Hivatalosan egy 4 Bhv-kocsiból és egy M41 mozdonyból álló vonatot kellett volna elvinnie a Nyugatiból, helyette azonban két Desirot toltak be. Ajtai János vezető jegyvizsgáló tagtársunk szólt a menetirányítónak, hogy így nem fogja egyedül elvinni a két vonatot, mert szerinte ez utasításellenes. A menetirányító

közölte, hogy ilyen nincsen, mert ezt kell vinni, így meg úgy, én meg mondtam, hogy akkor sem viszem el. Nem tagadom meg a munkát: ha ad egy kalauzt mellém vagy leakasztanak egyet, akkor már mehet is a vonat. Erre lerakta a telefont, két perc múlva visszahívott: jó, akkor menjek be a Nyugati vezényletbe, és ott majd írjak alá egy papírt.
Megkérdeztem, hogy milyen papírt, de mondtam neki, hogy nincs is jelentősége, ott úgyis majd megmondják. Akkor azt mondta, hogy OK, menjek be - ennyi volt a beszélgetésünk egyelőre.
Bementem a Nyugatiba, a vezényletbe, ott bemutatkoztam, elmondtam a tényállást, de mondtam, hogy ne vegyenek elő semmi papírt, mert úgysem írok alá semmit se. De ott is közöltem, hogy nem tagadom meg a munkát, a vasút rendelkezésére állok: amint leakasztanak egy Desirot vagy adnak egy kalauzt, már mehet is a 2942-es számú vonat. Erre a vezénylő hölgy felhívta a menetirányítót, beszélgettek, ideadta nekem megint a telefont: kérdezte, hogy nem viszem el a vonatot?

 

János elismételte a korábbi választ: amint leakasztanak egy Desirot vagy adnak egy kalauzt, már viszi is a vonatot. Erre azt a választ kapta, hogy 

jó, majd intézkednek (...) Ott várakoztam kint, kollégákkal beszélgettünk, jön az egyik kollega a lépcsőn, és mondja: "Te nem mentél el a vonatoddal?" Nem, miért? Nem szólt senki se még, hogy elmegy... Azt mondja: már Kőbánya-Kispesten van a vonatod. Megnéztük a telefonban, tényleg Kőbányán volt: egy ceglédi vezető jegyvizsgálót valahonnét szereztek, egy felügyeletes kalauz kollégával - még rosszabb, mintha egyedül vitte volna el. Egy felügyeletes (...) - ezért felügyeletes - önállóan nem dolgozhat, se kereskedelmi, se forgalmi tevékenységet nem csinálhat. És ők így elmentek.
Nekem nem szóltak, hogy megy a vonat vagy van második ember, a vezénylőnek se szóltak, hogy az szólt volna nekem, hogy menjek a vonatomhoz, és menjünk el. (...) 

Ezután következett a meghallgatás:

Szegedre kellett lemennem, ugyanezt elmondtam, meghallgatták a beszélgetést, amit felvett a menetirányító, és ennyi volt: vártuk a szankciót vagy valamit, de semmi nem történt. (...) Azért nem adhatnak fegyelmit, mert az ember jól végzi a munkáját. Azt nem írhatja bele a fegyelmibe, hogy ejnye, ilyet ne csinálj többet, és most ezért írásbelit kapsz vagy valamit.
Például van itt egy kolleganő, szintén nem vitte el a két Desirot, ő kapott egy írásbelit, de nem azért, mert nem vitte el a két Desirot, hanem azért, mert a menetirányító mondta neki, hogy menjen be a vezényletbe, és ott írja alá a papírt. Ő meg nem ment be a vezényletbe, és az írásbeli figyelmeztetésen, amit kapott, nem is volt szó a két Desiroról: meg sem említették. Hanem csak azért kapta, mert nem ment be a vezényletre: megtagadta a felsőbb utasítást, és be kellett volna menni, és ott azt mondja, hogy nem írtam alá, akkor semmi baj nem lett volna szintén. Hangsúlyozom, hogy az írásbeli rendelkezésen egyáltalán nem volt szó arról, hogy a két Desirot nem vitte el egyedül. Az is azt jelenti, hogy jól dolgozott, tehát így kellene csinálnia mindenkinek. Nem csak nekem, több kollegának is. Csak sajnos az van, hogy féltik a munkájukat a kollégák. Pedig hogyha én 58 éves vagyok, és 58 éves koromban meg merem ezt tenni, így... hogyha engem kidobna a vasút, akkor nekem sokkal nehezebb volna munkát találnom. De mégis felvállalom, mert merem, mert ezt szerintem így kell csinálni. Nem kell félni a vasúttól, nem kell szankcionálástól félni: ha az ember jól végzi a munkáját, akkor nagy baj belőle nem lehet.
Képzeljük el: ha engem azért jegyzőkönyveznek, mert jól végzem a munkámat, akkor eljön az idő, amikor akkor is jegyzőkönyvezni fognak azt, aki nem végzi a munkáját jól. Azért szoktak bennünket jegyzőkönyvezni. És akkor mi lesz, amikor azokat is jegyzőkönyvezik, akik elviszik a két Desirot? Akkor mivel fog védekezni? Utasításra [tette]? Nem, neki meg kell tagadni: ugye benne van az F2-esben is: ha utasításellenes munkavégzésre köteleznek, az utasítás teljesítését meg kell tagadni!

Jön a vonat, és nincs WC: és erre mit csinál a kalauz? Azt mondja, hogy utasítottak, hogy vigyem el. Ha véletlen bevécézne a kedves utas vagy a kisgyerek, mit kellene tenni? Utasokat a következő állomáson leszállítani, lezárni a vonatot, visszavinni Nyugatiba fertőtlenítésre. És akkor kimaradna a vonat. És akkor vennék elő a kalauz urat, hölgyet: majd megkérdezik, miért vitted el a vonatot rossz wc-vel? Mert olyan nincs, hogy majd az állomáson vécézünk, elrendeli majd a menetirányító, hogy ezen az állomáson lesz majd WC-szünet. És aki nem bírja ki addig?!

Nem szabad elvinni. Itt is utasítottak, most parancskönyvi rendeletben kijött, hogy kell elmenni a vonattal, ha nem jó a WC. (...) Desiron, Flirtön, ha nem jó a WC: nem viszem el!

A munkáltató elvárja a lojalitást, de mit ad ezért cserében?

Harminc év alatt egy írásbelit kaptam, és úgy voltam vele: ha kidobnak, váltok, semmi gond nincs ebből. Már nincs, ami a vasúthoz köti tulajdonképpen az időseket se: nincs korkedvezmény, (...) szinte a minimálbéren vagyunk, semmit nem ad már a vasút, hogy itt tartson. Állandóan [csak] ellenőrzések, csesztetések, meg ezek vannak. Nem éri meg itt dolgozni tulajdonképpen - én ezen a szinten vagyok. Ilyen hozzáállással - elnézést a kifejezésért, lehet, hogy durvának hangzik - de én úgy érzem, hogy rabszolgának tartanak bennünket a főnökeink. Nem egyenrangú partnerként. Holott mink is azért, ne felejtsék el, azért elég sok pénzt hozunk a vasútnak amellett, hogy minimálbéren fizetnek bennünket. Meg elég sokat teljesítünk ahhoz, amit nem kellene: lojálisak vagyunk még mindig, a cég elvárja, hogy azok legyünk, de ők mit csinálnak velünk?!

 

Ezek után vajon János mit üzen Csépke András, a MÁV-Start Zrt. vezérigazgatója részére?

Egyenrangú partnernek kellene minket néznie, meg más hozzáállás kellene, nem pökhendiség, beképzeltség, mert amit ő csinál az az. Megfélemlíti az embereket,azzal, hogy "majd én megmutatom, hogy ki az úr a háznál"... Nem, ez nem így működik. (...) Én azt hiszem a hatodik vezérigazgatót túléltem már: ők nincsenek itt - nemhogy meghaltak, elmentek innét - én még mindig itt vagyok. Remélem, ő sem sokáig lesz akkor itt. Jön a hetedik majd.

 

János tanácsa a többi utazó részére:

Kollégák! Nyugodtan mondjatok nemet, ha úgy látjátok, hogy igazatok van. Persze, ehhez azért tudni kell az utasítás azon pontjait, amelyik rád vonatkozik legalábbis, hogy nehogy hülyeséget csinálj. Ha tudod, mikor van igazad, mikor mit lehet, mikor mit nem lehet, nyugodtan tagadd meg: nem szabad elvinni. Ne engedd magad megfélemlíteni, meg a másikat se. Csak így érünk el valamit, higgyétek el, fiúk, lányok!
Csak így jutunk egyről a kettőre, ha összefogunk: mindig csak kicsit, kicsit, kicsit, és a végén majd eljön az, mikor mindenki összefog.

 

És mi lenne, hogyha mindenki úgy csinálná, ahogy az utasításban elő van írva, és azt tenné, amit János is tett?...

Szerintem megállna a vasút most is... Nemigen menne vonat.