Akár az atombombánál: kell a kritikus tömeg, hogy felrobbanjon!
Hiszen ha sokan akarják ugyanazt, bármit el lehet érni a munkáltatónál, erre jó példát szolgáltattak az elmúlt hetek eseményei. Halasi Zoltán, a VDSzSz Szolidaritás elnöke az InfóTurné debreceni állomásán többek között arról is beszélt, hogy április 12-én egy parlamenti frakcióvezetővel tárgyalt a vasárnapi boltzárral kapcsolatban kialakult fejleményekről: ennek értelmében már meg is tettük a javaslatunkat a vasárnapi munkavégzés felüldíjazása érdekében! Erre kizárólag annak érdekében kerítettünk sort, hogy ne csak a kereskedelmi dolgozók, hanem a vasutasok vasárnapi munkavégzését is magasabb értékben díjazzák.
2012. július elsején megváltozott a Munka törvénykönyve. Két nagyon fontos változás történt, amit sajnos az akkori MÁV-vezetők generáltak: ők javasolták ugyanis a törvényhozók részére, hogy a munkaközi szünet ne legyen a munkaidő része, illetve azt is, hogy a napi munkaidőt emeljék meg 8 órára.
Addig Magyarországon csak a MÁV-nál és a Molnál volt nyolc óránál rövidebb a napi munkaidő, utóbbi esetében is csak a műszakos munkarendben foglalkoztatottak esetében. Az Mt. említett módosítása tehát a vasutasokon és az érintett Mol-munkavállalókon kívül senki mást nem érintett.
Mint Halasi Zoltán elmondta, szúrhatta a szemüket, hogy a törvény szerint a munkaközi szünet a munkaidő része volt, aminek ideje alatt a munkavállalóknak nem kellett semmit csinálniuk. Micsoda gonoszság – gondolhatták: inkább ne legyen ez sem. Különösen az a passzus utalt erre, miszerint a többségi állami tulajdonban lévő vállalatoknál ettől még csak el sem lehetett térni. Kivéve a készenléti jellegű munkakörökben foglalkoztatottakat.
2013 elején megalakult a MÁV-Start, és az új Mt-nek megfelelően sor került a KSZ-ek módosítására, de új kollektív szerződések nem köttettek. Hiszen az Mt. például azt is rögzíti, hogy állami vállalatnál nem lehet megállapodni emelt összegű végkielégítésben, kivéve, ha a törvény hatályba lépése előtt ez már megtörtént a KSZ-ben: ezért nem kötöttünk új KSZ-t.
A vasúton kezelhetetlen a munkaközi szünet kérdése bizonyos munkakörökben: a mozdonyvezetők esetében a mai napig nem tudták megoldani, de a forgalmi szolgálattevők, jegyvizsgálók/vezető jegyvizsgálók esetében is gondot okozott a kiadása, sőt, még a pénztárosoknál sem mindig sikerült. Akkor jeleztük a munkáltatónak: ha meg tudunk egyezni abban, hogy készenléti jellegűnek minősítsük a munkaköröket, akkor átvágjuk a gordiuszi csomót: a pénztárakban ki sem kell jelölni a munkaközi szünetet, az utazóknál pedig be kellett tenni a fordába. Ez frappáns megoldás volt, a Pályavasútnál persze bonyolultabb volt az ügy (ki lehet-e adni, éjszaka nem tudja kiadni, stb.). A készenléti jellegű munkakörök bevezetése mindenesetre közös akarattal történt.
2012 után azonban az Mt. egy-egy passzusát ismét módosították: ekkor fedtük fel, hogy azt írja a törvény, amit végül a bíróság is kimondott: aki vasárnap munkát végez, azt a megelőző szombaton rendes munkaidőre nem lehet beosztani a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatottak esetében. Ennek megvan a logikája, hiszen mi a készenléti jelleg lényege? Az, hogy valaki hosszabb ideig dolgozhat, akár 24 órát is. Aki viszont így dolgozik, azt nem szabad azzal büntetni, hogy még szombat-vasárnap is munkát végez. Ez analóg azzal, amit mondtunk: a vasárnapi munkavégzést is díjazni kell, hogy a munkáltató számára minél drágább legyen, és csak az dolgozzon, akire feltétlen szükség van.
Az említett törvényi passzussal megkerestük a MÁV-ot azzal, hogy nem jól van ez így, mivel az érintett munkavállalókat nem a törvény szerint díjazzák. Nem tilos beosztani a munkavállalókat, ezt azonban nem rendes munkaidőben, hanem rendkívüli munkavégzés keretében kell megtenni, amit el kell rendelni, majd ki is kell fizetni az érintettek részére.
Figyelmeztettük a MÁV-ot, hogy be fogjuk őket perelni. Mindhiába. Ekkor indult László Gábor és Kurunczi Imre tagtársaink próbapere.
Benyújtottuk a keresetet, és elsőfokon nekünk adott igazat a bíróság. Az ítélet után megkerestük a MÁV vezetőit, és javasoltuk: bármi is legyen a jogerős ítélet, modellezzük előre, mi történik abban az esetben, ha a MÁV vagy a VDSzSz Szolidaritás nyerné meg a pert, és milyen lehetőségek kínálkoznának. Ez egyébként a VÉT-üléseken többször is elhangzott. Mindhiába.
Ezután született meg a jogerős ítélet 2016. február 25-én a Szegedi Törvényszéken. Ezután a munkáltató megvádolta a VDSzSz Szolidaritás vezetését azzal, hogy miért nem szóltunk nekik, ha mi ezt tudtuk?! Két éven át minden alkalommal felhívtuk erre a figyelmüket…
Mindenesetre rendezni kellett a helyzetet. A munkáltatók végül úgy döntöttek, hogy tudomásul veszik az ítéletet, és a törvény által előírt előírt három éves időtartamban, visszamenőlegesen kezelik a helyzetet. Persze, erkölcsileg 2012. július elsejéig, az új Mt. hatályba lépésének idejéig ki kellene kifizetni az elmaradást, de ez jogilag csak három évre visszamenőlegesen követelhető.
Március 7-én a munkáltató tárgyalási szándékkal kereste meg a VDSzSz Szolidaritást. Halasi Zoltán elmondta, hogy a tárgyaláson jelen volt a két humán vezető, akik arról tájékoztatták, hogy átalánydíjas megoldással szeretnék megoldani a helyzetet. Kértük, hogy mutassák be a rendkívüli munkavégzés mértékét száz jegyvizsgáló, pénztáros, forgalmi szolgálattevő, váltókezelő, stb. esetében. Ezt azonban a munkáltatóknak március 11-én délig nem sikerült megtenniük: ezt a határidőt jelölte meg ugyanis számukra a VDSzSz Szolidaritás. Mint Halasi Zoltán fogalmazott:
Péntek déli tizenkettőkor felhívtam mindkettejüket telefonon, és tájékoztattam őket arról, hogy volt egy körkonferenciás elnökségi ülés, és az elnökség úgy döntött, hogy nem támogatható ez az átalánydíjas kifizetés.
Aztán nekiláttak az egyéni megállapodásokkal kapcsolatos őrületnek. Volt, hogy például a vonaton a főnök hazakísérte a jegyvizsgálót, és ezalatt próbálta meg rábeszélni az aláírásra. Végül március 25-én létrejött az egyezség, ez már történelem.
De hogyan tovább, miért ilyen távoliak a határidők?
Jelenleg három évre visszamenőlegesen gyűjtik ki az adatokat 10 ezer munkavállaló részére. A munkáltató az SAP-t bízta meg a számítás elvégzésével az általuk szerkesztett SAP-adatok alapján. Azért ilyen távoliak a határidők, mert a három év mindegyikében eltérő volt a járulék, még az adózást is módosítani kell, hiszen így eltérő jövedelme keletkezett az érintett munkavállalóknak, nem annyi járulékot kellett fizetni, változott lett a távolléti díj, ha betegállományban volt, más a távolléti díj, ha üzemi balesete volt, illetve, ha nem teljesült a havi munkaidőkeret, és még sokáig lehetne sorolni a problémákat. Nem olyan egyszerű ezt visszaszámolni.
Ezért az SAP június végéig kért határidőt, addig tudja megcsinálni, hogy az érintett munkavállalók részére elvégezze a számításokat: a július 10-i bérértesítő mellé minden érintett megkapja az elszámolást. Ez persze lehet majd vitatni, ha valaki úgy ítéli meg, hogy nem stimmel.
Azok, akik munkaviszonya korábban megszűnt, másik céghez kerültek, nem kapnak értesítést, MÁV-Éveken vannak, stb., csak június 30. után érvényesíthetik követelésükét, addig ugyanis kizárólag a jelenleg készenléti jellegű munkakörben alkalmazott vasutasokkal foglalkoznak.
A MÁV és a MÁV-Start elfogadott üzleti tervét is módosítani kell, hiszen a kifizetésre nincs forrás. A módosítást a tulajdonosnak kell kezdeményeznie, amit aztán a Felügyelő Bizottságnak el kell fogadnia, majd a tulajdonosnak is jóvá kell hagynia: nem véletlenül jelölte meg a munkáltató a kifizetésre a decemberi határidőt.
Halasi Zoltán hangsúlyozta: A sikerhez az is kellett, hogy nagyon sokan ellenálltak, és – helyesen – megtagadták az egyéni megállapodás aláírását. Hiszen a tulajdonos azzal is tisztában volt, hogy több ezer munkavállaló indít keresetet a MÁV, MÁV-Start ellen. Nehezen adható el ugyanis, hogy egy állami vállalat az állam hatalmi ágán (bíróság) hozott ítéletet nem veszi figyelembe, és inkább beperelteti magát több ezer munkavállalóval?! Halasi Zoltán szerint ez nagyon sokat nyomott a latban, és a történtek precedensértékű a munkavállalók, a szakszervezeti tagok és a VDSzSz Szolidaritás számára egyaránt. Mint mondta:
Eredményt csak a tagok tudnak elérni. Ezt kell megérteni. Remélem, hogy ez jó példa volt arra, hogy ha sokan akarják, bármit el lehet érni a munkáltatónál. Komolyan mondom: bármit. Csak ehhez kell az a kritikus tömeg, mint az atombombánál, hogy felrobbanjon.
A jövőt illetően Halasi Zoltán szerint a MÁV-Startnál frappánsan megoldódott a helyzet: minden megy a maga útján, az érintettek részére kifizetik a rendkívüli munkavégzés időtartamát, a munkáltató nem borítja fel a vezényléseket. Kivéve az utazóknál, ahol megpróbál olyan fordát készíteni, hogy ne kelljen szombat-vasárnap dolgozniuk. Ez azonban talán nem akkora probléma. Hiszen ezzel nem emelkedhet a fordanapok száma, és nem lehetnek rövidebb szolgálatok sem. Mivel véleményezési jogunk van a fordákkal kapcsolatban, megkérte a hallgatóságot, hogy ellenőrizzék: megfelel-e ezeknek a kritériumoknak a munkáltatói jogkörgyakorlók fordamódosítási javaslata, amivel előállnak majd.
A szombat az szombat, a szombat éjszaka az szombat éjszaka: a törvény szerint kell eljárnia a munkáltatónak. Aki vasárnap dolgozik, azt szombaton rendkívüli munkavégzésre kell berendelni.
Természetesen, van ennek némi hátulütője: kvázi mindenkinek lesz egy nap túlórája, hiszen ez nem számít bele a rendes munkaidőbe. De ez nem baj, mivel állásidővel kell kifizetni, ha a munkáltató nem tud rendes munkaidőre vezényelni. Tehát az nem elveszett óra, tekintve, hogy havi munkaidőkeret van a MÁV-nál és a MÁV-Startnál, így a hónap végén el kell számolni.
Az utazók esetében a munkáltató a jövőben rá lesz kényszerítve arra, hogy jobban betartsa a fordát, ellenkező esetben ugyanis fizetnie kell. Ha összekeveri a szombat-vasárnapot, akkor összekeveri a hétfő-keddet is, de ha betartja, hogy szombat-vasárnap nem vezényel senkit kétszer egymás után, akkor a többi napot is nehéz lesz összekeverni. Remélhetően ez némi javulást eredményez a fordák betartásában.
A MÁV-val kapcsolatban Halasi Zoltán sokkal szkeptikusabb: az sem biztos, hogy egyáltalán létrejön-e megállapodás. A Startnál azért volt könnyebb rendezni a dolgot, mert homogén munkavállalói csoportokat (jegyvizsgálókat, pénztárosokat, pár vezénylőt) érintett. Mást viszont nem.
Ezzel szemben a Pályavasút esetében a szolgálati helyek között is jelentős különbségek vannak, hiszen van, ahol:
- most már 40% a műszakpótlék (Budapest) és készenléti jellegű
- 40% a műszakpótlék, de nem készenléti jellegű
- nincs 40% műszakpótlék és készenléti jellegű
- nincs 40% műszakpótlék és nem is készenléti jellegű.
A Pályavasútnál jelenleg ez a négyféle szolgálati hely létezik. Halasi Zoltán szerint ez egy nagyon igazságtalan helyzet, hiszen a készenléti jellegű munkaköröket általában az alacsonyabb leterheltségű szolgálati helyeken lehetett bevezetni. A nagyobb leterheltségű állomások egy részében bevezették, máshol viszont nem.
Megbüntetjük a nagyobb leterheltségű állomásokon dolgozókat, ha őket nem vonjuk be valahogy a díjazásba, és nem kapnak semmit. És felüldíjazzuk az alacsony leterheltségű szolgálati helyeket. A VDSzSz Szolidaritás elnöke elmondta:
A helyzet igazságos megoldásához egy valami hiányzik ma Magyarországon: a szolidaritás.
Szolidaritási alapon lehetne mondani, hogy Te nyilvánvalóan felül vagy díjazza azzal, hogy olyan vonalon dolgozol - nem akarok senkit megbántani - ahol hat vonat elrohan előtted 24 óra alatt, vagy esetleg Debrecenben vagy tolatásvezető. Ez leterheltség szempontjából nem ugyanaz a helyzet, ugye? Ezt csak úgy lehetne megvalósítani, ha át lehetne csoportosítani ezeket a pénzeket, és mondjuk a kollégáink megértenék, hogy ez így igazságos.
Halasi Zoltán leszögezte, hogy a MÁV esetében is el kell jutni addig, mint a Start esetében: mindenkinek meg kell fizetni a törvény szerinti juttatást, a többiről meg tárgyalunk, igaz, ez hosszú ideig is eltarthat a Pályavasút esetében.
A VDSzSz Szolidaritás elnöke beszámolt arról, hogy április 12-én egy parlamenti frakcióvezetővel tárgyalt a vasárnapi boltzárral kapcsolatban kialakult fejleményekről: ennek értelmében már meg is tettük a javaslatunkat a vasárnapi munkavégzés felüldíjazása érdekében. Erre kizárólag annak érdekében kerítettünk sort, hogy ne csak a kereskedelmi dolgozók, hanem a vasutasok vasárnapi munkavégzését is jobban díjazzák. Hiszen nem egyenértékű a vasárnappal, ha a vasutasnak például kedden van a szabadnapja. Halasi Zoltán szerint úgy tűnik, hogy a helyzet kezelésére azt az utat választják, amit eredetileg is kellett volna: megdrágítanák a vasárnapi foglalkoztatást.
Tartozz közénk, erősíts minket: lépj be Te is a VDSzSz Szolidaritáshoz! A belépéshez keresd területi irodáinkat, a Tagdíjlevonási nyilatkozatot itt találod.
Szeretnél elsőkézből értesülni a legfrissebb hírekről? Csatlakozz a VDSzSz Szolidaritás facebook-oldalához!
