Nálunk minden
a vasutasokról szól!

Rendkívüli VÉT helyett konzultáció volt a Startnál (I. rész)


Lesz-e az atrocitásoknak leginkább kitett vonatokon kétfõs utazószemélyzet? Mit tegyünk a külföldi, illetve nemzetközi diákigazolvánnyal utazókkal? Lemond-e a munkáltató a prémiumok kifizetésérõl, ha ezzel hozzájárulhat további jegyvizsgálók felvételéhez? (A cikk elolvasásához fájdalommentes regisztráció szükséges annak, aki ezt valamiért még nem tette volna meg.)

A szakszervezetünk által a MÁV-Startnál kezdeményezett május 7-i rendkívüli VÉT-ülés – amibõl végül konzultáció lett – a külföldi, illetve nemzetközi diákigazolványok elfogadásával kapcsolatban kiadott rendelkezés megvitatásával kezdõdött. A rendelkezés alapján ugyanis a jegyvizsgáló és a pénztáros „mérlegeléssel” dönti el, hogy a diákigazolvány tulajdonosa jogosult-e az utazási kedvezmény igénybevételére. A munkáltató válaszában közölte, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 2007-ben kiadott egy 150 igazolvány-mintát tartalmazó, vékonynak semmiképp sem nevezhetõ kiadványt, amit a munkáltató szerint is lehetetlenség megtanulni, másrészt pedig mára már elavult.


A nemzetközi diákigazolványokkal kapcsolatos helyzet értékelése a Start szerint a következõ: a munkáltató inkább benyeli, hogy pár utas jogtalan kedvezménnyel utazzon, mintsem, hogy vállalja a horribilis költséggel járó kiadvány sokszorosítását, valamint leoktatását a munkavállalók számára, aminek egyszeri átböngészése gyakorlatilag azon nyomban ellehetetleníti a többi utas jegyének ellenõrzését – belátható, hogy ez jóval nagyobb veszteség forrása. Kérdésünkre a munkáltató elmondta: az AIESEC-igazolvány nem tekinthetõ diákigazolványnak, mivel szinte bemondásra állítják ki a kérelmezõk számára.


A Startnak persze a diákigazolványok nélkül is tetemes veszteségei vannak a kevés jegyvizsgáló miatt, csak így lehet, hogy egy repülõbrigád a napokban egyetlen szolgálat alatt a váci vonalon – utánfizetési lappal együtt – mintegy 600 ezer forintot szedett be. A munkáltató elismerte a létszámhiányt, de lelkesen hivatkozott az üzleti tervre. Az érvelésnek csak az a szépséghibája, hogy az üzleti terv csak a cég létszámát – mintegy 7200 munkavállalót – rögzíti, azt nem, hogy közülük hányan lehetnek jegyvizsgálók. Épp ezért az irányítási szint rovására nyugodtan fel lehetne venni további utazókat is. A több vezetõ jegyvizsgálónak nagyobb esélye lenne arra, hogy végigellenõrizzen egy vonatot, nem mellesleg a létszámnormákat is be lehetne tartani. Bár a munkáltató szerint ezzel sincsen probléma, mégis Vácról évek óta egyfõs személyzet kíséri az elõvárosi közlekedésben résztvevõ vonatokat az utasítás szerint kötelezõ 1+1 fõ helyett.


A vonatokon a legalább kétfõs személyzet jótékony hatással lenne az utazókat ért atrocitások megelõzésére is. Már meg sem lepõdtünk azon, hogy a vonatkísérõket ért bántalmazások a munkáltató statisztikái szerint nem növekedtek az elmúlt években. Ennek egyik fõ oka az lehet, hogy amennyiben a munkavállalókat atrocitás éri, nem akarják magukat még egy atrocitásnak kitenni, amit a jegyzõkönyvezéssel járó tortúra jelentene. Épp ezért a bántalmazások pontos mértéke – akárcsak a családon belül elkövetett erõszaké – felderítetlen marad. Ennek ellenére tagságunkból is egyre többen jelzik: nem telik el úgy szolgálat, hogy valami kellemetlenség ne érné õket.


Kezdeményeztük, hogy a munkáltató a szakszervezetek bevonásával készítsen egy tervet az utazói létszám fokozatos növelése érdekében.
Elsõ lépésben például a legveszélyeztetettebb vonalakon 18 és 5 óra között egy második jegyvizsgálót lehetne vezényelni a vonatokra, fõleg akkor, ha azon eddig csak egy nõi utazó dolgozott. Ez a javaslat nyilván nem az egykocsis Bz-kre vonatkozik, ennek ellenére a munkáltató képviseletében Szórád Róbert szinte személyes sértésnek vette a szakszervezetünk által felvetetteket, és diszkriminációval vádolta meg tárgyalódelegációnkat.


Arrogáns válaszában közölte, hogy ez további 400 jegyvizsgáló alkalmazását jelentené, amire szerinte csak akkor lenne lehetõség, ha minden szakszervezet lemondana munkaidõ-kedvezményérõl. Válaszunkban kikértük magunknak a munkáltató hozzáállását, valamint jeleztük: megfontoljuk, hogy lemondunk a munkaidõ-kedvezményrõl, ha minden prémiumra jogosult vezetõ lemond prémiumáról. Hogyhogynem, a lelkes igenlés elmaradt a munkáltató oldalán.


Mindenesetre, a leendõ belügyminiszter elõzetes nyilatkozataiból kivehetõ, hogy a Készenléti Rendõrség létszáma várhatóan csökkenni fog, ha figyelembe vesszük, hogy minden – még a legkisebb – településen is lesz majd rendõr. Bár a munkáltató szerint tavalyhoz képest több mint 80 százalékkal nõtt a rendõri jelenlét a vonatokon, a nagyobb biztonságot kétségkívül a legalább kétfõs utazólétszám jelenthetné.