Úgymint:

• megtűrte, hogy munkatársa a gépjárművével nem a kijelölt helyen parkolt
• nem engedelmeskedett a vagyonőr felszólításának, hogy álljon félre a vagyonvédelmi ellenőrzés alá vont gépjárművel
• telepi rendező munkatársával szabálytalanul álltak be a mozdonyszínbe a javítandó mozdonnyal, veszélyeztetve ezzel az üzembiztonságot
• 6 óra helyett 5.47-kor távozott el a munkából
• a gépjármű telephelyi mozgása és a mozdonnyal beállás indokoltsága tekintetében kételye merült fel a munkáltatónak

A felmondás szerint a munkáltató bizalma a fentiek következtében olyan mértékben megrendült, hogy nem látta lehetőségét a további foglalkoztatásnak. Feljelentés miatt a felperessel szemben büntetőeljárás is indult.

A Szegedi Munkaügyi Bíróság a tényállás feltárása érdekében több tárgyalást tartott. Számtalan okirati bizonyíték megvizsgálása, a felperes és 7 tanú meghallgatása után 2016. február 10-én, a hetedik tárgyalási napon – a 13 perccel korábbi eltávozás kivételével – az összes „vádpont” alól felmentette a felperest. Megállapította, hogy az alperesi munkáltató jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyt, és a jogellenesség jogkövetkezményeként elmaradt jövedelme jogcímén 12 havi távolléti díj, valamint 6 havi végkielégítés megfizetésére kötelezte a munkáltatót.

Az ítélet indokolása szerint a felperes felelőssége nem állapítható meg amiatt, hogy munkatársa – akivel a munkába együtt érkeztek és távoztak el - a tulajdonát képező autóval nem a kialakított parkolóban parkolt, hiszen felperes nem alá-fölérendeltségi viszonyban volt munkatársával, így nem utasíthatta a parkolási szabályok betartására. Ezzel összefüggésben azt is megállapította a bíróság, hogy a gépjármű tulajdonosa felett utasítási joggal rendelkező felettes személyek a telephelyen voltak, ők azonban nem szólították fel a szabályszerű parkolásra.

Felperes a munkahelyet munkatársának gépjárművével hagyta el, amelyben utasként tartózkodott. Vagyonvédelmi ellenőrzés céljából a vasútőr megállította a gépjárművet, majd a csomagtartó átvizsgálása után a telephelyet elhagyták. A felperes mindvégig következetesen kitartott amellett, hogy a vagyonvédelmi ellenőrzést követően félreállásra vonatkozó felszólítást nem kaptak. Ezt az állítását a tanúként meghallgatott gépjárművezető is megerősítette.

Az alperes a felmondásban sejtetni engedte, hogy a felperes és munkatársa mozdonymozgatási tevékenysége szokatlan volt, azonban ezt az eljárás során nem bizonyította. Ezzel szemben mi sikerrel hivatkoztunk arra, hogy a felperes és munkatársa a helyben szokásos, a munkáltató által ismert eljárást követte a mozdonyszínbe beállás során, melynek során az üzembiztonság veszélyeztetése fel sem merülhetett.

A büntető eljárás a felperes felelősségét semmilyen bűncselekményben nem állapította meg, az eljárást vele szemben bűncselekmény hiányában jogerősen megszűntették.

A bíróság ítéletében nyomatékkal mutatott rá, hogy a felmondásban írt „kétely” kialakulása nem vezethet okszerűen a munkaviszony megszüntetéséhez. Az jogszabályszerű, hogy a munkáltató a kialakult kételye alapján vizsgálatot folytatott le, ugyanakkor a vizsgálat során feltárt tényeket, illetve az abból levont következtetéseket használhatta volna fel a felmondás indokául. A kétely felemlítése tehát önmagában elégtelen ok a felmondás indokolásához.

A felmondási indokok közül kizárólag a 13 perccel a munkaidő befejezése előtti eltávozást rótta a felperes terhére a bíróság, ezzel kapcsolatban azonban kimondta, hogy az nem teremtett jogszerű alapot a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetésére.

dr. Pusztai Edit, VDSzSz Szolidaritás

Tartozz közénk, erősíts minket: lépj be Te is a VDSzSz Szolidaritáshoz! A belépéshez keresd területi irodáinkat, a Tagdíjlevonási nyilatkozatot itt találod.

Szeretnél elsőkézből értesülni a legfrissebb hírekről? Csatlakozz a VDSzSz Szolidaritás facebook-oldalához!