Megjött a "Cargos-pénz"
Pittyegés a mobilon, de nem az ébresztő. Ebben az élményben volt része annak a sok ezer vasutasnak, akik bankjuktól sms-értesítést kapnak, ha mozgolódni kezd pénzük a számlán. És ma elkezdett: éppen több lett belőle a tegnapihoz képest. Egyesek azonban már pofapénzről beszélnek. Meg arról, hogy "nézd mán, mitől kapott az ennyit?"
Attól, hogy részt vett a szakszervezetünk által meghirdetett és megszervezett gördülősztrájkban: ma minden sztrájkban résztvett munkavállaló pontosan annyival kapott többet a "Cargos-pénznél", amennyivel többet sztrájkolt annál a vasutasnál, aki bohóckodásnak tartotta az egész munkabeszüntetésdit. Meg röhögött a sztrájkoló kollégáján, rosszabb esetben pedig le is váltotta.Persze, van a vasutasságnak egy csendes része, akik most sem hőzöngenek, igaz, soha nem is sztrájkoltak. Jobb lett volna, ha igen, de akármit is mondunk, mindig lesznek konfliktuskerülő emberek, vagy olyanok, akik félnek, de legalábbis tartanak szolgálati vezetőjüktől. Ők is megkapták ma a "Cargos-pénz" első részét. Magukban nyugtázzák, hogy pénz állt a házhoz.
Rosszabb kategóriába tartoznak azok, akik azt sem tudják, hogy ezt a VDSzSz gördülősztrájkjához csatlakozó munkatársaik érték el nekik. Ők azonban úgyis mindig mindent elegáns távolságtartással magasról lesajnálnak, totálisan érdektelenek. De legalább csöndben vannak.
A legrosszabb kombó az, aki egyetlen perc sztrájk nélkül megkapta a "Cargos-pénzt", és teli szájjal perrel fenyegetőzik. Miért is? Mert valaki többet kapott nála. A különbözetet azonban nem szakszervezetünk számolta ki, hanem a munkáltatók: egzakt, mint a bot vége. Aki akkor sztrájkolt, az a sztrájkóráira nem kapott munkabért. Most megkapta- szakszervezeti hovatartozástól függetlenül. Akkor nem fájt a különbség, ugye?
Pláne, ha hozzászámoljuk, hogy a sztrájktörők vígan elfogadták a munkáltatók által felajánlott Júdás-pénzt.
Aztán ott vannak a sajnálatos dolgok. Ilyen például a megbetegedés. Tudjuk, hogy a táppénzes állomány sokszor aljasul támad - komisz dolog, ha az embert például mindig egy már bejelentett sztrájk előtti este kapja el a nyavalya. És folytatólagosan.
Rengeteg sztrájkórával a hátunk mögött minimális az esélye, hogy van olyan vasutas, aki csak azért nem sztrájkolhatott, mert soha egyetlen szolgálata nem esett ilyen napra.
Statisztikailag persze lehet ilyen is, máskülönben az emberek nem lottóznának. Csak hát nagyon kevesen lehetnek. Ahhoz képest mindenképp kevesebben, ahányan most a szolgálati helyeken nekiálltak zúgolódni.
Nekik mondjuk: követelésünk teljesítésének alapja csakis a sztrájkolók bátorsága volt. Pont.
Most mindenki pontosan annyival kapott többet, amennyi munkabért a munkabeszüntetés miatt elvesztett - a sztrájk idejére ugyanis nem jár a munkabér. Akkor mi is a baj?
Az eredeti szándékunk ugyanis az volt, hogy a teljes összeg a sztrájkolók és a VDSzSz-tagok között legyen felosztva, ennek azonban törvényi akadálya volt. Ezért kompromisszumos megoldást kellett találni az adott jogszabályi kereteken belül. Sikerült.
A sztrájktörvény ugyanis kimondja, hogy a sztrájkban résztvevő munkavállalóknak - ellenkező megállapodás hiányában - nem jár munkabér.
A vasútnál az eddigi munkabeszüntetések során soha nem tudtuk azt elérni, hogy a sztrájkolóknak munkabért fizessenek a munkáltatók. (Tudomásunk szerint a más munkáltatóknál gyér számban előforduló sztrájkok esetében is ez volt a gyakorlat.)
Nem titok, hogy a sztrájkolók kiesett munkabérét szakszervezetünk a sztrájksegély alapból, az Országos Választmány döntése értelmében kompenzálta.
Épp ezért - ha úgy tetszik – történelmi jelentőségű az a politikai döntés, amit szakszervezetünknek sikerült kikényszeríteni: megtört a jég, a munkáltató kínkeservesen, fogcsikorgatva a tulajdonosi utasítására a sztrájkban résztvevők számára a munkabért percre pontosan kiszámolta, és utólag kifizette. Ennél több lehetőség nem volt a batyuban.
Semmi nem zárul le 100 százalékos eredménnyel, ez alól követeléseink sem számítanak kivételnek. De így is eredmény: követeléseink teljesítéséért meghirdetett és megszervezett sztrájkjainkban végig egyedül voltunk. Orbán Viktorról pedig sok mindent el lehet mondani, de a követeléseink sokéves történetében ő volt az első politikus, aki megtartotta a a kifizetéssel kapcsolatban adott szavát. Csak remélni lehet, hogy megtartja ezt a szokását.
Ugyanakkor szomorúsággal és értetlenül szemléltük, hogy a MÁV vezetése nem volt hajlandó a nyilvánosságot vállalva osztozni a vasutasok örömében. Örültünk volna, ha más attitűd vezérli a menedzsmentet.
De ez sem hatotta volna meg a most hőbörgőket, vagy a korábban sztrájkot törőket, akiknek ezek után minimális erkölcsi kötelessége az, hogy csak annyit tartsanak meg a „Cargos-pénzből”, ami egy nagyítótükör megvásárlásához feltétlen szükséges, a többit pedig csak fizessék be nyugodtan az Alapítvány a Vasutasokért alábbi számlaszámára:
10200830-32320761
Szakszervezetünk vezető tisztségviselő is így tesznek - a sztrájkok miatt kiesett munkabér kompenzációját és a "Cargos-pénzt" befizették, illetve befizetik a fenti bankszámlára, azért hogy azoknak a tagtársaknak minél több jusson, akik a megállapodás alapján nem részesülhetnek belőle. (pl.: mert időközben nyugdíjba ment valaki, vagy az idén átkerült a GySEV-hez. Szakszervezetünk saját döntése nyomán anyagi forrásaiból – lehetőségeinkhez és az igényekhez mérten – kompenzálja őket is.
Ezúton kívánok minden Tagtársunknak békés karácsonyi ünnepeket.
Üdvözlettel:
Bárány Balázs Péter
érdekvédelmi alelnök
