Nálunk minden
a vasutasokról szól!

Hírlevél - 2008. 02. 21.


A Start – és úgy általában a MÁV – vezetésének annyi önállósága van sorsa alakításában, mint amekkorával egy föld felé zuhanó használhatatlan amerikai kémműhold rendelkezik. Gyakorlatilag nulla. Eközben a tulajdonos a kézivezérlőn az „állóháború kiválasztása” menüpontra kattintva elégedetten hátradől székében.
A Start vezetése látványosan agonizál. Tény, hogy nincs könnyű dolguk. A tavalyi – egyébként általuk szorgalmazott – munkaszerződés-módosításokkal kapcsolatban két eset lehetséges: vagy jót akartak tenni a vasutasokkal, vagy – amit nem is nagyon merünk feltételezni – az öszödi beszéd után szabadon: el***ták. Nem kicsit. Nagyon. Ugyanis a 2007-ben egy órával megemelt munkaidő kompenzálására fizetett 3,5, illetve 4 százalékos alapbéremelést a pénz visszavételének kikötése nélkül vezették be a munkaszerződésekbe. Így a MÁV Startnál hatályos kollektív szerződés szerint a 2008. január elsejétől érvényes heti munkaidő 36,5, illetve 37 óra. Értelemszerűen az éves bérfejlesztés automatikusan ezen munkaidők figyelembevételével történhet. A 2007. évben alkalmazott munkaidő változására hivatkozva a személyi alapbért a munkáltató egyoldalúan semmilyen indokkal nem csökkentheti. E vágyának teljesülésére kizárólag a munkavállalókkal kötött munkaszerződések módosításával kerülhetne sor. Bár nem tudni, ki az a birka, aki ilyen módosítást aláírna.
A malőrt most úgy kívánják palástolni, hogy a munkabér változatlanul hagyása mellett a tavalyi szintre emelnék vissza a heti munkaidőt, tehát 37,5, valamint 38 órára. Ami a VDSzSz számára elfogadhatatlan. A VSZ hírlevelében ezt hívja érdektelenségnek, ami helyénvaló is, mivel azt gondoljuk, hogy a VSZ tagságában se sok olyan munkavállaló akad, aki jó szívvel lenyelné, hogy többet kell dolgoznia változatlan bérért. A VDSzSz ebben tényleg nem érdekelt. Tény azonban, hogy a munkáltató kínját némiképp mérsékli, hogy a munkavállalói oldalon az összes többi „szakszervezet” a Start vezetésének javaslatát emelkedett hozzászólásaival támogatja. A „tárgyalás” állóháború jellege abban áll, hogy a menedzsment nem kíséreli meg a jogi nonszenszet, mármint a bérek visszavételét, ahogy ezt Lencsés Sándor – Virág Imre vezérigazgató-helyettes magyar hangja – elmondta. Viszont nem is akarja még azon bérajánlatát sem megtenni, amit az összes többi MÁV-társaság megtett, és alkalmaz is 2008. év vonatkozásában.
Hasonló állóháborús helyzet alakult ki a kollektív munkaügyi vita február 20-i fordulóján, amelyen az igazgatóasszony korholó pillantásai ellenére a munkáltatók megerősítették, hogy nincs elfogadott üzleti tervük 2008-ra. Legjobb esetben is csak a cégek Igazgatósága által elfogadott tervezetről beszélhetünk, ez azonban édeskevés, mivel a tervezet a felügyelő-bizottságok véleményezése után kerülhet csak a tulajdonos elé. Rendkívül szomorú, hogy Zsoldos Mariannát kiváló jogászai elmulasztották felkészíteni a Gazdasági Társaságokról szóló Törvény rejtelmeiből, ezért fordulhatott elő, hogy szegény sokáig abban a hitben élt, hogy a MÁV-csoport társaságainál már van 2008. évre vonatkozó üzleti tervek. A munkáltatók képviselői továbbra is egy bájos öleb lojalitásával lesik Csaba Királyfi szavát, ebből következően majdhogy nem naivitás elvárni tőlük, hogy beismerjék: követeléseink teljesítése már réges-rég hatáskörükön kívül van.
Azért nem lenne baj, ha a pórázt végre elengedné a gazdi, hogy az általuk vezetett társaságok munkavállalói végre megkaphassák jogos követeléseiket. Amennyiben a megállapodások továbbra sem jönnek létre, Szakszervezetünk álláspontja ismert: a sztrájk bármikor folytatódhat.