Németh Zsolt ügye olyan, mint az állatorvosi ló. Nem jó, hogy még mindig nem vasutas, nagyon nem, rossz az üzenete - mondta Bárány Balázs, a VDSzSz Szolidaritás alelnöke a miskolci terület oktatásán, Hajdúszoboszlón. Egyébként a munkáltató elismeri, hogy tarthatatlan a Zsolt körül kialakult helyzet - olyannyira, hogy a MÁV Zrt. fel is kínált számára egy állást - ismertette.

Csépke András közölte, hogy csak azért nem veszik vissza, mert akkor mi lenne vele, a nárcisztikus Andrással?! Hogy őt nevetség tárgyává tették a sajtóban, gonosz emberré a tévében

 

Erre a hallgatóságból valaki megjegyezte: ő saját magát tette azzá. Ő ezt nem így látja, nyilván - reagált Bárány Balázs. És ezért nem veszi vissza. Kizárólag ezért nem veszi vissza. Most már. Megtorlás miatt rúgta ki, és azért, hogy példát statuáljon - szögezte le. Azt viszont szomorúan nevezte, hogy egy ilyen szituációban a vasutasok, a tagjaink mindezt eltűrik.

Azt gondolom, hogy a szakszervezet mutatott ezzel kapcsolatban irányt (...), nem hallgattunk el soha semmit: elmondtuk, hogy megtorlás, megfélemlítés, szégyen. Nincs foganatja kedves lányok és fiúk, nincs foganatja.

 

A jegyvizsgálók arra nem képesek, hogy legalább visszavonnák a 16 óra napi beosztható munkaidőre tett nyilatkozatukat, és nem vállalnák a 200 óra fölötti rendkívüli munkavégzést. Pedig ezzel

olyan helyzetet tudnánk teremteni, hogy könyörögnének nekünk, hogy menjünk el a Zsolthoz szerenádot adni, hogy jöjjön vissza a vasúthoz. Mert nem tudnának kiket kiadni a vonatra. Nem történik ilyen. Ugyanúgy elviszik az emberek egymaguk a vonatot, akkor amikor pontosan tudják, hogy az eljárásuk munkaviszonyra vonatkozó szabályt sért. Nem tudom, mi a jóistentől kell félni?! Ráadásul, amikor tudják, hogy nincs ember: húszat nem lehetne kirúgni. Nem. Mindenki, mint a birka viszi a vonatot egymaga. Hát akkor meg mi a fenét tudunk csinálni?

Elmegyünk a bíróságra, odamegyünk demonstrálni, a MÁV-Start odajön, viszi magával (...) a munkajog vezetőjét, és volt ott még két ügyvéd. Erre van pénz, csak azért, hogy a Csépke András szórakozzon - mert Csépke Andrásról van szó. Az önnön mítoszát, a glóriáját növelni tudja. Nyilván nem 3 forintért mennek oda az ügyvédek, elég magas óradíjért dolgoznak.

Vélhetően a srác meg fogja nyerni a pert, képviseljük, meg fogja nyerni a pert. Ki fogja mondani a bíróság, hogy a munkáltató jogellenesen járt el. És akkor mi történik? A vasutasok arcul vannak csapva, meg vannak gyalázva ezzel az eljárással. Az a probléma. Hogy aki megtartja az utasítást, megtart egy egyezséget, az pórul járhat. Azért mert van egy diktátor egy polgári demokráciában, mert abban vagyunk, ugye? Senki nem szólna. Csépke Andrásról bármit el lehet mondani a tanácskozásokon. Egyetlenegy kollégája nem ugrik fel, és mondja, hogy "ne mondj ilyen csúnyát a kedves, jó főnökömre" (...). Csak mindenki lapít. Ez tragédia különben.

 

Bárány Balázs szerint ez messzebbre mutat, mert ha ezt meg lehet csinálni Zsolttal, akkor meg lehet csinálni bármelyikünkkel, bármelyikőtökkel, aki a jogait követeli. Hiszen nagyon sokszor nem kér többet a szakszervezet, csak azt, amiben a munkáltatóval  korábban megegyeztünk. Ilyen a cipő, a járandóság, a formaruha, a munkaruha, vagy amikor azt kérjük, hogy fizessék ki az elmaradt munkabért a készenléti jellegű munkakörökben.

Kértünk többet? Nem kértünk. Milyen cirkusz volt belőle. És egyébként tanulhatott volna belőle mindenki, de nem sikerült: hiszen csak azért lett kifizetve ez a pénz, mert (...) voltak több ezren, akik nem írták alá a diktátumokat. Ugyanis a MÁV-Start arra számított - a MÁV is, de maradjunk a MÁV-Startnál, mert az a főgonosz, abszolút - arra számított, hogy majd odadobja a koncot, és félelemből mindenki alá fogja írni. És hogyha a tagjaink, Ti nem tartotok ki, nem hiszitek el, amit mondtunk, hogy meg tudjuk ezt oldani, akkor mindenki elment volna azzal a 80-100-110 ezer forintjával, és ennyi. Dühönghetett volna, hogy be van csapva. A tagság itt meg tudta mutatni az erejét. Mert csak azért történt ez, nem másért. Kiszámolták, kifizették. (...)

Legyen ez példa a jövőre vonatkozóan is! Nem fognak maguktól odaadni semmit. Most is azért alkudoznak, mert bajban vannak: nem tudják pótolni a munkaerőt se létszámban, se tudásban.

 

Mert a jelenlegi jövedelmi viszonyok mellett sajnos nem a legkiválóbbak érkeznek a vasúthoz, holott épp ennek kellene történnie. Más vasutaknál érdem dolgozni, nem úgy mint nálunk, ahol lasszóval fogják az embereket - tette hozzá.

Tisztségviselők vagytok, ahogy mi is. Azt kell tenni, hogy visszamentek, addig kell nyüstölni az embereiteket, a tagjaitokat, amíg mindenki azt nem tudja mondani, hogy igen, az embereim azt fogják csinálni, amit a szakszervezet kér tőlük. És akkor rendben van a dolog, akkor nem kell egymást marni, ebből csak veszekedés van.

Nem az utcára kell menni! Odáig kellene eljutnunk közösen, hogy Te elhidd azt, hogy amit Te akarsz, azt fogja a másik is akarni abban az adott ügyben. Most mit mondjak? Ne féljél attól, hogy a másik ki fog belőle farolni. Bizony, ez így van. El kell érni azt a nyomorult kritikus tömeget (...).

 

Cseh Béla, a VDSzSz Szolidaritás miskolci területi vezető ügyvivője a magyar ember egyetlenegy nagy bajának a disszonáns viselkedést nevezte azzal,

hogy a saját maga lelkiismeretét mentegeti - és sajnos ilyenek vagyunk többen, akinek nem inge (...) nem veszi magára. Mert "nekem menni kell a szőlőt kapálni", mert "nekem beteg az anyukám", mert "nekem most fáj a derekam" - mindig keressük azokat a kifogásokat, itt tartunk. És amikor nincs eredmény, akkor meg azt mondja, hogy "mit csináltatok?! Mit tettetek, hol voltatok?"

 

Halasi Zoltán, a VDSzSz Szolidaritás elnöke szerint a többieket rá kell venni a közös fellépésre, máskülönben

csóró lesz mindenki a vasúton addig, amíg ez a helyzet marad. Addig mindenki szegény lesz, amíg (...) egyik a másikat kijátssza. Mert kijátssza, az a baj. Értsétek meg.

 

Halasi Zoltán elmondta, hogy az egyenlőtlen küzdelmet mi vállaljuk, és csináljuk, hiába áll a VDSzSz Szolidaritás tárgyalódelegációjával szemben a munkáltató több száz fős apparátusa. Csak az őrjíti meg, amikor csörög a telefon, és ezt kérdezi az illető: "Mit csinál a szakszervezet?!"

Hát a szakszervezet az, aki felhívott!

 

- szögezte le a VDSzSz Szolidaritás elnöke. A készenléti jellegű munkakörökben foglalkoztatottakkal kapcsolatban elmondta, hogy idén Nagypénteken a munkáltató kijelentette, nem tárgyal velünk tovább: nem hitték el ugyanis, hogy a munkavállalók megtagadják az egyéni megállapodások aláírását. Húsvédkeddre aztán megfordult a dolog, és a munkáltató kénytelen volt megváltoztatni álláspontját.

Ezt kell megérezni, ennek a sikernek az ízét, mert egyébként a munkavállalók mindig kiszolgáltatottak lesznek. Semmit nem kell csinálni: nem kell bemenni, ha nincs meg a pihenőidő, nem kell elvinni a vonatot, ha [nincs meg a létszám]! Kérdezzétek meg Ábrahám Lacit [kocsivizsgáló tagtársunk]:ha nincs egy izzó a kocsiban, az a Déliből ki nem megy, az biztos, mert ki nem engedi. Aztán mesélhet neki, aki akar és amit akar. És ha így csinálnátok, akkor is más lenne a helyzet.

 

De Halasi Zoltán szerint nem ez történik, mert sokak szerint ki kell szolgálni a munkáltatót, ha kell, bent alszanak hat nap-hat éjszaka, nem számít, hogy megvan-e a pihenőidő, "megyek én vissza!" Pedig akikről szó van, nincsenek készenlétben, a szolgálati telefont pedig fel se kellene venniük. "De mindenki alig várja, hogy hívják" - fogalmazott a VDSzSz Szolidaritás elnöke. Ha ez nem így lenne, 

(...) akkor nagyon nagy problémát lehetne okozni. Hiszen elmegy a rendkívüli munkavégzés, elmegy a 200 óra a Startnál, a MÁV-nál elmegy a 300 óra, és nem lehet tovább dolgozni. És akkor rákényszerülnek arra, hogy tegyenek lépéseket.

 

A napi rendes munkaidő 8,4 órára emelésével kapcsolatban kijelentette: a jegyvizsgálók olyan bravúrosak voltak, hogy 5% munkaidő-alap emelésért megoldották a rendkívüli munkavégzés kérdését: eladták a lelküket 5 ezer forintért - ahelyett, hogy kaptak volna 50 ezret. Mert egyébként 50 ezerért is eladhatták volna a lelküket  - tette hozzá. Halasi Zoltán szerint a munkáltatónak csak az volt az érdeke, hogy a Keletiben, a Nyugatiban meg a Déliben aláírják a 8,4 napi rendes munkaidőről szóló egyéni megállapodást, a többi szolgálati hely már csak presztízskérdés volt. Olyannyira, hogy az első tervben még nem is volt szó a vidéki szolgálati helyekről, ezt a munkáltató meg is mondta.

És minket hülyéznek, mi vagyunk a hülyék, mert nem járulunk hozzá, hogy a munkavállalók eladhassák a lelküket (5 forintért)! A munkavállaló saját maga hadd dönthesse el - ezt mondja a csodálatos másik szakszervezet. De minek a szakszervezet, ha a munkavállaló megállapodik a munkáltatóval?! Szüntessük meg magunkat, akkor jön a Csépke András, és mindenkivel megállapodik: te egy forintért dolgozol, te kettőért, te háromért. Akkor nem kell bér[megállapodás], semmi nem kell, akkor majd a munkáltató megállapodik a munkavállalóval. (...) Egyénileg majd mindenki olyan gyenge lesz, hogy egy forintért fog dolgozni. El fogják osztani a fizetését kettővel, és akkor is alá fogja írni.

 

Csak így lehet változást elérni: Mondjatok minél többen NEMET...
...a változó munkahelyre!
...a 16 óra napi beosztható munkaidőre és a napi rendes munkaidő 8,4 órára emelésére (utazók)!
...valamint a 200 óra feletti rendkívüli munkavégzésre (utazók és személypénztárosok)!
Csak így van ugyanis lehetőség az alapbérek elfogadható emelésére, a létszámnorma betartására, összességében arra, hogy a munkáltató tisztességesebben bánjon a vasutasokkal! Az egyéni alkukkal nagyon kevesen - és ők is csak a többiek kárára - járnak jól. További részleteket, a nyilatkozatokat itt találod!