Szakszervezetünk, a VDSzSz Szolidaritás számtalanszor figyelmeztette a munkáltatót: ha a MÁV Zrt. elveszíti biztonsági szakembereinek jelentős részét – ami a feketegazdaság útvesztőiben biztosan bekövetkezik – akkor évekig nem beszélhetünk valódi vasútbiztonságról, továbbá a szakemberek hiánya, valamint egy nem várt, de a tervezett intézkedés hatásaként valószínűsíthetően bekövetkező, jelentősebb figyelmet kiváltó biztonsági esemény után a politikai felelősség is minden bizonnyal fő kérdéssé válik. Természetesen, ugyanennyire ellenezzük az összes kiszervezést is - így például a takarítókét is 

A feketén dolgozó vagyonőr attól fél, hogy kirúgják és megverik, ha nyilatkozik, a NAV ügyintéző is tart a veréstől, ezért nem mert neki igazolást adni arról, hogy nem volt bejelentve egész évben. A HR Portál többek között egy ötvenes évei derekán járó biztonsági őrrel készített interjút ebben a cikkben, aki az utóbbi három évben egyáltalán nem volt bejelentve. Hétéves vagyonőri pályafutása alatt egyik helyen sem kapott szabadságot, de pihenni csak kell, mondja, ezért évente kivesz egy hét fizetés nélkülit. Hét év alatt nem kapott pótlékot, juttatást, rendkívüli berendeléskor semmilyen plusz pénzt (lásd keretes írásunkat). Nyugdíjra se számíthat erre az időszakra.

Hét év alatt hat fővállalkozója volt, köztük piacvezető cégek. Ezek logóit viselte, de egy alkalommal sem vállalták fel papíron, inkább valamelyik alvállalkozójukkal szerződtették le. Összesen tizenkettőt sorolt fel, néhány nevet már elfelejtett. Az alvállalkozók alá különben munkaerő-kölcsönzők is beszálltak, melyek visszaosztottak pénzt al- és fővállalkozóknak. Közülük sokat lefüleltek és bűnszervezetben elkövetett csalással gyanúsítanak. A szóbanforgó vagyonőrt takarító cég is foglalkoztatta, amely nem rendelkezett erre vonatkozó jogosítvánnyal.

2008-ban első munkahelyén feketén foglalkoztatták. Egy irodaházat őrzött kint az utcán, autóból. Nem volt semmilyen helyiség, mosdó, wc. Aztán az egyik piacvezető következett, ennél számos alvállalkozó foglalkoztatta, melyek negyedévente nevet váltottak. „Itt be voltam jelentve, de szabadságot és egyéb pótlékokat, szabadságot, juttatásokat itt sem kaptam” – mondta a HR Portálnak. Újabb állomásán fél évet töltött, aztán továbbment. Ekkor eljött a történelmi pillanat, nem volt alvállalkozó, viszont 240 óráért 60 ezret kapott, vagyis óránként 250 forintot. „Az igazi feketeleves csak ezek után következett, mert az ezek utáni munkahelyeimnél sehol sem voltam bejelentve.”

A következő piaci éllovas öt alvállalkozóval szívta a vérét. „A jelenlegi helyemen fizetés nélküli szabadságon vagyunk a NAV-nál, persze úgy, hogy folyamatosan dolgozunk.”

A tényleges munkát végző vagyonőrök béreinek lefölözésére felépített láncok megfékezésére tett kísérlet – egy 2012-ben született jogszabály – óta maximum egy alvállalkozó lehetne a fővállalkozó (vagyis a nevet, logót adó cég) alatt egy szerződésen belül. De ez nincs így. Semmi lényeges nem változott, azóta negyedévente új céggel szerződtetik le a hercehurcába belefáradt embereket.

Német Ferenc, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara Országos Szervezetének elnöke elmondta: „Ezt is próbáljuk szűkíteni. Ha panasszal fordulnak hozzánk, azt elküldjük a szakhatóságoknak, amiből aztán nehéz kimászni. De amikor személyes panasszal keresnek meg a vagyonőrök, freemail címről, álnéven, hogy mit tesz a kamara, mert az ő szabadságát nem adta ki a cége, és nem fizetnek érte, akkor azt szoktam kérni, hogy küldjön pontos adatokat, és eljárunk a céggel szemben, de nem szokták megküldeni”.

Nem véd meg az adóhivatal

A kamara elnöke beszélt arról is, hogy megy az, amikor konkrét bejelentés érkezik: "Az a legkeményebb, amikor a nettó bérét sem fizetik ki valakinek, olyankor megpróbálom a telefont személyesen felvenni, és megkeresni a cégeket, hogy ne legyenek ennyire gerinctelenek. Nem a klasszikus mediációs forma, hogy kamarai elnökként felhívom a vagyonvédelmi vállalkozást, és tájékoztatom róla, hogy panaszkodik az egyik munkavállalója, és megkérem a céget, hogy rendezze ezt a dolgozóval, mert sokkal többe kerül neki, ha én kamaraként írok a szakhatóságoknak, a munkafelügyeleti osztálynak, a NAV-nak és a rendőrségnek."

A HR Portálnak nyilatkozó vagyonőr nagyon megijedt, amikor kiderült, hogy az adóhatóság sem védi meg. "A NAV által készített adóbevallásomból az derült ki, hogy tavaly 20 ezer forintot kerestem. Bevittem hozzájuk a papírokat, hogy igazoljam, 1,9 millió forint bevételem volt, közben persze az alvállalkozó szerint minden OK, be vagyok jelentve. Addig tartott a huzakodás, hogy megkértem az adóhatóságot, adjon igazolást arról, hogy nem vagyok bejelentve. Ekkor az ügyintéző meglepetésemre megkért, ne adjam oda az alvállalkozónak az igazolást, csak mutassam meg, mert nem akarja, hogy megverjék."

A kamara elnöke szerint "az, hogy egy hatóság nem mer eljárni, elkeserítő. Ezért érett meg a dolog arra, hogy várhatóan átalakítsák a kormányzati struktúrában bizonyos felületeket". A kamarában ritkán találkoznak ilyen esettel, de azt tudják, ha összehangoltan akarnak lépni a hatóságok, akkor biztosan találnak problémát, ha nem akarnak, akkor kimegy egyik héten a rendőrség, a másik héten a NAV, a harmadikon a munkaügyi felügyelet. Senki nem fog hibát találni.

Vagyonőrök a kormány markában

Egy másik hír még elkeserítőbb: a vagyonőr szakszervezetek szerint a kormány azért nem engedte, hogy a magánszektorban is érvényes legyen a magasabb bér, mert saját és a baráti kör zsebére játszik. Állítják, a vagyonvédelmi cégek tulajdonosi körének a 90 százaléka magas beosztású vagy rendfokozatú rendőr, vagy katonatiszt volt, akik ma a Belügyminisztériumban és a rendőrségnél vezető beosztásban vannak.

 „A rezsióradíj kierőszakolását a Vagyonvédelmi Szakszervezetek Szövetsége kezdte, mindenféle más híreszteléssel szemben” – nyilatkozta szintén a HR Portálnak Nádas Mihály elnök. Elmondta, hogy az ő fejéből pattant ki a rezsióradíj ötlete. Ehhez háromoldalú megállapodás kellett: a Belügyminisztériumé, a munkaadói és a munkavállalói oldalé.

"Mi nemcsak az állami beszerzéseknél gondoltunk a rezsióradíj bevezetésére, hanem minden magánbiztonsági vállalkozásnál, hogy a vállalási ár ne lehessen kevesebb, mint az 1929 forintos rezsióradíj. A kormány egyéni érdekek alapján nem fogadta el. Mert azt tudni kell, hogy a Belügyminisztérium meg a kormány tagjai valamilyen formában a gazdasági életben is érdekeltek, és míg az állami költségvetés pénze az állami költségvetésé, viszont a magántevékenység már a saját zsebükre megy, vagy a baráti kör zsebére. Tehát azt nem fogadták el, hogy az állami költségvetésen kívül a magánszektorban is érvényes legyen az 1929 forintos vállalási díj. Ez a baj” – fejtette ki a HR Portálnak Nádas Mihály.

A vagyonőröknek 700 Ft körüli órabért kellett volna fizetni. Nádas Mihály szerint ott tartottak, hogy a vállalási díj volt 700 és 900 Ft között, amiből nem lehet kifizetni a bérminimumot. Nádas sorolja, hogy a vállalási árak a legjobb esetben sem érték el az ezer forintot sem, most 1929 Ft; a dolgozók egy része 4 órára van bejelentve és a többit zsebbe kapják, másik részük pedig készenléti jellegű foglalkoztatásra van bejelentve, a földesúri robot szabályai szerint. 

„Magyarországon kőkemény vadkapitalizmus van, a vagyonvédelemben maffiózó kapitalizmus. Eléggé alvilági módszerekkel üzemeltetik a vagyonvédelmi cégeket. Az a lényeg, hogy a tulajdonosi kör jól megszedje magát. A vállalkozásokat eleve bedőlésre hozzák létre, semmilyen közterhet nem fizetnek be az állami költségvetésbe, és kb. 6 havonta megszüntetik a cégeket és újabb cégeket kreálnak. És ez így folytatódik” – mondta el a HR Portálnak Nádas Mihály. A BM szerint több mint 8 ezer vagyonvédelmi cég van, 4 ezer melléktevékenységben űzi a szakmát. 

„A magánbiztonság a politika által fertőzött terület” – állítja Nádas. Az utóbbi időkben szinte csak bűnszervezetben elkövetett milliárdos költségvetési csalásokat tárt fel a NAV – teszi hozzá Farkas, a Magánbiztonsági Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke.

„Igazság szerint az egész vagyonvédelmi ágazat a pénz eltüntetésről és a kizsákmányolásról szól, hiszen nem termel semmit, csak pénzt von el. Ha a biztosítási törvény nem tenné kötelezővé az élőerős őrzést, akkor csak töredéke lenne a vállalkozások és a munkavállalók száma. Ha mind a 120 ezer vagyonőr után hivatalosan ellene számolva mind a 240-320 munkaóra, amit ténylegesen ledolgoznak, akkor jó bevételi forrás lehetne az állami költségvetésnek, de, amíg java részt színlelt munkaszerződésekkel foglalkoztatják őket, addig ez nem változik” – mondta el Farkas Péter.

Verőlegények támadtak az őrre

Farkas Péter tud olyan esetekről, amikor vagyonőr munkavállalókat megfenyegettek, és bántalmaztak. Egyikük a 24 órás szolgálat 20. órája körül majdnem összeesett a fáradtságtól, és elaludt. „Pont akkor jöttek ellenőrizni bemászva egy hátsó kerítésen. Alva találták, és úgy megverték, hogy kórházba került.” Mit akartak ezzel elérni? Figyelmeztetésnek szánták? – Farkas szerint egyszerűbb a válasz: „Ezek maffia szervezetek, rengeteg cégnél vannak verőemberek. Van, akinek azt mondják, hogy fizetésre hívják be, helyette egyből kapja a jobbost vagy balost. Volt, hogy egy szakszervezeti tisztségviselővel bementem a munkahelyére, erre a cégvezető odaküldött egy kigyúrt, ordítozó, vadállatot. Szakszervezeti vezetőt nem mert bántalmazni, különben én azért mentem, hogy segítsem a megegyezést. Egy hónap múlva persze elküldték a kollégát, de inkább kifizették féléves munkaidőre járó 1,2 milliót, mint hogy bíróságra menjünk. Verekedős példákat más szakszervezeti vezető is tud” – jegyezte meg szenvtelenül.

Egy 24 órás szolgálat fokozott pszichikai és fizikai igénybevételt követel, különösen úgy, hogy nem adják ki a teljes munkaközi szünetet. Hosszú távon tönkre megy minden ember, és a nyugdíjkorhatárt se éri meg. Az állandó fáradtság és a munkahelyi stressz mellett sokaknak ment rá a családi békéje, magánélete arra, hogy éjjel-nappal dolgozniuk kellett. „Tudunk olyan esetről, amikor 24 órán keresztül járőröztek egy állami megrendelés területén. A létszámhiány miatt volt, akinek 4 hónap alatt közel 1500 óra jött ki, nála foglalkozás-egészségügyi ártalom is bekövetkezett, mert nem volt se munkaközi szünet, se heti pihenő, szabadnap, se szabadság. Tönkrement az egészsége. Az embereknek azért kellene dolgozniuk, hogy élhessenek, és nem azért kéne élniük, hogy dolgozhassanak” – összegezte Farkas Péter.

HR Portál, Berta László