Nálunk minden
a vasutasokról szól!

Október 6.: Vasúti katasztrófa történt Monorierdőnél


"A Biztonsági Igazgatóságnak meg kell kongatni a vészharangot" – ezt az Igazgatóság első embere, dr. Túrós András mondta az október elsejei VÉT ülésen, amelyen a vasútbiztonság a VDSzSz sokadik kezdeményezésére ismét napirendre került. Túrós fenti kijelentésével arra utalt, hogy 2008. első kilenc hónapjában a MÁV üzembiztonsági helyzete meg nem engedhető mértékben romlott. Mint beszámolt róla, intézkedéseikkel a technológiai fegyelmet javították ugyan, ez azonban az infrastruktúra műszaki állapotát nem érinthette: az első félévben 19 közlekedő vonatot ért baleset. Sajnos, itt az újabb eset, ezúttal katasztrófa.
Az idei október 6. már nem csak az emlékek miatt gyászos. A Budapest felé haladó Hajdú IC-t Monorierdőnél egy személyvonat utolérte, egyelőre három - sajnos, már négy [a szerk.] - halottról tudni. Kérdés, hogy a mentés ugyanolyan színvonalú lesz-e, mint a Kurd és Szakályhőgyész között nemrég bekövetkezett baleset idején. Mert ha igen, a halálos áldozatok száma minden bizonnyal tovább fog nőni.
A biztonsági igazgató az akkori mentésről kritikusan számolt be: „ez a műszaki mentés olyan volt, mint az állatorvosi ló, ez a keresztmetszete a MÁV összes problémájának”. Az akció 40 óráig tartott, mivel a nagy sokára kiérkező székesfehérvári, majd szolnoki daru gyakorlatilag hasznavehetetlen volt, nem volt meg a kezelésükhöz szükséges technológiai létszám, és az igazgató szerint a személyzet felkészültségével is voltak problémák. Hab a tortán, hogy a szolnoki daru egyik kiszolgáló kocsijának nem volt meg a fővizsgája, ezért eleve késve indult, és így a segélyszerelvény esetében alkalmazható legnagyobb sebességgel sem haladhattak.
Október elsején elmondtuk, hogy az Igazgatóság munkája kezd a tőle elvárható irányba haladni, bár kérdéses, meddig engedik, hogy ilyen megállapításokat tegyenek. Arról nem is beszélve, hogy a megállapításokon felül tenni is kellene valamit. Már így is késő a 27 sérült, és a legalább három - már négy [a szerk.] - ember számára, akik meghaltak október hatodikán.