Szakszervezetünk ezt az ügyet már régóta ismerte - idézte fel Bárány Balázs, a VDSzSz Szolidaritás alelnöke a készenléti jellegű munkakörökkel kapcsolatban Jánoshalmán, Szegedi területi szervezetünk képzésén. Mint mondta:

Onnantól ismerte, hogy a Munka törvénykönyve megváltozott, és azért nem szóltunk róla, mert nem akartuk azt, hogy a készenléti jellegű munkakörrel ne tudjunk kellően sáfárkodni. Nem feltétlen a pótlékok miatt, hanem azért – a pályavasutasokról van leginkább szó – hogy a munkaközi szünetet ki tudjuk váltani. Tartottunk attól, hogyha ez a pótlékolás felszínre kerül – még mielőtt egyezségre jutunk a MÁV-val – az hátráltatni fogja a lehetőségeket. És reméltük, hogy a munkáltatónak nem tűnik fel, hogyha nem szabályozzuk a kérdést a Kollektív Szerződésben, ahogy azt a törvény engedte is, akkor az számára később probléma lehet. Elfelejtette. Később kezdtük el ezt az ügyet feszegetni, amikor megegyeztünk a készenléti jellegű munkakörök alkalmazásának feltételeiben a MÁV-nál és a Startnál.

 

Halasi Zoltán, a VDSzSz Szolidaritás elnöke még korábban, az előzményekkel kapcsolatban elmondta: 2012. július elsején megváltozott a Munka törvénykönyve. Két nagyon fontos változás történt, amit sajnos az akkori MÁV-vezetők generáltak: ők javasolták ugyanis a törvényhozók részére, hogy a munkaközi szünet ne legyen a munkaidő része, illetve azt is, hogy a napi munkaidőt emeljék meg 8 órára. Mint Halasi Zoltán elmondta, szúrhatta a munkáltatók szemét, hogy a törvény szerint a munkaközi szünet a munkaidő része volt, aminek ideje alatt a munkavállalóknak nem kellett semmit csinálniuk. Micsoda gonoszság – gondolhatták: inkább ne legyen ez sem. Különösen az a passzus utalt erre, miszerint a többségi állami tulajdonban lévő vállalatoknál ettől még csak el sem lehetett térni. Kivéve a készenléti jellegű munkakörökben foglalkoztatottakat. A vasúton kezelhetetlen a munkaközi szünet kérdése bizonyos munkakörökben. Akkor jeleztük a munkáltatónak: ha meg tudunk egyezni abban, hogy készenléti jellegűnek minősítsük a munkaköröket, akkor átvágjuk a gordiuszi csomót: Ez frappáns megoldás volt, a Pályavasútnál persze bonyolultabb volt az ügy (ki lehet-e adni, éjszaka nem tudja kiadni, stb.). A készenléti jellegű munkakörök bevezetése mindenesetre közös akarattal történt - szögezte le Halasi Zoltán.

Az is hozzátartozik, hogy mindennek volt előzménye - folytatta Bárány Balázs: egy másik munkáltatónál, ahol jóval kisebb létszámot foglalkoztattak készenléti jellegű munkakörben,

ezt az ügyet sikeresen lefuttattuk, és ott a munkáltató belátta, hogy nem alkalmazza a törvénynek megfelelően ezt a munkáltatási rendet, majd pótlólag és a későbbiekben is alkalmazta. Ezen felbuzdulva kezdtük meg az egyeztetést a MÁV vállalatcsoport kiváló jogászaival és humán politikusaival, majd amikor nem tudtunk velük egyezségre jutni, akkor tértünk arra az útra, aminek eredménye volt a februári jogerős bírósági döntés a Szegedi Törvényszéken. (...) Legyetek büszkék, hogy közületek került ki az a srác [Kurunczi Imre], aki ezt az ügyet felvállalta, adta hozzá a nevét, az arcát és a szavát is, ami elég ritka a mi világunkban, és nagy eredményre jutottunk: tizenhárom ezer ember kapott megelégedettségére/elégedetlenségére egy olyan összeget, amire nem is igazán számított. 

 

Az ügynek még nincsen vége, és megint a szegedi területre hárul a feladat – és reméljük, a dicsőség is – hogy a többiekért hozzon áldozatot , sajnos, ezt kell mondani - jelentette ki Bárány Balázs. Mint fogalmazott: úgy tűnik egy próbaperre lesz szükség annak érdekében, hogy a hatályon kívül helyezett bekezdés (az Mt. 101. § (3)) maradéktalanul érvényesüljön, és az elszámolást követően ne járjanak pórul azok, akik viszonylag sok túlórát teljesítettek. Mint mondta, az a helyzet, hogy akinek sok volt a rendkívüli munkavégzése, annak az időkeretébe ezt betudták, és ennek arányában csökkentették a készenléti díjazását a felmerült munkabér címén. Ez ügyben egyébként megkerestük hivatalosan is a MÁV Zrt. vezetését, és említést tettünk arról, hogy ez nem csak jogilag, hanem morálisan is tarthatatlan. Azt gondoljuk, hogy a MÁV-vállalatcsoportnak egész egyszerűen nem éri meg, hogy több milliárd kifizetése után (pontos összeget még nem tudunk) pár százmillió forint megspórolása érdekében fenntartsa a jelenlegi helyzetet - ahelyett, hogy végre a munkavállalók megelégedettségére nyugvópontra jussunk több hónapos vagy akár éves huzavona után. 

Van remény arra, hogy a MÁV vezetése ezt elfogadja, és ebben a dologban egyezségre tudunk jutni. Az egyezség nem lehet más, mint az, hogy [az elmaradást] korrekt módon kiszámolják és kifizetik az érintettek számára. Amennyiben ez nem sikerülne belátható időn belül, tovább nem célszerű ezt húzni, akkor dr. Pusztai Edit [a VDSzSz Szolidaritás jogtanácsosa] megint be fogja nyújtani a vállalkozó szellemű felperes nevében a keresetet a Munkaügyi Bíróságra.

 

Bárány Balázs utalt arra, hogy a megegyezésre két hetet szán a VDSzSz Szolidaritás. A követelés egyébként nem évül el, hiszen a kifizetés napjától számított három évig van lehetőség bíróságon orvosolni a munkavállalókat ért méltánytalanságot. Mindenesetre viszonylag rövid bírósági eljárásban bízunk, hiszen az előző, február 25-én jogerősen lezárult per esetében sem kellett sokat várni. Bárány Balázs nem hiszi, hogy a bíróság ezúttal más álláspontra jutna. Hiszen abban a perben is felmerült az elszámolás kérdése, és a bíróság a beadott keresetben szereplő követelés szerinti elszámolást vette alapul, és ennek mentén hozta meg az ítéletét.

Gondolom, ma sem fog másképp dönteni. És mindez mutatja azt is felétek, hogy a munkáltató sem tud mindent a végtelenségig megtenni, amit gondol. Ha kellő számban tud a vasutasság fellépni, ellenállni, akkor van is eredmény. Hiszen amikor megvolt az ítélet, azt gondolták, hogy kifizetik az Imrének, aztán felejtsük el a történetet, és hallgassunk róla nagyokat. Erre nem voltunk hajlandóak, és rövid időn belül kiléptünk a nyilvánosság elé. Akkor rájöttek, hogy ez nem túl jó, és elkezdtek velünk egyezkedni arról, hogy valamiféle átalányt fizetnének. Mondtuk, hogy jó, rendben van, akár erről is lehet szó, de akkor nézzük meg, miről vitatkozunk, miben kellene megegyeznünk. És mielőtt a tárgyalás folytatódott volna, kitalálták ezt a 80-120 ezer forint közötti összeget, és próbálták aláíratni sokakkal. És itt látszott a ti erőtök, mert ha ezt a többség aláírja, akkor lehetett volna pereskedni: igaz, hogy ígértük a pertársaságot, de baromi bonyolult lett volna, a hajam szála égnek állt attól, hogy mi lesz, ha majd több ezer keresetet be kell nyújtani, mi lesz egyáltalán végül: apparátus sincs hozzá. Ahány bíróság, annyiféleképpen fog dönteni, ahányan részt vesznek a pertársaságban, annyi probléma. 8-10 ember esetében rendben van, de több ezer ember esetében egy ilyen pert végigvinni… hát nem volt rá még példa. Száz évig is ezzel küszködtünk volna. Megint az segített, hogy túl nagy volt az ellenállás, nem merték felvállalni [a munkáltatók] már politikailag sem, és ezért döntöttek úgy, hogy akkor rendben van, elszámolják és kifizetik, ez volt március végén, és ez pár hónap küszködés után teljesült.

 

Már csak az említett megegyezés - vagy ennek híján - az újabb per van hátra. Bárány Balázs kijelentette, hogy ebben a történetben a VDSzSz Szolidaritás magára volt hagyva, az összes többi szervezet, szakszervezet hallgatott. Még az volt a jobbik eset, ha hallgatott, és nem ellene kampányolt - tette hozzá.

Csak így lehet változást elérni: Mondjatok minél többen NEMET...
...a változó munkahelyre!
...a 16 óra napi beosztható munkaidőre és a napi rendes munkaidő 8,4 órára emelésére (utazók)!
...valamint a 200 óra feletti rendkívüli munkavégzésre (utazók és személypénztárosok)!
Csak így van ugyanis lehetőség az alapbérek elfogadható emelésére, a létszámnorma betartására, összességében arra, hogy a munkáltató tisztességesebben bánjon a vasutasokkal! Az egyéni alkukkal nagyon kevesen - és ők is csak a többiek kárára - járnak jól. További részleteket, a nyilatkozatokat itt találod!

Galéria