Egy évvel ezelőtt a migránsok megszállták Gyékényes vasútállomást - idézte fel Molnár Zoltán, a VDSzSz Szolidaritás vezető ügyvivője, tolatásvezető tagtársunk a történteket.

Eleinte nem akarták a vasutasságot belevonni, később rájöttek, hogy kénytelenek, mivel nélkülünk nem tudják megoldani a dolgot.

 

A migránsok átlagosan pár órát töltöttek Gyékényesen, majd vasúttal szállították őket tovább. Molnár Zoltán szerint "oda kellett tenniük" magukat: 2015-ben több százezer migráns vonult itt át. Ez sok vasutast érintett, így például a tolatócsapatot, a forgalmistákat, a rendelkezőt, kocsivizsgálót, stb. Együttes munkára volt szükség - szögezte le a VDSzSz Szolidaritás vezető ügyvivője. A "rakodás" - ahogy ottjártunkkor a helyiek egy része nevezte a műveletet - két erre a célra kijelölt, belső vágányon zajlott.

Időközben elkezdték építeni a kerítést: amint elkészült, lezárták a határt, és a migránsok eltűntek a vasútállomásról,

sok kosz, szemét, emberi ürülék azonban ott maradt. (...) Velünk akartak ott, azon a területen dolgoztatni. Hoztak rá vonatot, és rá akartak kényszeríteni minket, hogy menjünk le, és húzzuk el. (...) Persze, hogy nem csináltuk meg.

 

Az érintett vasutasoknak - így Zoltánnak is - emberi ürülékben kellett volna taposnia, amit fertőzésveszélyesnek tartottak: épp ezért megbeszélték, mit lehetne tenni. Arra jutottak, hogy megtagadják az utasítás végrehajtását, és nem mennek a két vágányra.

Összebeszéltünk, és ez lett belőle. Úgy gondoltuk, hogy ezt meg kell lépnünk, mert - ha ez így marad - az tűrhetetlen állapot. Senki nem teszi ki magát egy fertőzésveszélynek például. Mert hogyha mindent támogatunk, akkor átnéznek rajtunk, hogy őszinte legyek.

 

Tisztségviselőnket a nappali szolgálatos hívta fel, és elmondta hogy ezekre a vágányokra vonatot hoztak. Kérdezte, hogy mit csináljon: rá akarják küldeni őket, dolgoztatni akarják őket a kosz és a szemét közt. Molnár Zoltán javasolta, hogy eseménykönyvben jelezzék, többek között a fertőzésveszély miatt nem hajlandóak odamenni. A nappalos írt is eseménykönyvet,

összetartottak, és mondtam, hogy majd jövök éjszaka, én is ugyanúgy folytatom tovább, és kiállok addig, amíg el nem tűnik innen a szemét és az emberi ürülék. A többi munkát megcsináltuk, csak ezekre a vágányokra nem mentünk rá, a többivel nem volt gond. Jöttem éjszaka, én is ugyanúgy megcsináltam: nem voltam hajlandó rámenni a vágányokra, eseménykönyvben jeleztem, a szolgálati főnökségnek jeleztem, majd rövid időn belül kijött az illetékes, összetakarítottak, lefertőtlenítették a vágányokat, és gyönyörű szép rendet csináltak. És ebből senkinek semmiféle hátránya nem származott.

 

Molnár Zoltán megjegyezte, hogy az állomásfőnök példásan állt hozzá a dolgokhoz, bármi gondjuk is akadt.  A többi kolléga közül páran helyeseltek, hogy jól tették, amikor megtagadták az utasítás végrehajtását. De vajon az kiderült, hogy a többiek miért nem csatlakoztak hozzájuk? Tisztségviselőnk szerint

nem derült még ki, dehát gondolom, nem merték kinyilvánítani az őszinteségüket.

 

Ezután kezdődött a huzavona az étkezési utalványokkal: egy-egy ember kapott belőle, de távolról sem az összes vasutas, aki érintkezett a migránsokkal. Épp ezért ismét felemelték a szavukat,

nem voltunk hajlandóak tudomásul venni, utána újraszámolták, és érdekes, mindenkinek ki lett osztva az őt megillető 20 ezer forintos étkezési utalvány. Nálunk azért sok minden ki lett harcolva az utóbbi időben: például sorolhatnám az esőköpenyt, amit lecseréltek kabátra és nadrágra, nem tudom, hány szolgálati helyen létezik [ilyen].

 

Persze, ez is "hosszú-hosszú folyamat volt, mire megvalósult", de ugyanígy harcolták ki például a napvédő krémet és a szúnyogriasztót is. MolnárZoltán szerint ebben nagy szerepe van a VDSzSz Szolidaritás helyi közösségének, amit erős, összetartó csapatként jellemzett. Mint mondta,

segítünk egymáson, megítélésem szerint jó közösség.

 

Persze, az élet nem áll meg, nemrég újabb probléma adódott: a munkáltató a napokban osztotta ki az orrmerevítős bakancsokat, amit az érintett elegyrendezők tűrhetetlennek tartanak.

Jeleztük is a szolgálati főnökségnek. Nem a minőséggel van a gond, csak az orrmerevítővel. Lehet akár lila vagy akármilyen színű, engem az sem érdekel, de orrmerevítős ne legyen. A kocsik közé be kell bújni, hajolgatni kell, a lábfej az feszt hajolgat, és ott az orrmerevítő szétüti a lábfejet, sebeket ejt, feltöri.

 

Molnár Zoltán aláírásgyűjtést kezdeményezett, eseménykönyvet írnak minden szolgálatban, de hajlandóak ennél is tovább menni:

Ha nem érünk célt, az utasítás [végrehajtását] megtagadjuk mindaddig, amíg nem kapunk megfelelő lábbelit!

 

Mint "Spanyolcsizmában az elegyrendezők, aláírásgyűjtés Miskolcon és Kaposvár Forgalmi Csomóponton!" című cikkünkben beszámoltunk róla, Miskolc-Tiszain a munkavállalók nyolc hónapja kapták meg az orrmerevítős munkavédelmi surranókat, Iski László tolatásvezető tagtársunk szerint ezeket 

abszolút lehetetlen hordani, így is meg vagyunk nyomorodva, mert mindenkinek fáj itt már mindene, 25 év a vasútnál nem gyerekjáték pakerként.

 

Eddig "csak" László bokája és a térde fájt, amióta azonban a munkavédelmi surranót hordja, már a lábfeje is lehetetlenül néz ki.

Kenem én már mindennel, tényleg ami csak létezik, hogyha hordom ezt a munkavédelmi surranónak nevezett spanyolcsizmát. Eleve balett-táncosokra készítették, mert azért egy pakernak... mind ilyen szép kötésű parasztgyerekek vagyunk, alig fér bele a lábunk. Erre benne van még egy olyan orrmerevítő, ami mellett egy ötéves gyereknek a lábujja még elfér. Én ha ebben tényleg bújkálok, mert ebből van a kenyérke, muszáj csinálnom, egy órán belül nincs lábam. Szégyen ide, szégyen oda, tényleg az ember már néha úgy van, hogy mezítláb jövök be, ha végzek, mert nem bírok benne lenni. 

 

Mint mondta, egyórás munka után tényleg lassan kapcát kell belehúzni, hogy egyáltalán lépni tudjon benne, nemhogy dolgozni. Megírták az eseménykönyvet kocsirendezők, tolatásvezetők, kocsimesterek: a csapatok teljes létszáma, és annyit nem ért, mint halottnak a csók.

Nem történik semmi. Most meg még jön a hideg is, esik is az eső: mi a jóistenben fogunk dolgozni? Ezt mondja meg nekem valaki. Miben? Egyszerűen nem tudunk benne dolgozni.

Nyolc hónapja tudják, hogy nem jó. Nyolc hónap alatt nincs egy olyan felelős ember, aki azt mondja, igen, vigyétek vissza az egészet, Tökvirág Kft-től hozatok száz darabot, ami működik. Hozzanak hármat, adjuk oda azt a hármat ki, a pakernak, melyik a jó, fiam, ezt fogod megkapni. És akkor ilyen egyszerű a történet. Itt nem milliárdos számítógéprendszereket kell csinálni, ezt kéne, hogy a legalja munkát meg tudjuk csinálni. Utána lehet felfelé építkezni. De ha itt, a legalján nem lesznek alapok, akkor mire építünk? Én még olyat nem láttam, hogy először a tető, utána a falak. Ennyi a történet, lehetetlen a munka benne.

 

Iski László beszámolt arról, hogy ez távolról sem csak az ő problémája:

sikít, nyűszít itt mindenki. Lassan orvoshoz kell menni a lábainkkal. Ugyanúgy kenegetik, borogatják, mert egyszerűen bevörösödik, bedagad, a lábujjaink bedagadnak. És akkor ez napról-napra napi 12 órában lehetetlen. Mindenki nyüszít. Amint bejön valaki, van két perce, dobja le a francba, mert nem tudja egyszerűen hordani. Más szakszolgálatoknál, ahol ugyanígy nem voltak megfelelő cuccok, adtak egy keretösszeget, kiment iksz, megvette magának a villanyszerelő bakancsot, visszahozta a számlát a MÁV nevére, aztán fizették. (...) Megmondják, milyen védelmi képesség kell, megyek, veszek, magától fog sétálni.
Az, hogy ruhát nem kapunk, már nem érdekes. Ezt a szerencsétlen pólóm már kinőttem, se fizetés, se semmi, Az emberek úgy vannak vele, hogy most el akarnak minket innen üldözni, hogy végképp nem törődnek velünk, annyira nincs gazdánk? Nem kellünk? Vagy mi a történet lényege? Mert akkor mondják el, szóból ért az ember. Ha meg azt akarják, hogy normálisan dolgozzunk, normális munkát végezzünk, azért legyen már annyira érdeke, hogy akkor olyan cuccot adok annak a szerencsétlennek, hogy ne szenvedjen: haza se bír menni, hogy le tudja húzni azt a tizenkét óráját. Adjunk normális ruhát, ennyi. Szerintem egy ekkora cégnél az, hogy normálisan ellássa a pakerokat, nem egy hatalmas nagy beruházás.

 

A fenti problémákra a VDSzSz Szolidaritás november 7-én konzultáció keretében akar megoldást találni. Eközben Kaposvár Forgalmi Csomóponton - Iski Lászlóhoz hasonlóan - szintén aláírásgyűjtést kezdeményezett Molnár Zoltán, a VDSzSz Szolidaritás vezető ügyvivője, tolatásvezető tagtársunk.

Mint az aláírásgyűjtő íven olvasható, a vágányok közötti munkavégzéshez a munkáltató Ipoly 713 M típusú ORRMEREVÍTŐS, magasszárú munkavédelmi bakancsot bocsátja a munkavállalók rendelkezésére, ez nagy felháborodást keltett. A bakancs ugyanis rendkívül kényelmetlen - mint írják - rövid távon is viselhetetlen, nemhogy 10-12 órán át. Az orrmerevítő része erős nyomás t gyakorol a lábujjakra, kikezdi a lábfejet, nem szellőzik megfelelően, a sarka rossz kialakítású, alacsony, emiatt az egész napos használat során viselőjének lába megfájdul. Téli viselésre alkalmatlan, mivel a 10 cm-nél nagyobb hó belemegy. Az érintett munkavállalók munkakörük kockázatértékelésének felülvizsgálatát, a cipőkből az orrmerevítő eltávolítását és egy olyan lábbeli rendszeresítését  kérik, amit hóban, fagyban használhatnak. Abban az esetben, ha a munkáltató nem lát más, gyors megoldást, az aláírók kérik, hogy a munkáltató a korábban használt félcipő és surranó viselését biztosítsa számukra. Mint megjegyzik, ezek a lábbelik kikerültek a pontkeret terhére rendelhető ruházat közül, jelenleg orrmerevítős bakancsot kapnak. Hozzáteszik, hogy a korábbi ellátást lényegesen kevesebb kényelmetlenséggel viselhették.

Ismeretes: még augusztusban adtuk hírül, hogy a VDSzSz Szolidaritás javaslatára változik a védőcipők kialakítása, az elegyrendezői munkakörökben pedig lesz zárt, könnyebb munkacipő is!
Mint írtuk, a MÁV ZRt. Munkavédelmi Szabályzatának módosítására irányuló tárgyalások során augusztus 4-én a munkabiztonsági szervezet szakembereivel megállapodtunk abban, hogy a jövőben az orrmerevítő (acél kapli) kikerül a cipőkből azon munkakörök esetében, ahol az orrmerevítős védőcipő viselése a legtöbb problémát okozza, és a lábfejre eső tárgyak miatti sérülések kockázata elhanyagolható. A változtatás a tolatásvezető, kocsirendező (vonaliak is), kocsirendező gyakornok, gurítás vezető, saruzó, saruzó csapatvezető munkaköröket érinti.

Mint ismeretes elegyrendezői munkakörökben rengeteg problémát okozott - és okoz - a surranókba épített orrmerevítő. Minden esetben, amikor a munkavállaló hajolni, guggolni kényszerül (bebújás járműkapcsoláshoz stb.), és a lábfej a lábujjak fölött hajlított helyzetbe kerül, a betét belevág viselője lábába.

Álláspontunk szerint balesetveszélyes az olyan védőeszköz, mely önmaga is sérülést okozhat, és viselője figyelmét az köti le, hogy a fájdalomérzetet miképp kerülheti el: ezzel ugyanis elvonja a figyelmet a munkavégzéstől. 

Arról is beszámoltunk, hogy szintén javaslatunkra módosul az a méltánytalan helyzet is, hogy az előbb említett munkakörökben mindössze csak a surranó szerepelt védőlábbeliként. Ezt a feladatot ellátó munkavállalók ugyanis munkaidejük túlnyomó részében, télen-nyáron az ágyazaton gyalogolva végzik munkájukat. Míg más – kevésbé kitett – munkakörökben akár három típusú védőcipő is szerepel az ellátásban, addig az elegyrendezők számára csak egyféle állt rendelkezésre.
Ezért az MvSz módosítását követően az elegyrendezői munkaköri családban javaslatunkra bevezetik a zárt, a bokát stabilan tartó, könnyebb munkacipőt is.

Augusztusban azt is jeleztük, hogy az új modellek megjelenése legkorábban 2017. második felében várható. Ennek oka, hogy bekerülnek ugyan a szabályozásba, de az idei cipő-kontingenseket már megrendelte a munkáltató. Az új típusú cipőket a 2017. évi közbeszerzési eljárás keretében tudja megrendelni a MÁV ZRt, az eljárás, a gyártás, a terítés időigénye nem valószínűsíti korábbi megjelenésüket - írtuk.

Csak így lehet változást elérni: Mondjatok minél többen NEMET...
...a változó munkahelyre!
...a 16 óra napi beosztható munkaidőre és a napi rendes munkaidő 8,4 órára emelésére (utazók)!
...valamint a 200 óra feletti rendkívüli munkavégzésre (utazók és személypénztárosok)!
Csak így van ugyanis lehetőség az alapbérek elfogadható emelésére, a létszámnorma betartására, összességében arra, hogy a munkáltató tisztességesebben bánjon a vasutasokkal! Az egyéni alkukkal nagyon kevesen - és ők is csak a többiek kárára - járnak jól. További részleteket, a nyilatkozatokat itt találod!