Hornyák Ferenc, a VDSzSz Szolidaritás Kocsivizsgáló Szakmai Tagozatának vezetője és Ábrahám László tagozatvezető-helyettes a berlini InnoTrans-kiállításra látogatott. Laci - aki életében először járt ilyen távol Magyarországtól - hosszabb, szakmai beszámolót is ígért, az alábbi egy rövid összefoglaló első benyomásairól: 

Teljesült egy álom: a VDSzSz Szolidaritás jóvoltából eljutottunk Berlinbe, köszönet érte. Teljesen pozitív volt már az induláskor, hogy a hálókocsi-kalauz normálisan kezelt bennünket, és minden, az utazással kapcsolatos információval ellátott minket. Pontosan indult a vonat a Keleti pu-ról, ahogy Berlinbe is rendesen érkezett. Egyikünk sem tud idegen nyelveket, ennek ellenére a megérkezés után mindenki segítségünkre volt az állomáson, bárkihez is fordultunk. Mutogattunk. Bejött.

Az InnoTrans kiállításra egy helyi vasúttal mentünk ki. Persze ez is pontosan közlekedett. Csak nekünk volt ez szokatlan.Nem ehhez szoktunk. A helyszínre érve rögtön feltűnt, hogy meglepően nagy volt a főcsarnok mérete is. Beléptünk, becsekkoltunk. Kis idő múlva a vonatokat is megtaláltuk, de a MÁV-Start standját sehol nem láttuk, majd végül egy tájékoztató térkép segítségével találtunk rá: a kiállítás kerítése mellett - egy WC-bázis közelében - kapott helyet! Nem túl elegáns, de a lényeg  a jelenlét. Tisztességből odamentünk, bár azt hiszem, aznap rajtunk kívül senki más nem kíváncsiskodott arrafelé. A vonatok között a mi „gyermekünket”, egy vasúti mérőkocsit is megtaláltuk. Mi megnéztük!

A többi kiállított vasúti jármű között járva, csodálkozva egyik ámulatból a másikba estünk. Igen, itt valóban látni, hol tart Európa és hol tartunk mi. De ez csak lehet ,hogy csak nekem tűnt így. A vonatokat elhagyva a kiállítócsarnokokat jártuk végig: modern forgóvázaktól a pályaépítési technológiákon át már a fantasztikum világába sodródtunk a japán-koreai standnál. Egész látogatásunkat egyetlen szóban így tudom jellemezni: csodás! A kiállításról visszautaztunk a pályaudvarra, majd rövid sétát tettünk a városban. Megnéztük a Reichstagot és a Brandenburgi kaput. Sétánk végeztével egy remek curry-s kolbászt fogyasztottunk el, amit pár sörrel öblítettünk le. Aztán eljött az idő a visszaindulásra: pont időben jött a vonat, és meglepő módon pontosan is indult. Szerencsésen visszaértünk Budapestre. Kicsit fárasztó volt az utazás, de megérte.

 

Ábrahám "szakmunkás" László, VDSzSz Szolidaritás, Kocsivizsgálók Szakmai Tagozata, tagozatvezető-helyettes

Csak így lehet változást elérni: Mondjatok minél többen NEMET...
...a változó munkahelyre!
...a 16 óra napi beosztható munkaidőre és a napi rendes munkaidő 8,4 órára emelésére (utazók)!
...valamint a 200 óra feletti rendkívüli munkavégzésre (utazók és személypénztárosok)!
Csak így van ugyanis lehetőség az alapbérek elfogadható emelésére, a létszámnorma betartására, összességében arra, hogy a munkáltató tisztességesebben bánjon a vasutasokkal! Az egyéni alkukkal nagyon kevesen - és ők is csak a többiek kárára - járnak jól. További részleteket, a nyilatkozatokat itt találod!

Galéria