teljesíteniük a dolgozóknak, az ezért kapott pénz azonban még csak arra sem volt elég, hogy fedezze a dolgozó kirendelés alatt felmerült kiadásait. Ez feszültséget okozott. A kocsirendezőket, a forgalmi utazókat látástól-vakulásig pihenőidő nélkül hajtották, voltak balesetek, a családokban válások. Hatvan órás szolgálatok is akadtak, amiből nyolcat bólogatott az ember. Egyszer reggel hatkor jöttem el szolgálatból. Az akkori vezénylő délben már jött is értem, fel akart ébreszteni: olyan voltam, mint a hulla, nem is emlékeztem rá. A feleségem mondta neki, hogy úgysem tudja felkölteni. Tudja maga egyáltalán, hogy mikor ment el itthonról?! Mire a vezénylő azt felelte, hogy már rég kialhatta magát. Egy gonosz ember volt: mint utólag megtudtuk, a kirendelésbe vezényelt emberek után prémiumot kapott. Celldömölkön volt olyan, hogy harmincan-harmincöten is kirendelésben voltak. A nyolcvanas években már üzemfőnökségek voltak. Az elképzelés jó pár év alatt meg is bukott, mert rá- 12 jöttek arra, hogy nem úgy működik, ahogy azt sokan elméletben elképzelték.

A régi vasutasok már előre tudták, hogy nem fog menni, pláne olyan emberekkel nem, akik a marxista egyetemek elvégzése után csöppentek nagy hirtelen vezetői pozícióba olyan titulusokkal, mint a marxista filozófia-tudományok doktora, a munkásmozgalom doktora, stb. Olyan béreket kaptak, amit nem érdemeltek meg, mert szakmailag a bányászbéka szintjén voltak. Többek között ők is a premizáltak közé tartoztak. A premizált munkaköröket sokan átkozták: azok kapták a pénzeket, akik semmivel nem járultak hozzá a vasúti teljesítményekhez. Akik viszont éjjel-nappal a sínek között dolgoztak, azok nem láttak ebből egy fillért sem. Többek között ezért is volt utálat a VSZ-szel szemben. A VDSzSz megalakulása előtt a Keletiből a nagyilletve kis szolgálati helyekre megfelelő mennyiségű szórólapot hoztak. Ebben rávilágítottak az állami szakszervezet, a VSZ hátrányaira, és javasolták, hogy alapítsunk a vasúton egy szabad szakszervezetet.

Egy előfelmérést végeztünk, hogy megtudjuk: van-e értelme nekiállni, de a visszajelzésekből úgy láttuk, hogy igény lenne rá. Nem telt el három hét, és már bejártuk az Igazgatósághoz tartozó valamennyi állomást az összes vonalon: eljutottunk Nagykanizsára, Győrbe is – mindenütt voltak ismerősök, barátok, akik hozzánk hasonlóan gondolkoztak.
A pestiekkel megegyeztünk, hogy 1989. szeptember 30-án, a Keleti nagy oktatójában alakítsuk meg a szakszervezetet. Ez igen jó hangulatú volt, nagyon sok küldött érkezett, de jelen voltak a lengyel Szolidaritás mozgalom, a lengyel vasutasok képviselői is.

 Emléked megőrizzük!