Több hónapja nem volt melegvíz Tatabánya állomáson, ezt elégelte meg Zahorecz Gábor tolatásvezető tagtársunk, aki végül úgy döntött, hogy a hatályos szabályoknak megfelelően április 28-i nappalos szolgálatában megtagadja az utasítás végrehajtását: szolgálatát ellátta, az Mt-nek megfelelően rendelkezésre állt, de kapcsolást nem végzett, és a tolatásvezetői feladatok közül csak annyit hajtott végre, amivel nem koszolhatta össze magát. Mindez azért történt, mert közel fél éve nem tudott lezuhanyozni a szolgálat végén. Kitartása meg is hozta az eredményt: még aznap lett melegvíz, igaz, csak pár órára, mivel a csövet teljes keresztmetszetében vízkő zárta el. A melegvíz tehát ismét elapadt, így Gábor április 29-i éjszakás szolgálatában is kénytelen volt megtagadni az utasítás végrehajtását. 

Legközelebb május 2-án volt nappalos, és kész lett volna folytatni akcióját, ekkorra azonban már folyt a melegvíz a csapokból, a szolgálat végén már le lehet zuhanyozni. 

Régóta hangoztatjuk, hogy élni kell a Gábor által is alkalmazott lehetőséggel, ennek ellenére a gyakorlatban ez nem igazán talált fogadókészségre a munkavállalók körében. Bárány Balázs, szakszervezetünk, a VDSzSz Szolidaritás alelnöke például 2015. március 26-án erről beszélt "Mi a fontosabb: az utasítások betartása vagy a menetrendszerűség?" című videónkban.

Ha valaki vagy valakik az utasítás szerint végzik munkájukat, akkor bizony a menetrendnek annyi. Nyilván nem minden vonalszakaszon, de a törzshálózat túlterhelt vonalain hétszentség. Ezt egy példával is demonstráltuk, hiszen csak így van értelme. Két kollégám elment Rákospalota-Újpest II. számú váltókezelő őrhelyére a reggeli időszakban, amikor jöttek a csoportok, és a váltókezelőt figyelték, hogy miképpen végzi a munkáját, és ezt rögzítették is. Kiderült, hogy ha a kolléga az utasítás pontjai szerint jár el, az összes közlekedő vonat szükségszerűen átlagosan 2-3 percet késett. Az ügy pikantériájához azért hozzátartozik, hogy még így sem voltak megtartva azok a normaidők, amiket egyébként az utasítás előír. Hangsúlyozom: a cselekmények az utasítás szerint történtek - próbaállítás, vágányútállítás, jelzőkezelés, engedélyadás, -kérés, fejrovatos napló vezetése, stb. A kollega nem fordította rá azt az időt, amit az utasítás számára előír - tehát ami kötelező - ha ez így lett volna, akkor bizony az említett 3 percből ki tudja mennyi lett volna.

 

A fenti kísérlet előtt egyetlen váltókezelő dolgozott a toronyban. Bár a technológiai idők nem voltak betartva, a demonstráció óta a II-es toronyban már vezető váltókezelő is dolgozik. Tehát az akció eredményes volt, ennek ellenére máshol nem követte senki váltókezelő tagtársunk példáját.

Aztán itt van ez a 2014. május 6-i videó. Ebben szintén Bárány Balázs többek között arról beszélt, hogy

olyan lehetőség lenne a munkavállalók, a szakszervezetek és a munkavédelmi bizottságok kezében, amivel kényszeríteni lehetne a munkáltatókat. Csak az a helyzet, hogy ezzel egész egyszerűen nem óhajt élni a társaság (értsd: az előbb felsoroltak).
Nem végzem el azt a nyomorult munkát, ha nem megfelelő a védőeszköz, ha nincsenek meg a munkafeltételek, nincs megfelelő hőmérséklet: ezek mind egzakt, jogszabályba foglalt kérdések, nem lehet vitatni őket. A kutya úristen nem él velük.

Itt a laktanya kérdés: poloskás az ágy. (...) Nem kell elvállalni a szolgálatot. Meg kell mondani, hogy nem vagytok hajlandóak poloskás ágyba feküdni. Megígérnek mindent, én még azt sem mondom, hogy nem akarnak valamit csinálni, de látjátok, hogy nem megy. Egy nyomorult épület kifestése évekbe telik, a sok bába közt elvész a gyerek, és ha nincsenek rákényszerítve, akkor így fog maradni. És ugyanezek a kérdések unos-untalan ugyanúgy felmerülnek. (...) Ígérgetnek, ígérgetnek, de nem cselekszenek. És ezt mind nagy birkán eltűri a vasutas. Eltűri a vasutas azt, hogy tönkremenjen a nyomorult melóba.

 

De ugyancsak megemlíthetnénk jó példaként a 2015. őszi gyékényesi fellépést, amikor az éjszakás és a nappalos tolatócsapat is megtagadta az utasítás végrehajtását Gyékényes állomáson, mivel úgy ítélték meg, hogy a fennálló fertőzésveszély az egészségüket veszélyezteti. Megelégelték, hogy nem vette őket emberszámba a munkáltató, és minősíthetetlen körülmények között akarták őket munkavégzésre kényszeríteni. Érdekes módon a körülmények azonnal rendeződtek, emberivé váltak, és senkinek semmilyen bántódása nem esett.

Vagy feleleveníthetnénk azt a szintén tavalyi esetet, amikor azonnali hatállyal felmondott a MÁV-Start egyik vezető jegyvizsgáló tagtársunknak, aki komolyan vette a forgalom biztonságára vonatkozó utasításokat, és fedélzeti jegyellenőr társaságában nem volt hajlandó elvinni a három egységes Desiro-t az esztergomi vonalon. Rögtön kollektív munkaügyi vitát kezdeményeztünk, a munkáltató gyorsan visszakozott.

Az utasítások betartásából (technológiai idők betartása) adódó óhatatlan munkalassulás "eredményeként" sok mindent el lehet érni, ahogy azt a fenti pár példa is mutatja. Ennek ellenére - a hozzászólásokon kívül - nem igazán mutatkozik nagy igény rá a munkavállalók körében. Pedig számtalan fórumon felajánlottuk, hogy Szakszervezetünk, a VDSzSz Szolidaritás ilyen megkeresés esetén - előzetes konzultáció után - segítene akár személyes jelenléttel is javítani a körülményeken!

Egyet azonban nem tudunk: a munkavállalók helyett, helyettetek nem tudjuk megcsinálni. Nélkületek nem megy.

Tartozz közénk, erősíts minket: lépj be Te is a VDSzSz Szolidaritáshoz! A belépéshez keresd területi irodáinkat, a Tagdíjlevonási nyilatkozatot itt találod. 

Szeretnél elsőkézből értesülni a legfrissebb hírekről? Csatlakozz a VDSzSz Szolidaritás facebook-oldalához!