Tisztelt Tagtársak! - MÁV - 2009. február 26.
Bár a Fővárosi Közgyűlés elutasította az elővárosi közlekedést tömörítő holding létrehozását, ez a döntés persze nem jelenti önmagában a HÉV kiszervezésének elutálását, erről praktikusan semmit nem tudunk: sem az előkészítés folyamatáról, sem pedig arról, hány százalékos üzletrészt vásárolna meg az új cégből a MÁV.
Titkolózik a vasút, épp ezért a február 19-i VÉT-ülésen rákérdeztünk a dolgok állására. A vasúttársaságnak – mint mondták - szokás szerint nincs információja, ugyanakkor érdekes módon a BKV-nál képviselettel rendelkező szakszervezetek a nullánál több szakmai anyagot kaptak a kiszervezéssel kapcsolatban, amit voltak olyan kedvesek, és nekünk is továbbadtak. Elmondtuk: meglehetősen pofátlan dolognak tartjuk, hogy másoktól kell megtudnunk, a MÁV-nak milyen tervei vannak, különös tekintettel arra, hogy a munkavállalók jelentős csoportját érintő intézkedés előkészítéséről van szó, ami gyakorlatilag gallyra teheti az egész Startot, valamint következményei a többi, MÁV-Csoporthoz tartozó cég munkavállalóit se kímélik majd. Mi több, még tavaly októberben a MÁV-START vezérigazgatója személyesen esdekelt nálunk annak érdekében, hogy minden befolyásunkat latba vetve vegyük elejét ennek a kényszerházasságnak.Sajnálatunkat fejeztük ki, hogy ebben a kérdésben a MÁV vezetésének prominens személyiségét (Mariannt) a többi főmenedzser csúnyamód kirekeszti a bennfentes információkból. Pedig biztosak vagyunk abban, hogy Mariann legalább olyan lojális a céghez, mint hadd ne soroljuk, kicsodák. Persze, az is lehet, hogy a lojalitás nem minden esetben tudja teljes egészében lefedni a józan ész pragmatizmusát, és emiatt a nagy titkolózás irányába.
Annak érdekében, hogy egy MÁV-vezető se érezze magát kényelmetlenül a velünk való beszélgetések során – arról nem is szólva, hogy szeretnénk a KSZ-ben foglaltak teljes beteljesedését, főleg az őszinteséget, a tisztességet, a becsületeket himnikusan megéneklő passzusokra gondolva – közöltük a jelenlévőkkel, hogy a jövőben az általában hétfőnként tartott monstre vezetői pusmogáson (értekezleten) szakszervezetünk is szívesen részt vesz. Indítványunk finoman fogalmazva nem aratott osztatlan sikert, többen belesápadtak ennek még a gondolatába is. Pedig igazán jó lett volna hallani a bölcsességek sokaságát, és nem utolsósorban elsőkézből a szidalmakat, amit mi – mint a világ megrontói – nyilvánvalóan kapunk e titkos tanácskozásokon.
Rákérdeztünk, hogy a MÁV miért nem a négyéves megállapodás szellemében hajtotta végre az egyoldalú bérintézkedést: az OÉT-megállapodás középértékét 0,1 százalékkal meghaladó bérfejlesztést miért nem hajtotta végre minden egyes munkavállaló esetében, hiszen a megállapodásban ez foglaltatik. A szokásos cinikus és semmitmondó válaszokon kívül mást nem kaptunk. Hiszen a MÁV differenciál, a „jókat” (sztrájktörőket, vazallusokat) jutalmazza, a „rosszakat” (a sztrájkolókat, a magukért és a vasútért tenni akarókat, a szókimondókat, az állhatatosokat, a megtörhetetleneket, a hazugság ellen küzdőket, a hazugokat megvetőket: tehát az igaz embereket) pedig bünteti.
A vasúttársaság vezetése még tavaly újfent „elfelejtett” tájékoztatást adni egy, a munkavállalók nagy csoportját érintő intézkedésről. Arról, hogy visszavonta a hibaelhárítási jutalomra vonatkozó utasítást, úgy, hogy erről a MÁV Zrt. Biztonsági Igazgatósága mit sem tudott. Röhejes, hogy a MÁV kicsinyességében az éves szinten pár százezer forintos kifizetésen akar spórolni, holott ez az összeg elenyésző ahhoz képest, amikor egy ember sérül, vagy hal meg egy időben fel nem fedezett pálya- vagy járműsérülés miatt. Gratulálunk a bölcseknek, a vasutat csak terepasztalról ismerőknek. Persze, ezen túlmenően értelemszerűen ragaszkodunk ahhoz, hogy az utasítás ismét hatályba lépjen.
Úgy tűnik, sajnos az ötezer fős létszámleépítés nem bizonyult kamu hírnek, annak ellenére, hogy a MÁV rémhírterjesztéssel vádolt minket. A teherszállításban is bekövetkezett jelentős visszaesés következtében az ország egész területén kialakuló munkaerőtöbbletről beszélnek. Felhívtuk a vasút képviselőinek figyelmét a foglalkoztatás-politikai megállapodás maximális betartására, eszerint többek között a végrehajtó szolgálatnál dolgozók munkaviszonyát gyakorlatilag nem lehet munkáltatói rendes felmondással megszüntetni. A MÁV – mint mondta – tisztában van ezzel, átképzésekre kerülhet sor, valamint az évi rendes szabadság kiadásával, illetve állásidő fizetésével kívánnak úrrá lenni a helyzeten.
A következő VÉT-ülésre pénteken 13-án kerül sor márciusban.
A VÉT-ülés után kezdődő kollektív munkaügyi vita megint nem hozott áttörést, noha ismét elmondtuk, minden megoldásra –egyelőre még – nyitottak vagyunk. A MÁV-nak persze ismét nem voltak alternatív javaslatai: csak néztek egymásra, várva, hátha valaki megmondja majd a frankót. Elmondtuk: ahogy az már korábban is nyilvánvaló volt, a vasút menedzsmentje a politika játékszerévé vált, azé a politikáé, ami nem restell tűrni olyan minisztert, aki csalással került az elnöki bársonyszékbe, aki hazudott, kihasználva jóhiszeműségünket és az adott szóba vetett hitünket: gyakorlatilag hülyének nézett bennünket. És az őt kiszolgáló csürhével egyetemben már rég leszerepelt az ország polgárai előtt. Az egész konfliktus neki és holdudvarának köszönhető, és ezt teheti egyelőre még büntetlenül. Ő és talpnyalói valamint utódai mit sem törődnek azzal, hogy vasutasok tízezrei érnek a nyomorban, dolgoznak oly rendszereken, amit jobb helyeken már múzeumban sem mutatnak be, nap mint nap viselik az utasok jogos haragjának megnyilvánulásait, bár ők erről mit sem tehetnek. Akik mindezért felelősek azok csak a számukra kisuvickolt különszerelvény belsejében szemlélgetik a vasutat, munkájuk eredményét, amely egy olyan Mel Gibson film részletéhez hasonlít, ami a Földet mutatja be két évvel egy atomtámadás után.
Mindehhez a jelenlévő munkaügyi közvetítő sem tudott mit hozzátenni, pusztán csak annyit kérdezett, miért tartozik ez ide. Később még ennyit sem, mert rájött, hogy rosszat kérdezett. A folytatásra március 10-én kerül sor. Természetesen, a követeléseink változatlanok, szakszervezetünk sztrájk folytatására való felhívására bármikor számítani kell. Még abban az esetben is, ha megfontolás tárgyát kell képeznie, hogy a jelenlegi hatalomtól egyáltalán érdemes-e a tapasztalatok birtokában bármit is remélni. A vasutasság több mint egy évet tudott harcolni, úgy gondoljuk, az elkövetkező idő mindenképp teljes sikert kell, hogy hozzon.
2009. február 26.
Üdvözlettel:
Bárány Balázs Péter
alelnök
