Szakszervezetünk 1999-ben is kiállt tagjai érdekeiért, jogaiért. Mint sokan tudjátok, az 1998. évi bértárgyalás szakszervezetünk számára eredménytelenül zárult, így a bérmegállapodást nem írtuk, nem írhattuk alá. Annak érdekében, hogy a vasutasok követelt bérüket megkaphassák, szakszervezetünk 1999. január 4-én 04:00 órától megállapodásig tartó sztrájkot hirdetett. A sztrájkban azonban magunkra maradtunk, ennek ellenére a vasúti közlekedés megbénult az országban.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság elsőfokon kimondta a sztrájk jogellenességét, a sztrájkot emiatt jobbnak láttuk felfüggeszteni. (A munkabeszüntetést a Legfelsőbb Bíróság 1999. júniusában teljes egészében jogszerűnek nyilvánította. )

Január 10-én Katalin - a munkáltató napok óta tartó és szűnni nem akaró lelki terrorjától megtörten - önkezével vetett véget életének. Emlékét őrizzük, ahogy azt a közleményt is, amit Kovács Ferenc, szakszervezetünk korábbi miskolci területi vezetője juttatott el a sajtó részére: 

Nyékládházi vasutasnő tragédiája

Öngyilkos lett a nyékládházi vasútállomás a héten sztrájkoló forgalmi szolgálattevője, mert nem bírta elviselni a főnöke által a munkabeszüntetés miatt őt ért vádakat. (...)

Kercsmarik Katalin, a vasútállomás naplózó szolgálattevője pénteken este állt munkába, azt követően, hogy a VDSZSZ pénteken délben felfüggesztette a sztrájkot. A vele egy szolgálatban lévő állomásfőnök-helyettes felvázolta számára azokat retorziókat, amelyeket sztrájkolása miatt, VDSZSZ-tagként a jövőben el kell majd viselnie.
Kilátásba helyezte munkahelyéről való elbocsátását, valamint azt is, hogy a sztrájk miatti károkat vele is megfizettetik majd, mivel két szolgálata alatt ő is hozzájárult a Miskolc-Budapest közötti vasúti forgalom megbénításához. A 36 éves asszony a reggeli szolgálatváltást követően hazament, majd szíven szúrta magát. Azonnal meghalt. A Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete Kercsmarik Katalint saját halottjának tekinti.