Magyar Cargo Egyház
Kovács Imre vezérguru karizmatikus erejével képes a világvége látomását egyszer kívánatossá, máskor ijesztővé tenni hallgatósága számára. Nemhiába egyházfő.
Az, hogy széken ült, vagy beszéde közben a padló fölött fél méterrel lebegett, igazából részletkérdés, nem is figyeltük. Hiszen aki ilyen transzcendens képességek birtokában van, attól ez az elvárható minimum.
Lássuk gyorsan a Cargo Egyház keretszámait abban a szövegösszefüggésben, amiben még iszonyatot voltak hivatottak kiváltani a statisztikák - amelyek azóta már lehet, hogy az RCH piaci térnyerését támasztják alá egy másik előadás keretében.
Kovács Imre szemszögéből tavaly egyetlen pozitív dolog történt az RCH életében, leszámítva azt, hogy Kovács Imre a vezérigazgató. Ez az egy pedig az volt, hogy sikerült 16-17 százalékra visszaszorítani a magán-vasúttársaságok piaci részarányát, ami az idei évre már el is párolgott, hiszen újra 20 százalék körül mozog a konkurensek piaci részesedése. Tehát jóból nem sok történt.
Mint megtudtuk, felháborító az is, hogy a magán-vasúttársaságok árképzésük során a fuvarozás önköltségi árát veszik alapul - és nem egyeztetnek előtte az RCH-val. Emiatt lehetséges, hogy az RCH egyes fuvarok esetében felével kényszerült csökkenteni árait. Nem lehet könnyű, de hát, ilyen a piac.
Az évente 30 millió euró (mintegy 8-9 milliárd forint) veszteséget előállító cég egyházfője leszögezte: "nem ugyanazon a pályán játszunk. A miénken félméteres víz van, a magánvasútén le van nyírva a fű."
Úgy tűnik, az RCH-nál senki, a cégen kívül viszont mindenki más felelős a kialakult helyzetért. Máskülönben nem lenne lehetséges, hogy egy 3 millió forint törzstőkéjű cég 300 millió forint tartozást halmozzon fel az RCH-nak - minden következmény nélkül.
Javasoltuk, hogy az ilyen és ehhez hasonló "nagyszerű" ügyletek felelősein kellene kezdeni a leépítést. Ehhez nincs szükség megállapodásra, elegendő hátrányos jogkövetkezmény alkalmazására irányuló munkáltatói intézkedést kezdeményezni. Olyasvalamit, amit egyes jogkörgyakorlók előszeretettel - és napi rendszerességgel - szabnak ki a végrehajtó szolgálatnál dolgozó munkavállalókra.
Március 25-én az RCH új együttműködési megállapodást nyilatkoztatott ki az egybegyűlteknek. Bár a dogmákat mérlegelés nélkül illik elfogadni, szakszervezetünk hitetlennek bizonyult: az idei év végéig ugyanis még hatályos a tavaly novemberben aláírt foglalkoztatási megállapodás, 2011-re tehát fölösleges újabbat kötni.
Olyat pedig végképp nem fogunk aláírni, amilyen a munkáltató tervezetében szerepel: nem kívánjuk ugyanis a közös megegyezéssel történő munkaviszony-megszüntetés ösztönzési programjának lejártát előbbre hozni, ahogy a munkáltatói rendes felmondás intézményét sem kívánjuk becsempészni a sorok közé.
