Nálunk minden
a vasutasokról szól!

Egy újabb szent született: Sándor Zoltánnak hívják (2008. szeptember 30.)


„Minden szentnek maga felé hajlik a keze. Bár itt nincsenek szentek.” – ez a két VDSzSz-es mondat váltotta ki a leghevesebb munkáltatói reakciót, Sándor Zoltán, a MÁV portfóliókezelő igazgatója ugyanis ezt kikérte magának a szeptember 29-i egyeztetésen. Innentől nyilvánvalóan szentnek tekintendő Sándor Zoltán, aki titulusához mérten példásan semmit nem tudott a piszkos ügyekről, így a MÁV Debreceni Járműjavító Kft. ellen indított büntetőeljárásról sem, amit nem mellesleg a MÁV kezdeményezett. Eltűnt ugyanis kétmilliárd forint.
Szerinte ennek semmi köze nincs a Járműjavító most másodjára megkísérelt privatizációjához. Az első ugyanis formai hibák miatt megbukott: ha egy román cég még egy oldalt magyarra fordíttatott volna, akkor már az egész cég román lenne. Persze, nem adták fel, és egy újabb pályázati felhívást adnak közre. A logika elég sikamlós: hiszen belátható, ha más országokból is vannak érdeklődök, akkor a cég működtetésében határozottan látnak fantáziát.
Más kérdés, hogy a cég a kétmilliárd felszívódása után több százmillió forintjába is került a MÁV-nak, ellenkező esetben rögtön csődbe ment volna a Debreceni Járműjavító. De megkapta a MÁV tőkeinjekcióját, így most szépen el akarják adni.
Szent Sándor Zoltánunk ezt követően csak annyit tudott mondani, hogy írásban adnak tájékoztatást.
Akkor még nem sejtettük, hogy ez volt a legérdemibb dolog, amit a két és fél órás eszmecserén hallani fogunk. Emberünk ugyanis előszeretettel példálózott a MÁV Cargo privatizációjával, az azonban nyilván elkerülte a figyelmét, hogy az árufuvarozó cég esetében a pályázat kiírását hosszas egyeztetések előzték meg a szakszervezetekkel. Így valósulhattak csak meg a munkavállalók érdekei. Na, ennek nyoma sem volt a Járműjavító esetében. Többször feltettük a kérdést, hol a MÁV pénzbefektetésének az eredménye, miért rakták bele azt a szép summát?

Válasz egyszer sem érkezett. Hasonló volt a helyzet a MÁV Lokomotív Hotels ZRt. eladásával kapcsolatos napirendi pont tárgyalásán is, amit annyira komolyan vett a munkáltató, hogy ezzel kapcsolatban se készített írásos előterjesztést.

A MÁV IK Kft-t korábban azért hozták létre, hogy a takarítás, karbantartás feladatai alól mentesítse a szolgálati főnökségeket. Ezt most a szintén MÁV-tulajdonú PrudentInvesthez szerveznék át, dacára annak, hogy elismerték: az IK tevékenysége nyereséges. A MÁV az átszervezés nyomán további 10-15 százalékos hatékonyságnövekedést remél, ez azonban azt jelenti, hogy még több alvállalkozó jelenik meg a színen, akik nemhogy a Kollektív Szerződés, hanem a Munka törvénykönyve teljes mellőzésével alkalmazzák a nem bejelentett munkavállalókat. Mi pedig – és a kör bővül – nem akarjuk, hogy újabb és újabb alvállalkozók jelenjenek meg a vasútnál.
A jelenleg az IK-hoz tartozó erősáramosokat is alvállalkozásba vinnék, holott a Kft. nyereségének jelentős része tőlük érkezik. A mintegy három és félszáz munkavállaló Szent Sándor Zoltán tudomása szerint a MÁV Csoporton belül marad. Mindenesetre gyanús, hogy mutyizások mennek a háttérben. Nem maradt más, mint megvárni az írásos anyagokat, azonban kötve hisszük, hogy azokból minden kiderül majd.
Sípos Sándor gazdasági vezérigazgató-helyettes bölcs döntése nyomán nyugaton a helyzet egyelőre változatlan. Jelenleg csend honol, senkit se mernek elküldeni a fellépésünk, és az azt követő intézkedése miatt: a Kft. további jövőjét újra kell gondolni, a korábbi alapítói határozattól függetlenül.

2008. szeptember 30.