A téeszítés a "saját földjükön gazdálkodó parasztok tulajdonuktól való megfosztásának és termelőszövetkezetekbe tömörítésüknek a folyamata. (...) Első hulláma már 1948-ban elkezdődött, ám 1956-ig a parasztoknak csak töredékét, s főleg a szegényeket sikerült belépésre bírni. 1958-ban az összes mezőgazdaságban dolgozónak 79 százaléka még saját földtulajdonnal rendelkező kistermelő volt. A folyamat befejezésére 1959 és 1961 között került sor. Az egyéni gazdák aránya 1962-ben már csak 6,5 százalékot tett ki."

A fenti idézet alapján nem nehéz elképzelni, mi történhetett abban a pár évben, milyen eszközökkel éltek, mire az egyéni gazdák számát "sikerült" letornázni 6,5%-ra. Persze, ez már történelem, de elkerülhetetlen volt, hogy a cikk címe jusson eszünkbe a napjainkban történteket megélve.

A téeszítés lényege, hogy erőből megkárosítjuk az embereket, esetünkben a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott vasutasokat. Számtalan jelzést kaptunk, ami mind-mind arra utal, hogy egyes munkáltatói jogkörgyakorlók a sztrájkok idején tapasztalt vehemenciával vetik bele magukat a munkavállalóik meggyőzésére, hogy minél kevesebbel beérjék.

Emlékezzünk, hogy 2007 és 2009 között az Alkotmányban rögzített sztrájkjog gyakorlása során lehetetlenítették el a vasutasokat kisstílű mutatványaikkal. Most közülük jó páran ismét küldetésként élik meg, hogy lemondassanak sokakat az őket megillető munkabérük egy részéről: agitátorok járják a hálózatot, akik arra ösztönzik tagjainkat, az érintett vasutasokat, hogy írják alá a munkáltatóval az egyéni megállapodást. (Ami egyébként szerintünk semmis.) A VDSzSz Szolidaritás által jogerősen megnyert per következtében ugyanis a készenléti munkavégzés során keletkezett túlórák elmaradt díjazását ki kell fizetni számukra. Az utolsó petákig.

Ez milliárdos tétel. De ez a tény senki jogát nem csorbíthatja a munkabérhez, és a munkáltatót sem jogosítja fel arra, hogy erre hivatkozva kevesebbet kínáljon. Egyébként a munkáltatónak lehetősége lett volna azt mondani, hogy most nincs ennyi pénze, állapodjunk meg arról, hogy valamilyen ütemezés szerint fizesse a teljes, elmaradt járandóságot. Nem élt vele.

A munkáltató érdekesmód sutba dob mindent, mivel úgy vélik, a jogból csak annyit kell megtartani, amit számukra előnyösnek tartanak. Sajnos, a munkavállalók - különösen az alacsony jövedelemmel rendelkezők - kiszolgáltatott helyzetben vannak: közülük sokan anyagi okok miatt nem bírják kivárni a pereskedés végét, vagy a következményektől tartva nem mernek ellentmondani. (Tagjaink számára egyébként szakszervezetünk, a VDSzSz Szolidaritás a törvény és az Alapszabály értelmében jogi segítséget biztosít.)

A pénz most kell, és a vélhető retorzióktól való félelem csak nagyon lassan oszlik. És ezt elvtelenül ki is használja sok munkáltatói jogkörgyakorló. Erre utalt Nagy Károly tagtársunk is korábbi levelében:

Ezt találták ki: a többségnek beajánlanak elszámolás nélkül a ténylegesen járó összegnél lényegesen kevesebbet. Pontosan tudják, hogy a vasutas pici pénzből él, és sajnos vannak olyanok, akiknél ez az összeg azt jelenti, hogy ki tudja fizetni az elmaradt számláját, esetleg tud tavaszi kabátot venni a gyereknek, mert a tavalyit kinőtte (ez nagyon szomorú).

Ezt erősíti meg az egyik budapesti szolgálati helyről kapott üzenet is:

Engem még nem hívattak, de a kolléganőim elmondása alapján a felajánlás (...) inkább diktátum. Az adatok kiadását egy az egyben megtagadják, aki kérte, az volt a válasz, hogy a bíróságnak adják csak ki, ha perre kerül a sor. Sorban írják alá a kollégáim.

 

A lényeg a téeszesítés maga. Erőből elvenni a tulajdont. A vasutasok jogos tulajdona a munkabér, nem alku tárgya, hiszen ezért már mindenki megdolgozott. 

És mégis próbálkoznak, reméljük, sokaknál hiába. Hiába írja az Mt. több ponton, hogy köteles elszámolást készíteni: hát aztán! Nem restek megmagyarázni, hogy szerintük miért nem kell megmutatni a valóságot. 

Nem értjük a munkáltatót, hiszen a készenléti jellegű munkáltatás szabályairól hosszasan tárgyaltunk, és ezt követően megállapodtunk a Kollektív Szerződésben. És most mégse jó! Ugyanígy állapodtunk meg a MÁV-START Zrt. esetében a létszámnormáról a 9. sz. mellékletben, amelyet ugyanígy nem akarnak betartani: a Nyugatiból például ilyen, a vasutasok aláírására váró iratmintákat kaptunk (ld. a mellékletek):

Utasítom, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabályok alapján Önt terhelő munkavégzési kötelezettségének eleget téve a ........... számú vonato(ka)t további jegyvizsgáló-vezető jegyvizsgáló közreműködése nélkül továbbítsa.

Ezután felhívják az érintettek figyelmét, hogy amennyiben ezt nem teljesítik, azt a munkáltató

jogellenes munkamegtagadásként értékeli, és ennek megfelelően - akár a lehetséges legszigorúbb munkáltatói intézkedés, a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetése alkalmazásával - szankcionálhatja.

Ne feledd: Részletes elszámolás nélkül semmit ne írj alá! Ha aláírod az egyéni megállapodást, utólag már nem lehet visszacsinálni, ez a Te felelősséged! Ha kevesebbet fogadsz el, csak magadra vethetsz! AZ ELMARADT MUNKABÉREDRŐL VAN SZÓ!

A VDSzSz Szolidaritás csak a tagjait képviselheti, hiszen ezt írja elő a törvény, másra nincs lehetőségünk. A belépéshez keresd területi irodáinkat, a Tagdíjlevonási nyilatkozatot itt találod. További aktuális információkért kattints ide!

Szeretnél elsőkézből értesülni a legfrissebb hírekről? Csatlakozz a VDSzSz Szolidaritás facebook-oldalához!