Lépcső kevés pénzből sok leleménnyel
A MÁV Csoport munkatársai mindig is nagy leleményességről tettek tanúbizonyságot innovatív megoldások terén. Ez a lépcsőkialakítás leginkább a Flintstone-család kőből és fából eszkábált tákolmányaira emlékeztet.
Ez év tavaszán kaptuk a hírt tagjainktól, hogy a Keleti pályaudvaron a régi kocsimosó felújítása a végéhez közeledik - vagy már be is fejeződött -, de a berendezés üzemeltetési körülményei nem felelnek meg a munkabiztonsági követelményeknek. Az EBK területi központja 41 pontban állapított meg hiányosságokat, melyek jelentős része a használatba vétel időpontjában még nem volt felszámolva. De gond volt a térvilágítással, az öltöző-mosdó helyének meghatározásával, a pihenőhelyiségben csak szekrények voltak, és a kosz mellett nem volt folyóvíz.
További problémát jelentett, hogy a terület megközelítése közúti járművel csak a volt TAURUS gumigyáron keresztül történhetett, méghozzá az eseti engedélyükkel. Vagy egy, az Asztalos Sándor utca felé nyíló kapun át, amit az állomásfőnökség akkortájt kívánt vagyonvédelmi okokból megszüntetni. Így egy rendkívüli helyzet esetén a tűzoltóság, vagy a mentők nem tudták volna a helyszínt megközelíteni. A szűnni nem akaró hiányosságok miatt szakszervezetünk kezdeményezte a terület ismételt bejárását. Ezt követően, az áldatlan állapototok miatt 2013. március 22-én azonnal az Elnök-vezérigazgató asszonyhoz fordultunk, kérve, hogy jelölje meg a kivitelezés koordinálásáért felelős vezetőt, akivel haladéktalanul felvehetjük a kapcsolatot.
A MÁV ZRt. Pályavasút Stratégia, Fejlesztés, Koordináció szervezete három hét elteltével jelezte, hogy a hiányosságok nagy részét felszámolták, így 2013. április 19-én újabb szemlét tartottunk.
A tájékoztatás hitelesnek bizonyult, de a pihenőhelyiség még mindig nem volt berendezve, és a mentési útvonalon a kapuhoz vezető lépcső sem készült el. (Ettől nem tudtunk eltekinteni. Bár az Asztalos Sándor utca felé nyíló kapu megmaradása ekkorra már eldőlt, a mosó munkaterületét az utca és a vasúti vágányok jelentős szintkülönbsége miatt lépcső hiányában hordággyal nem lehetett megközelíteni.)
Meg kell jegyezni, hogy az előbb említett hosszú nevű szervezet vezetője és munkatársai, de az üzemeltetést végző MÁV Gépészet ZRt. budapesti KJK vezetői is mindvégig korrekt módon, támogatólag viszonyultak észrevételeinkhez.
A munkahely megbeszéltek szerinti kialakítását 2013. július 27-én utóellenőriztem. Mikor az ominózus lépcsőt megláttam, bevallom, először nem tudtam sírjak, vagy nevessek. A MÁV csoport munkatársai mindig is nagy leleményességről tettek tanúbizonyságot innovatív megoldások terén. Ez a lépcsőkialakítás leginkább a Flintstone-család kőből és fából eszkábált tákolmányaira emlékeztet. Szép - bár a korszerű vasutaknál nem jellemző - példája ez az új és vissznyereményi anyagok kombinált felhasználásának. Vélhetően igazi esztétikai csemegét jelentenek az érkező és távozó vonatok ablakain kitekintő népes közönségnek.
Jó hír azonban, hogy a mosó berendezés és a pihenőhelyiség - az első vízmegnyitási problémát követően (amikor a falból tört elő a víz, és nem a csapból) - mára jól berendezett, kulturált munkahely benyomását kelti. Hogy ez így van, abban szerepet vállaltak a KJK munkatársai és a VDSzSz Szolidaritás helyi és központi tisztségviselői is.
Oroszi Rudolf
munkavédelmi referens
VDSzSz Szolidaritás
