Egy magyar cég még 2011-ben feltérképezte a Magyarországon munkába, iskolába járók közlekedési szokásait, ezt porolta le nemrég egy internetes újság. Mint írták, a helyközi közlekedésben magasan a legtöbb körzetben az autóbusz nyer, de azért ezt óvatosan értelmezzük, hiszen az autóbuszos közlekedési mód az ország közel 3500 településének szinte mindegyikén elérhető, a vasút viszont ezernél is kevesebb településen, így összehasonlításuk problémás: a két közlekedési ágazatnak alapvetően egymást kellene kiegészítenie. (A körzeteknél csak a legmagasabb arányt elérő közlekedési módot tüntették fel.) 

A távolabbról ingázók jelentős része választja az autóbuszt, de szép számban közlekednek autóval is. Jól megfigyelhető egyes területeken a vasút dominanciája

Egyes területeken a vasút dominál, ezek leginkább a főváros elővárosi vonalai: a szolnoki (120a), a ceglédi (100a), a szobi (70), a pusztaszabolcsi (40a), az esztergomi (2) Piliscsaba és a főváros között, valamint a hegyeshalmi (1) Tatabánya és Komárom környékén. Meglepő viszont, hogy a nemrég felújított székesfehérvári vonalon (30a) egyáltalán nem látszik a vasút elsődleges kihasználtsága (az elemzés 2011-ben készült - a szerk.). Vidéken is számos olyan körzetet lehet találni, ahol a napi ingázók a vonatot választják: a 120-as vonalon Szolnok és Békéscsaba között, a 100-as vonalon Szolnok és Debrecen között, valamint Kisvárda környékén, a 80-as vonalon pedig Szerencs környékének ingázó utasforgalma számít erősnek. Jól észrevehető az a tendencia a vasút szempontjából erős vidéki területeken, hogy a nagyobb városok közvetlen környezetében az autóbusz élvez prioritást, leginkább a jobb megközelíthetőség okán, mivel a buszok útvonala általában a házak közvetlen közelében halad, a vasút pedig akár kilométerekkel arrébb fut, azonban a tíz–húsz kilométernél nagyobb távolságok tekintetében már a vasút kerekedik felül.

A fenti eredmények az összes ingázó (diák, alkalmazott) figyelembe vételével születtek. A KSH 2009-es tanulmánya viszont csak a foglalkoztatottak ingázásait dolgozza fel, ebből mi kiváltképp a vasutat érintő adatokat bányásztuk ki.

A munkahelyükre kizárólag vasúton ingázó munkavállalók 1990-ben 4,2%-a, 2001-ben 3,3%, 2008-ban 2,4% választotta. Összehasonlításképp távolsági autóbusszal 1990-ben 22,3%, 2001-ben 16,1%, 2008-ban 10,9% utaztak. (Ugyanakkor az 1990. évi adatoknál a munkáltató által biztosított eszköz a távolsági autóbusz, 2008-ban az egyéb jármű sorban szerepel. 2001-ben nem kérdeztek rá erre a közlekedési eszközre. Az egyéb jármű esetében a fenti arányok így alakulnak: 1,2%, 3,1%, 8,1%).

A munkahelyükre egyféle közlekedési mód igénybevételével ingázók 2008-ban leggyakrabban autóval utaztak (41,1%), többen, mint távolsági autóbusszal (30,6%). Vonattal 5,6 százalékuk közlekedett, és kevesebb, mint 3,1 százalékuk helyi tömegközlekedési eszközzel jutott el a munkahelyére.

A munkahelyük és a lakóhelyük között ingázó munkavállalók jellemző közlekedési eszköze a távolsági autóbusz és a vonat volt. Míg 30,6 százalékuk használt távolsági autóbuszt, a helyben lakók és dolgozók csoportjának csak 1,5 százaléka. A vonattal közlekedők esetében is hasonló nagyságrendű eltéréseket tapasztalunk (5,6%, illetve 0,9%).

2008-ban a kizárólag vasúttal közlekedő, naponta ingázó foglalkoztatottak 6,5%-a legfeljebb félórát, 33,6%-a 30-60 percet, 15,9%-a 61-90 percet, 44%-a pedig másfél óránál is többet töltött utazással.

A tanulmány leszögezi: A napi ingázás alapvető oka nyilvánvalóan az, hogy a lakóhely településén nincs munka, és ezért vállalják az ott lakók a napi ingázással járó nehézségeket. Az sem mindegy, hogy a helyben kínálkozó munka megfelel-e a munkavállaló képzettségének.

Ez a szempont 1984-ben még kevésbé, 2008-ban már jelentős mértékben szerepelt a napi ingázás okai között. (Az eltérés valószínűleg abból adódik, hogy 1984 és 2008 között a magyar társadalom képzettségi színvonala jelentősen emelkedett, így nagyobb erőfeszítést kell tenni a munkavállalóknak, hogy képzettségüknek megfelelő munkát találjanak.) 2008-ban az anyagi motiváltság és a lakóhelyhez való ragaszkodás kisebb arányban szerepelt a napi ingázás okaként, mint 1984-ben.

Forrás: ksh.hu, iho.hu