Miskolc-Rendezőn Boholy János forgalmi szolgálattevő tagtársunkkal idéztük fel a történteket és a tanulságokat. Mint mondta,

a váltó nem állt be abba az irányba, amelyikbe kellett volna, és egy rakott tartálykocsi kisiklott.

 

Bárány Balázs, a VDSzSz Szolidaritás alelnöke a "bűnös kitérőnél" állva videónkban elmondta, hogy a siklott kocsi ahelyett, hogy jobbra ment volna, egyenesen haladt tovább, majd felütközött a vágányfékre, ahol kicsit megbillenve megállt. Mögötte azonban még két kocsit gurítottak, a 13-as vezérváltót pedig a váltókezelő - nyilván a pszichés sokk hatására - elmulasztotta átállítani, ezért a két kocsi a kitérő helyett egyenesbe haladt tovább, ütközött a siklott kocsival, ami ettől az oldalára borult.

A siklott tartálykocsi cseppfolyós gázt szállított, az első pillanatokban azonban nem tudták felmérni a benne lévő anyag veszélyességi fokát, így kivonult a tűzoltóság és a katasztrófavédelem is. A kocsi tartalmát ezután átfejtették egy másikba, a szállított anyag nem szivárgott.

Forgalmi szolgálattevő tagtársunk szerint a gurítás során a váltókezelő a VI-os őrhelyen természetesen észlelte, hogy a váltó nem állt a végállásába: visszaállította eredeti állásába, akkor azonban a kocsi már a váltó szigetelésénél járt. A baleset után a Vasútbiztonsági Osztály megindította a vizsgálatot.

Mi úgy gondoltuk, hogy jó lenne, ha a szakszervezetünk segítene nekünk, és ott lennének a meghallgatásokon, a jegyzőkönyvezésnél.

 

- mondta János, aki felidézte, hogy Cseh Béla, a VDSzSz Szolidaritás miskolci területi vezető ügyvivője és Bárány Balázs, szakszervezetünk alelnöke mindannyiukat elkísérte a Vasútbiztonsági Osztályon történt meghallgatásra.

És nagyon jó, hogy ott voltak, mert érezni lehetett a nyomást: mindenféleképpen ki akarták hozni, hogy mi voltunk a hibásak, nem a váltó!

Ez már egyébként régi tapasztalat, nem ma kezdtük itt a munkát, és voltak már ilyen jegyzőkönyvek, meghallgatások. Én nem tudom, valahogy a Vasútbiztonsági Osztály arra van beállítva, hogy mindenféleképpen emberi, személyi felelőst keressen, akit felelősségre lehet vonni. Hiába elavult a pálya, a kocsik is rosszak, mindenféleképpen felelőst kell keresni.

 

Tavaly is ez volt az érzésük, holott János szerint a baleset műszaki problémára - például a váltótisztítás hiányára - vezethető vissza.

Valamikor itt volt egy váltótisztító, minden műszakban lekente egyszer a váltókat, [időnként] nagyobb takarítás volt. Ennek a váltónak is az volt a problémája, hogy nem állt át, és ezek nagyon gyors váltók odalenn, a gurítón: egy másodperc alatt átállnak, ha le vannak kenve és működnek. Ez a váltó viszont nem működött.

 

Amikor azonban a siklott kocsit helyretették, a sérült váltót egy órán belül szétszedték és elvitték a helyszínről, holott meg kellett volna vizsgálni. Hiszen a munkavállalók szerint a váltó volt a hibás, a VBO szerint pedig a munkavállalók. 

Minden meghallgatásunkon felvetettük a Vasútbiztonsági Osztálynak a váltó vizsgálatát, folyamatosan mondták, hogy nem tudják vizsgálni, nem tudják, hol van, nem hatóság, hogy ezt vizsgálják.

 

János nem tudja, miért tüntették el ilyen gyorsan a váltót, pláne egy olyan balesetnél, amit nagy valószínűséggel épp a váltó hibája okozott.
A rendőrségen a tanúvallomások során is felmerült ez a kérdés: mi okozhatta a balesetet. Az érintett munkavállalók a nyomozóknak is többször elmondták, hogy szerintük a váltó kenetlensége vagy hibája okozta a történteket.

Ott is nagyon jó volt, hogy a szakszervezet ügyvédnője jelen volt: a rendőrségi vizsgálat nem állapított meg személyi felelősséget, a váltót nem nagyon vizsgálták, de végül bűncselekmény hiányában megszüntették a vizsgálatot, felmentették a dolgozókat, személy szerint engem is.

 

Mint János elmondta, hiányolták, hogy a Vasútbiztonsági Osztály nem vizsgálta azt a körülményt sem, hogy a baleset az éjszakai szolgálat 10. órájában következett be, amikor 8-9 órája erősen figyelnie kellett a váltókezelőnek is a VI-os őrhelyen, és

bizony már a műszak vége felé éjszakás szolgálatban eléggé elfáradnak a leterheltség miatt. Tehát ezt is vizsgálhatta volna a Vasútbiztonsági Osztály.

 

Ehelyett csak a személyi felelősök után kutattak.

Azt hozták ki a vizsgálatukban, hogy gyors volt a rátolási sebesség, illetve, hogy én nem állítottam meg a tolást kellő időben. Mert ha megállítom, akkor nem borul el a kocsi.

 

Arról pedig szó sem volt a vizsgálati jelentésben, hogy miért nem állt át a váltó. A vizsgálat befejezése után János most úgy érzi, változás történt például a váltótisztítás terén:

gyakrabban jönnek, elő van jegyezve, azért ért valamit, hogy harcoltunk. Vagyis, hogy védekeztünk.

 

Csak így lehet változást elérni: Mondjatok minél többen NEMET...
...a változó munkahelyre!
...a 16 óra napi beosztható munkaidőre és a napi rendes munkaidő 8,4 órára emelésére (utazók)!
...valamint a 200 óra feletti rendkívüli munkavégzésre (utazók és személypénztárosok)!
Csak így van ugyanis lehetőség az alapbérek elfogadható emelésére, a létszámnorma betartására, összességében arra, hogy a munkáltató tisztességesebben bánjon a vasutasokkal! Az egyéni alkukkal nagyon kevesen - és ők is csak a többiek kárára - járnak jól. További részleteket, a nyilatkozatokat itt találod!