Nálunk minden
a vasutasokról szól!

Hírlevél - 2008. október 15.


Összehangolt helyreállítás, kánikulában – ezzel a címmel jelent meg sikersztori a Vasutas Magazinban a Kurd és Szakályhőgyész között történt korábbi balesetről. Erre is felhívtuk a figyelmét az október 14-i konzultáción megjelent biztonsági igazgatónak. Dr. Túrós András számára újként hatott ez az információ, elmondta, hogy a balesetről készült – a cikkel teljesen ellentétes tartalmú – jelentést a vezérigazgató és helyettese is elfogadta. Mint fogalmazott, az újságíró felelőssége, hogy ilyen dicshimnusz megjelenhetett egy olyan műszaki mentésről, aminek kapcsán egy dologban mindenki egyetért: óriási lebőgés volt.
Természetesen, a múlt héten Monorierdőnél történt katasztrófáról sincs okunk reálisabb tudósítást feltételezni.
Ez a tragédia volt a konzultáció tárgya. Hasonló utoléréses baleset már történt korábban Ceglédnél, Szőnynél és Zebegénynél is, ez utóbbi pont tíz éve következett be. Felhívtuk a MÁV képviselőinek figyelmét arra a nem mellékes körülményre, hogy ez a tíz év nem volt elég ahhoz, hogy javuljon a helyzet: a különbség csupán annyi, hogy a biztosító-berendezések mostanra még szarabb állapotba kerültek. De nem feltétlenül azért, mert nem nyúltak hozzájuk. Épp ellenkezőleg: a baleset helyszínén egy frissen telepített rendszerről van szó, ami zárlatos lett, hála az „alapos” alvállalkozói tevékenységnek. Úgy látszik, mégse fölöslegesen tiltakozunk jelenlétük ellen.
A VSZ és a MOSZ távollétében megtartott konzultáción fény derült a baleset okára is. Az egész tragédia gyakorlatilag a megbízhatatlan biztosító-berendezésekre és a MÁV-nál uralkodó vaskalapos szemléletre vezethető vissza.
Azt vallják ugyanis a szakma magasrangú képviselői, hogy a munkavállaló ne nézze el a jelzőt. Ez a hozzáállás – akárcsak a szintbeni, közút-vasút kereszteződések esetében – tarthatatlan. Az ember ugyanis nem tévedhetetlen. A jól működő technika pont azért kell, hogy a tévedés esélye gyakorlatilag nulla legyen.
Mivel hasonló eset a hálózaton percenként előfordul, a mozdonyvezetők körében elterjedt az a gyakorlat, hogy tolatást kapcsolnak, majd az amúgy előírás szerinti 15 km/h-s sebességgel haladnak. A vonatbefolyásoló berendezés efféle kiiktatására azért van szükség, mert sok esetben az már 15 km/h alatt leold, és gyorsfékezéssel megállítja a vonatot.
Ebben az esetben is ez történt, csak a mozdonyvezető – vélhetően figyelmetlenségből – felgyorsított. Elmondtuk: a 15 km/h-s határt úgy, ahogy van hülyeségnek tartjuk. Ebben is egyetértett velünk a biztonsági igazgató, aki ezután elmondta, hogy a 15 km/h-t 25 km/h-ra kívánják felemelni. Csontos Endre ezt követően kézfelemeléssel jelezte, hogy támogatja az ügyet. Örülünk neki.
Túrós András kitért arra is, hogy a mozdonyok sebességmérő-óra szalagjainak ellenőrzése gyakorlatilag formális, ahogy ez Túrós András szavaiból kitűnt. Ha szabálytalan ténykedésre utaló tartalmat fedeznek fel ezeken, a megfelelő munkáltatói intézkedések elmaradnak. A vezérigazgató arról rendelkezett, hogy a továbbiakban minden egyes szalag objektív ellenőrzéséhez szükséges hozzáértő létszámot biztosítani kell. Az intézkedéseket legkésőbb november elejéig bevezetik.
Nyomatékosítottuk, hogy a Trakció ZRt. szakmai felelősének is fel kellene ajánlania lemondását a mozdonyvezetői mulasztások miatt, ahogy azt a MÁV két vezetője és a miniszter – a politikai felelősségvállalás okán – megtette.
A kollektív munkaügyi vita október 14-i fordulóján megismételtük: még ebben a hónapban újabb sztrájkra kerül sor, hiszen a munkáltató továbbra is eddigi tarthatatlan álláspontját szajkózta. Eközben a MÁV-nak még arra sincs gondja a Luca székként készülő Kelenföldi pályaudvar átépítése során, hogy az átadott létesítmények megfelelő színvonalúak legyenek. Ennek következtében a peront kétszer adták át. Az első kísérlet alkalmával ugyanis eső zavarta meg a látványos ceremóniát, a tető mintegy tucatnyi helyen beázott, ezért másnap, napos időben megismételték az előadást. És hogyhogynem átadásra került a hepehupás peron (amin a külsős forgalmi szolgálattevők bódéjába persze elfelejtettek vizet vezetni. Nyilván ez már elviselhetetlen mértékben megnövelte volna a költségeket.)
A munkáltató pedig, megköszönte az alvállalkozók tevékenységét. Akik egyébként még arra se voltak képesek, hogy vágányzár elrendelését kérjék a peron környékén dolgozó munkavállalók testi épsége érdekében.
És mintha mindez nem lenne elég, a MÁV tolatásvezetői igazgatják a kivitelező vagonjait mindenféle köszönet, vagy pénzjutalom nélkül.
Egyébiránt megköszöntük a Pályavasút vezetésének, hogy Debrecen Állomáson keletkezett tűzkár elhárításában ténylegesen segédkező munkavállalók megkapták jól megérdemelt jutalmukat. A keserű előzményeket ez nyilván nem tudja feledtetni az érintettekkel, akik méltán háborodtak fel azon, hogy Orosi elvtárs haverjainak és ki tudja még kiknek osztogatta szét a végrehajtó szolgálat áldozatos munkájáért korábban kapott keretösszeget.
A kollektív munkaügyi vita folytatására október 27-én kerül sor.