E szomorú kilátást nem vesszük tudomásul. Többek közt azért nem, mert a teljesítményjutalom a 2007. évre vonatkozó bérmegállapodásban a bérfejlesztés részeként szerepel, az idei üzleti terv pedig csak ez év májusában került elfogadásra. Arról biztos nem tehetünk, hogy a terv összeállítói nem gondoltak arra, hogy például a MÁV Cargo ZRt. privatizációs pályázatának eredménye nincs kézzelfogható pozitív hatással az ez évi teljesítésekre. Egyébként a már említett bérmegállapodás, illetve az ennek végrehajtására ez év júniusában kötött újabb megállapodás szövegezése olyan, hogy kizárólag az adott szó megtartásának kérdése a másfél százalék kifizetése. A vasúttársaság most mégis visszakozik, többek közt azért, mert így kíván kicsinyes bosszút állni a november 7-i és 21-i sztrájkok miatt. Valamint diszkréten zsarolja a sorsukért tenni kívánó vasutasokat, hogy adják fel alkotmányos jogukat, és sündörögve lapítsanak a vasúti mellékvonalak személyforgalmának tervezett szüneteltetése, illetve a jövő évre vonatkozó pimaszul alacsony bérjavaslat miatt. Vagy éppen a csak veszteséget okozó gazdasági társaságok újabb létrehozása okán.
Ahogy arra már korábban utaltunk, a vasúttársaság idei üzleti tervét fél évvel a bérmegállapodás után fogadta el az Igazgatóság, így bőven volt idő és lehetőség a 1,5 százalékos teljesítményjutalom bekalkulálására. Hangsúlyozzuk, tarthatatlan a vasút hozzáállása, mivel tavaly decemberben alkut kötöttünk a munkáltatóval, többek közt arról, hogy a teljesítményjutalom vita nélkül, mindenképpen ki lesz fizetve. A MÁV vezetése újfent be akar minket csapni, igazolva ezzel az utóbbi idő eseményei miatt egyre gyakrabban hangoztatott véleményünket: az adott szónak számára semmi súlya nincs.
A pénzügyi vezérigazgató-helyettes elismerte, hogy a számokból pozitív tendenciák is kiolvashatók. Meggyőződésünk, hogy ehhez nem kell más, mint egy jogász és egy közgazdász, a kettő párosításával minden számból ki lehet olvasni akár a MÁV által elmondottak ellenkezőjét is. Meg csipetnyi jó szándékkal. Bár a cég minden fórumon siet megköszönni a dolgozók munkáját, ennek pénzben történő kifejezésére mégsem képes – ahogy ez a mai napon is kiderült.
Pedig MÁV-os viszonylatban szó sincs nagy pénzről. Az érintett munkavállalók 1,5 százalékos teljesítményjutalmának költségvonzata 1,1 milliárd forint. Ennek közel dupláját tapsolta el a Debreceni Járműjavító vezetése – emiatt a MÁV ZRt. vezetése büntető feljelentést tett –, a legbotrányosabb a dologban az, hogy a MÁV most többek között az ebből adódó veszteséggel magyarázza a jutalom elmaradását, amikor azzal érvel, hogy improduktív leányvállalatai állították elő a kialakult helyzetet. Elsők között a Debreceni Járműjavító, a MÁV-Gép Kft. és a MÁV FKG Kft. okolható a vasút szerint mindezért, de megemlíthetnénk az IK Kft-t is, amely részére a MÁV továbbra is fizeti a horribilis összegeket az erősen megkérdőjelezhető teljesítéssel végzett munkákért. (Erre már többször rákérdeztünk a korábbi VÉT-üléseken.)
Rákérdeztünk: megéri-e ezt csinálni a vasutasokkal, akik munkájukkal lehetővé tették, hogy egyáltalán a tervhez közelítő eredménnyel zárhatja az évet a MÁV. A tárgyalás negatív rekordját a MÁV humánpolitikai igazgatója tartja, aki nevetgélés közepette cinikusan két ízben is javasolta nekünk, hogy az év hátralévő részében ösztökéljük a munkavállalókat keményebb munkára, arra, hogy például a Cargo több árut szállítson, annak érdekében, hogy a hirtelen áhított eredményt mégis teljesítse a cég. Javasoltuk, hogy majd mindenki felad egy csomagot, vagy elszállíttat egy élő állatot a Cargoval.
A probléma az, hogy a kialakult helyzetért az így is már épp eléggé leterhelt munkavállalók – akik egyébként még a MÁV adatai szerint is közel húsz százalékos hatékonyság-növekedést produkáltak idén – nem lehetnek felelősek. Azok viszont, akik felelősek, a prémiumelőlegként megkapott milliókat számolgatják. Ugyanis tudomásunk szerint ezidáig még senkinek nem kellett visszafizetnie a felvett prémiumot (teljesítmény-ösztönzést) a sikertelenség miatt, bár Sípos Sándor vezérigazgató-helyettes – álláspontjuk tarthatatlanságát érzékelve – a tárgyalás során kijelentette, hogy a MÁV ZRt. vezetése visszafizetteti az érdemtelenül felvett előlegeket. A munkáltatói oldal ezt a bejelentést izgalommal terhes tiltakozással fogadta. Nyilván a feketelevest csak a kétkezi munkavállalókkal szeretnék megitatni. „Bánk bán”-i életkép rajzolódik ki előttünk, amikor Tiborc enyhe rosszallással hangjában panaszkodott Bánknak a merániak viselt dolgairól. Reméltük, hogy a XIII. századi életkép nem követendő, hanem intő példaként szolgál a MÁV vezetése részére.
A MÁV végül követelésünkre kegyesen megígérte, hogy december 5-re a VÉT-en hallottak alapján elkészíti tervezetét a másfél százalékos teljesítményjutalom sorsáról, ezzel kapcsolatban azonban semmit nem kívánt elárulni a mai tárgyaláson, mondván: konzultálniuk kell. Megkérdeztük, ugyan kivel kell még értekezni a VÉT-en jelenlévő pénzügyi vezérigazgató-helyettesnek, aki a MÁV második számú vezetője, és aki a távollévő vezérigazgatót helyettesíti, valamint a cég hármas számú csúcsmenedzserének számító humánpolitikai igazgatónak egy olyan kérdésről, amelynek eldöntése a mai napon kizárólag rájuk tartozott. Kérdésünkre nem érkezett válasz, véleményünk szerint a MÁV képviselete a mai napon szégyenteljesen szerepelt. A VÉT-ülés egyébiránt félbeszakadt, mivel a munkáltató a további tárgyalástól elzárkózott; kivonult a teremből. (Folyt. köv. december 17-én)

Üdvözlettel:

Bárány Balázs Péter
alelnök