A már majd egy éve lebegtetett, és lassan valósággá váló székházváltás lehetséges következményeit elemezve nem igazán lehet más következtetésre jutni, mint amit korábban az üggyel kapcsolatban már elmondtunk. Ráadásul ismerve a Népliget szélén autószalonnal ékesített jellegtelen épület-monstrummal kapcsolatos bérleti szerződést, csak erősödik az ellenérzés a sajnos már szerződéssel is megerősített tranzakcióval szemben. Pártunk és kormányunk folyamatosan a válság egyre átláthatatlanabb vízióit vetíti hazánk egére, ennek ellenére a társbérlet becsült éves díja 1,5-2 Mrd Ft közötti összegre rúg, amely - ha az euro/forint árfolyam továbbra is jelenlegi kedvezőtlen arányokat fogja tükrözni, - még nagyobb terheket fog jelenteni a vasúttársaság számára. Az elhelyezés körülményeiről itt nem kívánunk szót ejteni, hiszen az a kezdeményezésünk, amelyet az átköltözés megakadályozásra indítottunk, sejthető okokból csak mintegy 10 bárd aláírását bírta, többiek nyilván nem akarnak a lángok közt perzselődni, vagy biztosan jól fogják magukat érezni a csodapalotában a dobozolt munkatermekben. Egyébként több nagyméltóság is sérelmezi, hogy a megszokott íróasztala helyett annál jóval kisebb négylábúval kell megelégednie, amin még a legszükségesebb kegytárgyai sem férnek el. A szimbolikus jelentéssel is bíró székház eladása továbbra is meggondolandó, szakszervezetünk nem támogatja, hogy azon tradíciókat, amelyek a vasút ily nyomorúságos körülmények közötti fennmaradását is segíti, a vasutasok összetartozását erősíti, pillanatnyi érdekek (vagy míg lehet) okán mások hivalkodó dicsőségükre kaparintsák meg. E kérdésben is szeretnénk érdemi párbeszédet folytatni a menedzsmenttel még akkor is, ha okkal tételezzük fel, hogy túl sok eredményt ez ügyben sem fogunk tudni elérni.

Akkor, amikor a munkahelyek megőrzése, egyfajta stabilitás biztosítása talán mindennél fontosabb, vetemedik arra az ingatlankezelési szolgáltató egység, hogy a MÁV IK Kft-nél oly üzleti terv kialakítását kényszeríti a vezetésre, amely óhatatlanul sok-sok ember munkaviszonyának megszűnését jelenti; olyanokét, akik akár több évtizede a vasútnál dolgoznak jelentős szakismerettel, helyismerettel bírnak. Ugyanakkor hogy-hogy nem a külső vállalkozók (pl. takarítócégek) esetében a költségcsökkentés szóba sem kerül, hanem pont az ellenkezője, annak emelése az előirányzat. Akkor, amikor a feketegazdaság elleni küzdelem zászlaja egyre jobban lengedezik, legalábbis szavakban, ahogy azt Gy.F. beszédeiben nem győzi harsogni, a MÁV azon cégeket segíti, akikről köztudott, hogy milyen módon és milyen minőségben zajlik a munkáltatás. Elég, ha ez ügyben a MÁV Zrt. Felügyelő Bizottságának vizsgálataiba valaki csak bepillant.

A Záhony-Port-ból pár éve kivált, nagy reményekkel megalapított Záhony Raktár Kft. felett is egyre sűrűbb viharfelhők gyülekeznek. A visszaeső áruforgalom jól mutatja, milyen, ha úgy tetszik helyrehozhatatlan károkat okozott a MÁV gazdálkodásában az, hogy korábban Záhony térségében regnáló vasúti vezetők a piacot átjátszották a jelenleg ott dorbézoló szerencselovagoknak, akik pl. 300 Ft-os órabérért látástól-vakulásig dolgoztatják azon szerencsétleneket, akik a vasúti jövedelemből megélni nem tudnak, vagy nincs munkahelyük. Az pedig teljesen természetes, hogy az említettek még véletlenül sem bejelentett munkaerőként vannak számon tartva. Mindez történhet annak ellenére, hogy ez ügyben úgy a VÉT-en, mint az FB-n, és más egyéb fórumon is szót emeltünk. Tehát, ahogy a közmondás is tartja: „Akinek Isten a barátja, az könnyen üdvözül.” Még abban az esetben is, ha az Istent adott esetben egy jónevű és igazmondó politikus helyettesíti. Az említett Kft-nél értesüléseink szerint több tucat munkavállaló munkaviszonyát készül a munkáltató rendes felmondással megszűntetni, és így más választásuk nem igazán lesz, mint amit a liberalizmus apostola, Kuncze Gábor ajánlott: egy-egy gyorsan ható ciántabletta bevétele. Reméljük, hogy a MÁV vezetése ezt az embertelen megoldást nem vallja magáénak.

A világ nyolcadik csodájaként indult útjára a MÁV Hotels Zrt., és azért, hogy legyen mit is a tejbe aprítani, többszáz millió forint hozományt is kapott útravalóul. Pár év alatt – ahogy ez már lenni szokott – a sok-sok vitát, vezetőváltást, bölcselkedést az önfelszámolás követte. Százak munkahelye szűnt meg, hónapok óta nem kapnak munkabért. A közelgő tavasz a romlás virágait hozza ezen jobb sorsot érdemlő üdülők kertjeibe. Szomorú dolog, hogy e kérdésben sem sikerült a feleket kielégítő válaszra lelni.

Megint az adott szó problematikája! Kaposvár állomás szolgálati főnökségen, az ún. III-as váltókezelő toronyban már csak a Jóisten nem ígérte meg, hogy a gázfűtés bevezetésre kerül. A részleteket mindenki jól ismeri, és pont ezért elvárjuk, hogy a rendkívüli VÉT-en végre-valahára történjen rendelkezés arról - már csak azért is, hogy az adott szónak legyen némi hitele -, hogy a „nagyberuházás” egy hónapon belül megvalósításra kerül.

Budapest, 2009. március 3.

Üdvözlettel:

Bárány Balázs Péter s. k.
alelnök"