Záhonyi Területi Szervezet: "Néhány medvét megcsapoltak a kedvünkért és az egészségünkre"

2017.10.24

Lelkes csapatunk újra összejött: jócskán megszaporodva, immár két busszal indultunk Erdély „tündérkertjének” újabb zugainak felfedezésére.

Első nap utunk a hegyek és zöldellő fennsíkok övezte Tordai sóbányához vezetett… Ahol sóbánya helyett egy varázslatos holdbéli táj látványa fogad bennünket. Hosszú járatok, gigantikus termek sima, fényes falakkal, mintázatuk akár a márvány, a majd másfél milliárd éves kősóból kivájva. A hely, a fények s az árnyak játékának hatására szárnyakat kap a képzelet. Akár a mélység legmélyén terpeszkedő, napfényt soha nem látott, széltől soha nem rezdült, mélyfekete vizű tavon is ringatózhatna a csónakja a mesebeli holdbéli csónakosnak. Látva ezt a varázslatos világot, nehéz teret adni a valóságnak, de mégsem földöntúli erők faragták ezeket a hatalmas termeket. A bánya minden szeglete, és ácsmunkája szabad székely emberek kemény kétkezi munkáját dicséri. Csak hagyományos eszközökkel folyt a kitermelés az ősidőktől az utolsó csákányvágásig, amit 1932-ben visszhangzottak a falak.

Második nap a csendes mélységből „zengő magosságba” vágyik a lelkünk, amit Kis-Somlyón, a Boldogasszony hegyén meg is találunk. Az ősi idők óta szent helynek számító hegyre csodás időben, ki-ki saját tempójában halad felfelé, vidáman beszélgetve, vagy gondolataiba burkolózva. A Hármashalom-oltár körül megpihenünk, gyönyörködhetünk a tájban, a szikrázó napsütésben, egymás derűs mosolyában. „Örömöm sokszorozódjék a te örömödben, hiányosságom váljék jósággá benned…” Nehezen megfogalmazható érzések, összetartozás, szeretet, remény, elfogadás, és feltétel nélküli bizonyosság, hogy mindez életünk, útkeresésünk lényege. Visszaútban erőt meríthetünk a szerte Székelyföldön híres Mária-látta forrás vízéből. A Hűség forrása a Kis-Somlyó lábánál ered, nem messze a Csíksomlyói kegytemplomtól, ahová gyalogutunk visz. A templomba belépve szinte vonz magához a kegyoltár látványa, ahol megcsodáljuk a zarándoklatok központi alakját, Szűz Mária szobrát, ami a legnagyobb ismert kegyszobor a világon. A Napba öltözött asszony lába alatt a holdsarló, fején hármas korona, feje körül csillagkoszorú, jobb kezében jogar, bal karján tartja szent fiát, a világ Megváltóját. Ő maga az örökké áradó, életet teremtő, világot megtartó szeretet megtestesítője…

Már az országúton vagyunk, és a lelki táplálék után elkezdünk élénken érdeklődni egyéb, kézzel fogható táplálék után is… Irány Csíkszentsimon, a híres Csíki Sörgyár, ahol korlátlan sörfogyasztás, és bőséges székely tál várja a 113 éhes-szomjas vándort. Megtudjuk, modern technológiával, de hagyományos recept szerint, természetes érleléssel, csakis tiszta forrásvízből, árpából, és malátából készül a Csíki sör, mindenféle adalékanyag nélkül. Hát, a frissen csapolt szűretlen sör, de még a barna „akár a medve” sörük is páratlanul finom, még az is jóízűen kóstolgat, aki máskor nem kér. Hiába a szép szó: csak félig kérném, cserébe annyit nyomnak a csapból a pohárba, hogy már oldalt folyik lefelé. Úgy látszik, a székely nem ismeri a fél szót, még így sem. Visszaútban Székelyudvarhely hangulatos központjában még megállunk egy kis nézelődésre, fagyizásra.

Mivel a tekintélyes létszámú társaságot lehetetlen egy panzióban elszállásolni, ez négy helységben - Székelyudvarhelyen, Bogárfalván, Székelyszentléleken és Farkaslakán sikerült. Mindenhol nagyszerű a fogadtatás, az ellátásról, és a hangulatról nem is beszélve. Az esték kellemes sétákkal, nagy beszélgetésekkel - és van, ahol éjszakába nyúló fergeteges táncos bulival - telnek. A székelyudvarhelyi szálláson a kevésbé fáradt, vállalkozó szellemű útitársainknak már befűtötték a dézsafürdőt. A kétezer négyszáz liter víz, amivel megtöltötték, a szovátai Medve-tó szomszédságában eredő sós vízű forrásból való. A gyógyhatás elérése érdekében 39-40 C-ra melegítik. Fürdőzés és szauna közben a víz sótartalmából a fiúk kiszámolják: kb. kilencszáz kg mennyiségű só van a dézsa vizében. Ezt a forrásvizet használják a húsok, szalonnák pácolásra is, ezért volt olyan omlósan puha a sült a vacsoránál, tudjuk meg a vendéglátóktól. Hát, igen…

Másnap újra úton, hazafelé, de még megállunk Farkaslakán Tamási Áron síremlékénél. A nagy székely író végakarata szerint szülőfalujában, a templomkert mellett, két öreg cserfa árnyékában alussza örök álmát. Kicsit elidőzünk a bazárnál, Korondon úgyszintén, a színes-mázas kirakodóvásár forgataga mindenkit magába szippant, nem maradunk vásárfia nélkül. Kűrtöskalács és frissensültek illata vonz a másik irányba, enni kéne – de menni is kéne, úgyhogy csomagoltatunk, és már újra tekeredik alattunk a szerpentin: szurdokok, fenyvesek, gyorsfolyású hegyi patakok, havasi legelők, legelésző nyájak, székelykapuk látványa szalad el mellettünk. Már szinte ismerős a táj, szemünk elfárad, bele-belebóbiskolunk a látványba… Egyre szelidülnek a lankák, megváltozik a vidék, végül magunk mögött hagyjuk Székelyföld, Erdély hetedhét csodáit.
Megtöltöttük a poggyászainkat, de úgy gondolom, mindannyian fel is töltődtünk ezen a nagyszerű három napon. Köszönet a szervezésért és az anyagi támogatásért a VDSzSz Szolidaritás Záhony Területnek.

Papp Hajni

FIGYELEM: A VDSzSz Szolidaritás Záhonyi Területi Szervezet felajánlásából egy-egy üveg csíki sör lesz a jutalma az első 10 leggyorsabb szavazónak, aki helyesen tippeli meg, hogy melyik fotó készült a csíki sör jótékony elfogyasztása után. Versenyre fel, a megfejtéseket a rejtveny@vdszsz.hu címre várjuk!