Mezriczky László hr-szakember, az Ispiro Consulting Kft. ügyvezetője a napi.hu-nak nyilatkozva elmondta, úgy látja: a magyar cégeknél gyökeres változás kellene hr- és vezetői szinten, ám ennek a folyamatnak még csak az elején vagyunk. A munkaerőhiány kezdi áttörni a cégek "fájdalomküszöbét" és mostanában jelenik meg tömegesen az érdeklődés az új belső kommunikációs modellek iránt. E témában már "tonnaszám" szervezik a konferenciákat - érzékeltette az igényt. Ám ezek látogatói még inkább passzív résztvevők, jellemzően nyomás alatt lévő személyzetisek, akik nehezen nyílnak meg.

A fluktuáció felpörgött : a legalacsonyabb szintű "kékgalléros" dolgozóknak már 5-6 ezer forintnyi pluszpénz is elegendő vonzerőt jelent a munkahelyváltásra. Kétkezi, betanított munkakörök esetében a havi bruttó alapbér még mindig csak 115 és 150 ezer forint körül mozog átlagban - ezért a pénzért azonban a cégek egyre nehezebben találnak munkaerőt. Bánhegyi Tamás, a ManpowerGroup Hungary (Manpower Kft.) menedzsere.szerint a vállalatok többsége a kelleténél lassabban jön rá a munkáltatói márkaépítés és a munkahelyi körülmények javításának fontosságára.

Ezres nagyságrendben készítettünk interjúkat a vállalatoknál és azt látjuk, hogy az olyan cégeknél, ahol a kommunikáció stratégiailag van szervezve, a dolgozókat szerény fizetés mellett is meg tudják tartani - magyarázta Mezriczky. Alacsony az elvándorlás ott, ahol napi szinten alakítottak ki kollaborációt: rendkívül sokat számít a dolgozóknak a munkahelyi közeg, a bánásmód, a hangulat, illetve az előrelépési lehetőség. Olyan apróságok mérvadóak lehetnek, minthogy köszön-e a főnök a beosztottaknak reggelenként, vagy sem.

Bajok vannak vezetői szinten

A főnökök pedig egyre kevésbé tudják a régen jól bevált nyers fegyelmezőeszközöket hatékonyan alkalmazni, ezzel együtt most kezd kiviláglani, hogy sok cégnél súlyos bajok vannak vezetői szinten. Ennek egyik oka, hogy sokan nem fordítottak energiát a vezetőképzésre, amely egyébként nincs is jelen a magyar felsőoktatásban. Ilyen képzés eddig csak posztgraduális szinten, vállalatok által szervezett formában volt elérhető.

A gondok jelenlétét megerősíti a Vasas Szakszervezeti Szövetség legújabb felmérése - erről László Zoltán alelnök elmondta: a magyar munkahelyeken igen elterjedt, hogy a dolgozókkal "embertelen" módon bánnak, durván, alpárian beszélnek és egyes helyeken a fizikailag bántalmazzák őket. A bajok gyökerét szerinte nem csúcsvezetői, hanem elsősorban alsó- és középvezetői szinten kell keresni. (Az ugyanakkor nem vitatható, hogy az ilyen helyeken felsőbb szinten érdektelenek a napi munkamenet iránt, illetve aránytalan teljesítményelvárásokat támasztanak).

Sem földrajzi alapon, sem cégprofil vagy cégméret szerint nem tudták meghúzni a határvonalat a téren, hogy jellemzően mely termelővállalatoknál korrekt, s melyeknél brutális a dolgozókkal való bánásmód. Általában elmondható, hogy egy társaság minél távolabb helyezkedik el az értékteremtési lánc csúcsgyártójától, annál rosszabb nála a munkahelyi légkör. Ám László Zoltán szerint számos kivétel van: több dunántúli, sőt borsodi beszállító kkv-t is említett, ahol a munkások ugyan alul vannak fizetve, mégis ragaszkodnak a céghez a jó hangulat miatt. Ezeknél a vállalatoknál gyakorlatilag nincs fluktuáció, a távozások "kihalásos alapon" történnek.

A munkahelyi vezetők viselkedése legalább annyira fontos, mint a bérhelyzet. Az, hogy ma az emberek apró előnyökért is megmozdulnak, arról tanúskodik, hogy a munkahelyi közérzet a legtöbb vállalatnál nagyon rossz - állapította meg a szakember.

Dzsungelharc az elvadult helyeken

Sok társaság érdemben igyekszik fizetést emelni, vagy a szervezet fejlesztésén gondolkodik, ám a vállalatok egy másik, jelentős hányada úgy igyekszik úrrá lenni a munkaerőhiányon, hogy nyolcról 12 órás műszakra áll át és kimeríti dolgozói túlórakeretét. Mivel hozzászoktak az alacsony bérekhez, ebben gyakorta a munkavállalók is partnerek. László Zoltán olyan esetről is beszámolt, ahol egy iparvállalat üzemi tanácsának ülésén a munkások "lehurrogták" a szakszervezet képviselőjét, amikor az a nagymértékű túlóráztatás ellen emelte föl a szavát. Fő érvük az volt: hagyják őket rendesen keresni!

Ám sok helyütt egész egyszerűen kényszerítik az alkalmazottakat a túlmunkára, amely gyakran a középvezetők hirtelen támadt döntése, miközben a felső vezetés nem is tud róla. Az egyik társaságnál például egymás után két szombati napon is berendelték az embereket műszakba. Ám a hétvégi munkát végül nem voltak hajlandóak kifizetni - mondván, nincs rá keret, mivel nem egyeztettek róla a felső vezetéssel - világított rá, konkrét cégnév említése nélkül.

Másutt kirúgással fenyegetik meg a beosztottakat, ha nem vállalják a túlórákat és nem engedik el őket szabadságra sem. Az érdekképviseletnél olyan esetet is följegyeztek, hogy egy csúcsüzemben működő cégnél még egy nap szabadságot sem voltak hajlandóak kiadni annak a munkásnak, aki a gyereke esküvője miatt kéredzkedett el.

E munkáltatói körben egészen hajmeresztő esetek is ismertek. Például tavaly egy győri cégnél arra köteleztek egy 62 éves asszonyt hogy a munkaidő lejárta után órákra bent maradjon dolgozni egy olyan targoncával, amelyre nem is volt jogosítványa. Egyik nap, az esti órákban a járműre rázuhant egy konténer és a magára hagyott dolgozó szörnyethalt.

A kontroll nélküli túldolgoztatás ugyanakkor súlyosan vissza is üthet az azt alkalmazó cégekre. Mezriczky László negatív példának egy olyan üzemet hozott fel - szintén cégnév említése nélkül - ahol az évente szokásos 2-3 hetes leállást 2-3 napra szűkítették az idén nyáron. A dolgozókkal konzultálva kiderült, hogy nagy többségük immár arra készül, hogy a tél beköszönte előtt felmond - mivel elterjedt a szóbeszéd, hogy a vállalat a karácsonyi időszakra sem fog kiadni szabadnapokat.

Forrás: napi.hu