Tisztségviselőink útján értesültünk, hogy a MÁV SZK Zrt. egyes munkavállalói több-kevesebb személyi alapbér-emelésben részesültek.
Pár hónapja beszélgettünk Szaniszló Ágnes humán üzletágvezető asszonnyal, ahol szóba került, hogy a MÁV SZK-t is sújtja a szakképzett munkaerő hiánya és az elvándorlás, ezért szükséges és elkerülhetetlen a bérfejlesztés. Akkor jelezte, hogy a bérfelzárkóztatáshoz szükséges vizsgálatok (a forrás biztosítása érdekében) folyamatban vannak. Úgy látszik mostanra érett be a gyümölcs, de nem minden téren…

Jelenlegi utólagos tájékoztatás szerint a MÁV Szolgáltató Központ Zrt. megvizsgálta munkaköri csoportonként a munkavállalók személyi alapbérét, majd kiszámolt egy átlagot, és az átlag alatti személyi alapbéreket erre igazította. Véleményünk szerint még akkor is, ha ez egyénileg történik, az intézkedés a munkavállalók nagyobb csoportját érinti, így a döntés előtt a részletekről egyeztetni lett volna szükséges - többek között azért, hogy ne kelljen feltenni a következő kérdéseket:

• hogyan képezték az átlagokat? (részmunkaidős, próbaidős munkavállalók kezelése),
• munkavállalók melyik csoportjai érintettek?
• mennyibe kerül az intézkedés végrehajtása, honnan sikerült forrást biztosítani?
• a felzárkóztatás ilyen formában történő végrehajtása a bérrendszert torzítja, idővel mindenki ugyanannyit fog keresni?
• a bérfelzárkóztatás figyelmen kívül hagyta a cégnél eltöltött időt, ezt a feszültséget hogyan kívánja kezelni a munkáltató?
• stb.

Természetesen, nem a bérfelzárkóztatással van a gond, hiszen már régóta szükség volt rá, hanem a végrehajtás módjával: a munkavállalók nagyobb csoportját érintő intézkedés előtt minimum előzetes tájékoztatásra kellett volna sort keríteni - a Munka Törvénykönyve és a Kollektív Szerződés szerint egyaránt. A korábbi intézkedésekkel kapcsolatban konzultációt kezdeményeztünk.

A tárgyaláson megegyeztünk, hogy a munkavállalókat és képviselőiket is korrekt módon tájékoztatja a munkáltató a bérintézkedéssel kapcsolatban, a jövőben pedig a munkavállalók nagyobb csoportját érintő intézkedések végrehajtása előtt nem marad el a tájékoztatás, az egyeztetés. Ez persze szép és jó, de vajon a bérintézkedésből fakadó munkavállalói elégedetlenséget hogyan kezeli a munkáltató?

Hiszen továbbra is vannak olyan munkavállalók, akik évtizedek óta végzik feladataikat, ők jogosan érzik és sérelmezik, hogy áldozatos munkájukat sem erkölcsileg, sem anyagilag nem ismeri el a munkáltató.

A tárgyaláson szóba került az átirányítással kapcsolatos vitás ügyünk, ami az egyeztetés elmaradása miatt peres eljárás keretében folytatódik, akárcsak az olajkútkezelők készenléti jellegű munkakörben történt foglalkoztatása és az ebből fakadó elmaradt munkabérek kikényszerítése is. A munkáltató belátta, hogy a folyamatos egyeztetés és korrekt tárgyalás nem „pusztán” törvényi kötelezettség, hanem mindkét fél alapvető érdeke is.

Reméljük, a jövőben ennek megfelelően fog a munkáltató cselekedni, és ennek szellemében kerül sor 2016. október 27-én a Társasági Érdekegyeztető Tanács ülésére, amelyről természetesen beszámolunk.

Czentnár Béla, VDSzSz Szolidaritás, társasági vezető ügyvivő

Csak így lehet változást elérni: Mondjatok minél többen NEMET...
...a változó munkahelyre!
...a 16 óra napi beosztható munkaidőre és a napi rendes munkaidő 8,4 órára emelésére (utazók)!
...valamint a 200 óra feletti rendkívüli munkavégzésre (utazók és személypénztárosok)!
Csak így van ugyanis lehetőség az alapbérek elfogadható emelésére, a létszámnorma betartására, összességében arra, hogy a munkáltató tisztességesebben bánjon a vasutasokkal! Az egyéni alkukkal nagyon kevesen - és ők is csak a többiek kárára - járnak jól. További részleteket, a nyilatkozatokat itt találod!