Nálunk minden
a vasutasokról szól!

Munkáltatói útmutató humánus eljáráshoz


Történt egy sima váltófelvágás, siklás és egyéb "extrák" nélkül, amit az egyik helyi munkáltatói jogkörgyakorló az indokoltnál szigorúbban ítélt meg, és a teljes kárt a munkavállalóra hárította.

(Persze, az is megér egy misét, hogyan lesz a keresztbe-kasul számlázgató MÁV-csoporton belül egy 1000 Ft-os stiftből, kiszállással, miegymással 85e Ft-ot meghaladó kárszámla?)

Érthetetlen, hogy az egyeztetésen a helyi munkáltató képviselői miért helyezkedtek arra az álláspontra, hogy nem áll módjukban csökkenteni a büntetés mértékét. A jelenlegi Mt szigorított a munkavállalókat sújtó kártérítési szabályokon, de a teljes kár érvényesítése csak szándékos, vagy kirívó szabálytalanság esetén képzelhető el.

Esetünkben azonban szándékosságról nyilván szó nincs, a váltófelvágást pedig - meglehetős gyakorisága miatt - kirívó szabálytalanságnak sem neveznénk. A MÁV Zrt. munkajogi szervezetéhez fordultunk segítségért, és közreműködésükkel korrekt megoldás született, mely reményeink szerint a jövőre nézve is iránymutatásul szolgál. Közbenjárásuk eredményeként a büntetés mértéke 50 ezer forintra csökkent.

Íme, a munkajogi szervezet válasza:

"Megkeresésedre megvizsgáltuk az esetet és az alábbiakra jutottunk:

  • a hátrányos jogkövetkezmények (fegyelmik) megállapítása és a kártérítési igények érvényesítése a munkáltatói jogkör gyakorlójának diszkrecionális joga, ezt mi általában magunkra nézve is alapvető elvnek tartjuk (és időnként „felfelé” is ezt képviseljük),
  • mi a szabályozás kialakításakor azt is célul tűztük ki, hogy hálózati szinten egy egységes és irányadó gyakorlathoz biztosítsuk a (munka)jogi hátteret,
  • maga a jogalkotó az új Mt.-vel emelte a tétet, azzal, hogy a súlyos gondatlanságra is kiterjesztette a – korábban csak a szándékosság esetén meglévő –teljes kártérítési felelősséget,
  • ettől függetlenül mind az Mt., mind a KSz a limit mértékéig lényegében teret enged akár a teljes kártérítési kötelezettségnek is nemcsak a fenti esetekben,
  • eddig a MÁV-os gyakorlatra – a bagatell összegeket kivéve – nem volt jellemző „sima” gondatlan elkövetés esetén a teljes kár megtérítésére való törekvés, azaz a „részkártérítés” volt a jellemző,
  • a kárszámla vonatkozásában is osztjuk véleményedet, azaz számunkra is gyakran kérdés ennek valóságtartalma, ennek tükrében is javasoljuk általában a méltányos kártérítési összeg érvényesítését,
  • a konkrét esetben a jogkörgyakorló a mi szervezetünk munkatársa közreműködésével állapította meg az Általad vitatott mértékű kártérítést, azzal, hogy a jogszerűségét ezzel biztosítottuk, ugyanakkor jelezni fogjuk részére az árnyaltabb- és méltányosabb kártérítési gyakorlatra vonatkozó szakmai elvárásunkat, hiszen magunk is azon az állásponton vagyunk, hogy az Mt. 6.§ (3) bekezdése  (A munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni, a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat) egy olyan általános alapelv, ami egyben a munkajog „vezérfonala” is."

Oroszi Rudolf