Az arcképes igazolványok érvényesítés díja szelvényenként bruttó 1200 forint lenne a MÁV tervei szerint. A jelenleg kidolgozás alatt álló minisztérium rendelet értelmében ez az elkérhető legmagasabb összeg, nem véletlen, hogy a szociálisan rendkívül érzékeny MÁV ezt is saját munkavállalói megsarcolására használja. A kérdés persze adott: mi kerül egy fecnin 1200 forintba? Arról nem is beszélve, hogy az arcátlanság és a gonoszkodás – akár gazemberségnek is lehet nevezni – netovábbja 1200 forinttal lehúzni a vasutasokat, amikor sok esetben ez az összeg egyenértékű idei „bérfejlesztésükkel”. Így egy vasutas család akár 6000 forintot is fizethet, ami pofátlanság. Elmondtuk, hogy a jól bevált 2007-es szelvény jó lenne még legalább 30 évig, vagy amíg el nem kopik. Persze, bérelt székházba lehet 2 milliárd forintért költözni, arra van pénz. Hozzátettük, rosszul gondolja a vasút, hogy ebben mi partnerek leszünk. Épp ezért azt követeljük, hogy ingyen kapják meg a vasutasok a továbbiakban a szelvényeket. Az ezzel kapcsolatos cirkusz persze csak hab a tortán a folyamatos titkolózás mellett, amit a MÁV folytat, és ami a VDSzSz és a vasutasság teljes mellőzését jelenti.

Ismert tény, hogy a tolvajok mennyire fenyegetik a vasutat, és az ellenük való fellépés terén elég tehetetlennek tűnik a MÁV: nehézkesen megy a tettenérés, a megelőzésről már nem is szólva. A Vasútőr Kft. megalakulásakor épp az volt a cél, hogy szakemberekkel integrált, áttekinthető állapotokat lehessen létrehozni, ami ebből kifolyólag hatékonyan tudja felvenni a versenyt a bűnözőkkel.
Finoman szólva, ez nem valósult meg. A helyzet rendezése érdekében a dr. Túrós András által vezetett Biztonsági Igazgatósággal folytattunk tárgyalásokat, ezeken egyetértés mutatkozott abban, hogy a biztonsági feladatokat jó lenne egy kézben tudni, jelenleg ugyanis szinte minden MÁV Csoporthoz tartozó cégnél van már egy biztonsági szervezet: így a Trakciónál és a Startnál is.
A MÁV természetesen közbeszerzési pályázatot akar kiírni az őrzés-védelemre, ami egyre biztosan jó lesz: arra, hogy a feketemunka még inkább meghonosodjon a vasútnál. Hiszen az Andrássy úti székházat például végtelenül kiszolgáltatott, havi 300 órákat dolgozó munkavállalók is őrzik. Ez nem lehet a megoldás, a Vasútőr Kft. fejlesztésére lenne tehát szükség Túrósék szerint is.
Sajnos, a március 13-i VÉT-ülésen átadott, a Biztonsági Igazgatóság által jegyzett levél ennek gyökeresen ellentmondott, épp ezért felszólítottuk a MÁV-ot, hogy a következő VÉT-ülésen jelenjen meg a biztonsági igazgató. Elfogadhatatlan ugyanis, hogy levelező szakot indított a MÁV a valódi érdekegyeztetés helyett, ahogy az is elfogadhatatlan, hogy a beszélgetéseken más hangzik el, mint amit leírnak: a biztonsági munkatársak mostanában talán nem annyira elfoglaltak, hogy ne tudjanak pár percet szakítani idejükből az egyeztetésen való részvételre. Annál is inkább, mivel jelenleg nincs munkabeszüntetés, ezért sztrájkoló tagjainkat sem kell Rákos állomás tornyából fegyverrel kikísérgetni.

Rákérdeztünk arra is, hogy a FOR-vizsgára való felkészülésre mennyi időt kíván a MÁV biztosítani. A forgalmi dolgozóktól se elvárható ugyanis, hogy munkaidőben, két vonat között tanuljanak, ahogy erre a kutasi balesetet követően a Bíróság is rámutatott. A vasúttársaság képviselője egyelőre még nem tudja mennyi a tananyag, javasolta, hogy a kidolgozást követően beszéljünk érdemben a szükséges felkészülési időről. Jó Mariann azért igyekezett minket ennél a napirendi pontnál is félrevezetni, hiszen mint kiderült, a rétszilasi forgalmi szolgálattevő tagtársunkat április 3-i kezdettel már három napra beiskolázták a FOR-tanfolyamra, amit a negyedik napon már vizsga is követ. Ennyit az igazmondásról.
(Korábban sikert értünk el az F2-es utasítás módosítását követő számonkéréssel kapcsolatban is, igaz, nem egyik napról a másikra ment, amíg a megcsontosodott szemléletű főosztály is belátta, hogy a megfelelő felkészültség érdekében mind a helyes válaszokat meg kell adni, mind pedig felkészülési időt kell biztosítani a munkavállalók részére.

Amikor 2003-ban egy GySEV-es vonat utolért egy tehervonatot Komáromban, a Pályavasút jeles emberei úgy vélték, hogy a forgalmi szolgálattevőt ezért nem marasztalható el, azonban annyi tartás már nem volt bennük, hogy ezt a meggyőződésüket a Bíróság előtt is vállalják. Az immár a Keletiben főrendelkezőként tevékenykedő munkavállaló megpróbáltatásai azonban ezzel még távolról sem értek véget: a MÁV a baleset után hat évvel perújrafelvételt kezdeményezett a Munkaügyi Bíróság által korábban jogerősen felmentett szolgálattevő ügyében. Rákérdeztünk: idegileg tényleg teljesen tönkre akarják-e tenni a munkavállalót, aki eközben felelősségteljes munkáját végzi?
Annak ellenére, hogy március 2-án elküldtük a MÁV-nak a többek között ezt az esetet is leíró, a rendkívüli VÉT-ülés összehívását kezdeményező levelünket, a MÁV teljesen felkészületlen volt. Bár a levélben nem nevesítettük a munkavállalót, feltételezhető, hogy nem olyan túl sok perújrafelvétel van mostanában a vasútnál. Az illetékes, természetesen, erre sem tudott válasszal szolgálni. Megígérték, hogy mindennek utánanéznek.

Üdítő színfolt a folyamatos hazugságtengerben, hogy felvetésünket követően a MÁV teljes egészében átvállalta a Miskolc-Rendezőn szolgálat közben rosszul lett, majd a kórházba szállítást követően meghalt forgalmi szolgálattevő temetési költségét.

A KSZ tavaly évvégi megkötésekor megállapodtunk abban is a munkáltatóval, hogy nem érheti jövedelemcsökkenés a vasutasokat a KSZ újonnan létrejövő helyi függelékeiben. Több szolgálati helyen – így Nyíregyházán is – a munkáltató át kívánja alakítani a műszakpótlékolás rendszerét, ami negatívan érintheti a műszakpótlékot. Javasoltuk, hogy ilyen esetekben a kieső pótlékot például az alapbérben kompenzálja a munkáltató. A MÁV megígérte, hogy utánanéz a függőben lévő eseteknek.
Sajnos, sok szolgálati helyen idióták képviselik a munkáltatót, csak így lehet jellemezni ugyanis azokat, akik a személyes váltás miatt fenntartott húsz perces munkaközi szünetből 5-10, esetleg 12 percet akarnak csak kifizetni. A munkáltató egyetértett velünk abban, hogy mind a 20 percet ki kell fizetni a munkavállalók részére. Megkértük a MÁV illetékesét, hogy a fentiekkel kapcsolatban világosítsa fel a szolgálati vezetőket, már ahol ez szükséges. Azokon a szolgálati helyeken, ahol egybefüggően kiadható a munkaközi szünet, idejét célszerű percre pontosan rögzíteni a helyi függelékben.

Eddig csak a mellébeszélés volt a válasz, ezért újra rákérdeztünk arra, hogy átlagosan hány százalékos bérfejlesztésnek nevezett alamizsnaosztásban részesedtek a sztrájkban résztvevők? Több szolgálati helyen ugyanis az átlagos bérfejlesztés jóval elmaradt még a szinte észrevehetetlen 4,1 százaléktól is. A MÁV megígérte, hogy a bérfejlesztés végrehajtásáról beszámolót készít. Természetesen, ha a kérésünknek megfelelő – névtelen – kimutatást nem kaphatjuk meg a munkáltatótól, annak valószínűleg az az oka, hogy a MÁV nem csak kommunikációjában tett különbséget a sztrájkoló és a sztrájktörő „hős” vasutasok között.

Az ötezer fős létszámleépítéssel kapcsolatban továbbra is rémhírterjesztőnek számítunk a vasút illetékeseinek szemében, és ezen még az sem változtat, hogy már a VSZ is sztrájkkal fenyegetőzik. Az IK Kft-nél a munkavállalók felét akarják elbocsátani, vagy legalábbis munkájukat átpasszolni a HM egyik csókos részvénytársaságához.
Zsoldos Mariann időszakosan felháborodik, ugyanis ő folyamatosan a MÁV ZRt-re akarja érteni az ötezres leépítést, miközben mi természetesen a MÁV Csoportra gondolunk, amibe természetesen az IK is beletartozik. Ismét felhívtuk a figyelmét arra, hogy az ötezer fős leépítés egy vezetői értekezleten hangzott el. Mariann ez ellen nem tiltakozott, és belátta, hogy a munkavállalóknak joguk van tudni, hogy mi vár rájuk öt éven belül. Épp ezért egyeztetést kezdeményez az IK Kft. illetékeseivel.

Fura mód nem akar peren kívül megegyezni a MÁV azzal a tagtársunkkal, akit a mostanra osztályvezetővé avanzsált korábbi szolgálati vezetője rendkívüli felmondással távolított el munkahelyéről, miután nyomozás indult ellene. Tagtársunkat végül felmentették, de meghurcoltatásai miatt kártérítési igényt nyújtott be a MÁV-hoz. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletében ugyanis kimondta a rendkívüli felmondás jogellenes voltát.
A Jogi Igazgatóság március 13-án átadott válaszát olvasva azonban nem tudtuk eldönteni, hogy az mire is szolgál válasszal. Úgy tűnik, tagtársunkkal cigány származása miatt nem akarnak peren kívül megegyezni. Emlékeztettük a MÁV-ot a miskolci történésekre is, ahol a cég szintén pert vesztett hátrányos megkülönböztetés miatt.

Érthetetlen, miért kell elköltöztetni a MÁV Vezérigazgatóságát az Andrássy úti székházból: az ingatlan több mint 100 évig megfelelő volt a vasút igazgatására, hozzá kell tenni, hogy 125 ezres munkavállalói létszám mellett még az egész irányítói apparátus elfért benne. Most, 30 ezres létszámnál a közel kétezer fős vezetés kinőtte azt.
A népligeti csodapalotába való költözést követően 1,8-2 milliárdos éves bérleti díjjal kell számolni a bérleti szerződés alapján. Rákérdeztünk a MÁV képviselőjénél arra, hogy tulajdonképpen mi a baj a jelenlegi székházzal? A gazdasági számításokkal egyébként nem készülő szakértő válasza több mint érdekes volt: a házban előfordulnak áramszünetek, néha a lift is megáll.
Ezek szerint a Vezérigazgatóságon dolgozók munkakörülményei nem megfelelőek. Javasoltuk a MÁV vezetésének, hogy sürgősen látogassanak ki tetszőleges szolgálati helyekre, ahol meggyőződhetnek arról, hogy ennyi pénzt okos célokra is el lehetne költeni. Követeltük továbbá, hogy a MÁV álljon el a bérleti szerződéstől, hiszen az a pazarló gazdálkodás jegyeit hordozza magán.

A következő VÉT-ülésre március 23-án 13 órakor kerül sor.

2009. március 13.