Nálunk minden
a vasutasokról szól!

Hírlevél - 2008. 06. 26.


Nem kívánnak találkozni a BPR-projektben résztvevő külső szakértők a szakszervezetekkel – derült ki a Jogi Igazgatóságon június 26-án. Az ismételt konzultációt azért kezdeményeztük, hogy megtudjuk: megfelelő jártassággal rendelkeznek-e a MÁV levelezőinek átvilágítását végző cég munkatársai. Ilyenhez ugyanis minimum ún. lineáris programozási, tehát felsőfokú matematikai ismeretekkel kell(ene) rendelkezni, ami a logisztikai feladatok szervezésekor elengedhetetlen. És tapasztalat se rossz, ha van.
Az eddig megtartott összesen két konzultáción úgy tűnt, hogy a MÁV-os szabvány szerint járnak el: először létszámleépítést kívánnak végrehajtani, majd megvizsgálják, hogy mennyire hatékonyan működnek. Álláspontunk szerint ezt pont fordítva kell csinálni, így ugyanis ismételten a felsővezetésnek való megfelelési kényszer látszik, nem pedig a szolgáltatás állítólagos jobbá tételének igénye. Az átvilágítás a tervek szerint augusztus közepéig tart, azonban az is érthetetlen, miért kell a MÁV-nak külső szakértő, mikor a rendszer működését a belső, vasutas munkatársak ismerik a legjobban – ennek igazságtartalmát szemmel láthatóan osztotta a szimpatikus hozzáállású dr. Neumann Márta jogi igazgatóasszony, úgyis mint a MÁV Marilyn Monroe-ja.
Siska Judit, a munkáltató másik képviselője azonban egyre csak azt szajkózta, hogy a rendszert egy 60 ezres cégre találták ki, azonban a létszám már lényegesen kevesebb. Önellentmondás ugyanakkor, hogy 2003 óta egyre inkább szaporodtak a levelezés során használt személygépkocsik száma: a 26 gépkocsiból mostanra 47 lett, az öt éve még 3 millió küldemény viszont egymillióra apadt. Felszólítottuk a munkáltatót arra, hogy a Magyar Posta helyett inkább a belső levelezést kellene előnyben részesíteni, ha így lenne, talán nem kéne létszámleépítésről egyeztetni, mivel a MÁV-Csoport cégeinek kiszolgálása is vasúti postával történhet. A VDSzSz elutasítja a létszámleépítést, különös tekintettel arra, hogy a körülményeket nem csak mi, de még a munkáltató sem ismeri. A VDSzSz Szolidaritás MÁV Start társasági szervezete is június 26-án ülésezett. Bárány Balázs elmondta, hogy a sztrájkokat jogerősen is jogszerűnek ítélte a bíróság. Elhangzott, hogy a Biztonsági Igazgatóság több esetben megerősítette álláspontunkat: már a MÁV-on belül is tarthatatlan, hogy a munkabeszüntetések során ne történt volna utasításellenes munkáltatás. Meggyőződésünk, hogy a sztrájkolók által, általatok részünkre eljuttatott eseménykönyvek döntő többsége helytálló, és ez lényegesen több, mint amit a Biztonsági Igazgatóság most annak gondolt.
A Választmányon felszólalók elítélték a VSZ által annyira óhajtott munkaidő-emelést, hiszen ezzel nagyon hamar létszámfelesleg keletkezne, ami megengedhetetlen. A Választmány határozott a sztrájk folytatásáról is, amit a sajtó részére is eljuttattunk. A VDSzSz Szolidaritás MÁV-Start társasági választmánya 2008. június 26-i ülésén ellenszavazat nélkül elfogadott határozatában felszólította a VDSzSz sztrájkbizottságát a munkabeszüntetés júliusi folytatására – amennyiben a közeljövőben nem jön létre megegyezés sztrájkköveteléseink teljesítéséről. Arra kérünk benneteket, hogy készüljetek fel testben-lélekben a pillanatnyilag felfüggesztett sztrájk folytatására, hiszen egyre inkább úgy tűnik, hogy Szabó Pál miniszternek már csak ez hiányzik a megállapodáshoz. A helyzet mindazonáltal reményteli, mivel a vasúton kívül cégeknél a sztrájkfenyegetés hatására sorra létrejöttek a megállapodások – így a BKV esetében is. A választmányi ülést követő konzultáción megállapodtunk a MÁV Start vezetésével arról, hogy a rokkantakat szállító emelőkocsi kezeléséért alkalmanként ezer-ezer forintot kap a két kocsivizsgáló, a technológiáról, mikéntjéről helyi szinten kell megállapodni.
Gyékényes és környékén a szabadidejükben bejáró szolgálati vezetők bosszút lihegnek. Egy példa a sok közül: egyik tagtársnőnk munkaidején kívül megszerezte a rendelkező forgalmi szolgálattevői vizsgát, majd ezt követően több szolgálatot látott el Gyékényesen. Az ügynek az a szépséghibája, hogy továbbra is vonatfelvevői munkakörben alkalmazzák, és a delelő napot követően már fel nem lelhető állomásfőnök az átirányítási díjat nem hajlandó fizetni. Fellépésünkre ezt felülvizsgálta a telefoncsapkodásban jeleskedő pécsi kiskirály. Azon kérdésünkre, hogy miért nem indított vizsgálatot a mindezidáig ki nem fizetett járandóság okán, a válasz lakonikus volt: úgy gondolta, nem kell. És ha már a bosszúról szót ejtettünk: a pécsi forgalmász szövetség úgy határozott, hogy vizsga ide, vizsga oda – mondj igazat, betörik a fejed közmondásból kiindulva, nem kívánja rendelkezői munkakörben alkalmazni, csak ha majd a vasút igényt tart rá. Azzal nem törődnek, hogy a szükséges rutin hiányában az „egyszer majd számítunk magára, Pelikán elvtárs” hozzáállásnak milyen következményei lehetnek. Egyebekben a Vasútbiztonsági Igazgatóság felé jeleztük e nevetséges álláspontot, akik osztották véleményünket, és ígérték: eljárnak annak érdekében, hogy a megszerzett tudás ne veszhessen kárba pitiáner jellembeli hibák miatt.