Nálunk minden
a vasutasokról szól!

Tévút a vonatkísérő személyzet nélküli közlekedés műszaki feltételeinek enyhítése!


Álláspontunk szerint amennyiben a szerelvény nem felel meg a KN-közlekedés előfeltételeinek, személyzetet kell rá biztosítani, nem pedig a feltételektől eltekinteni. Dr. Gönczi Tamás, szakszervezetünk SZESZA társasági vezetője dr. Kormányos László, a MÁV Személyszállítási Zrt. vezérigazgatója részére küldte meg az utasítás-módosítás tervezettel kapcsolatos véleményünket.

A VDSzSz Szolidaritás a „személyszállító vonatok vonatkísérő személyzet nélkül (KN) történő közlekedtetésének lebonyolítására” tárgyú utasítás módosítás tervezetet megkapta, véleményünket az alábbiakban foglaljuk össze:

A VDSzSz Szolidaritás a kezdetektől a leghatározottabban ellenezte a KN közlekedés koncepcióját, nemcsak azért, mert az nem volt összhangban a Kollektív Szerződésben foglalt szabályokkal, de emellett már akkor előre láttuk, hogy érdemi megtakarítás elérésére nem alkalmas, ellenben negatívan fogja befolyásolni a szolgáltatás minőségének az utasok általi megítélését.

Az azóta eltelt időben – elsősorban a kedvező árú vármegye- és országbérlet konstrukciók bevezetése nyomán – az utasszám is jelentősen felfutott, a járatokon utazó utasok száma a kollégáink által is érzékelhetően megemelkedett.

Ennek tükrében kifejezetten érthetetlen, és szakszervezetünk számára elfogadhatatlan, hogy a munkáltató enyhíteni kívánja a vonatkísérő személyzet nélküli közlekedés műszaki feltételeit. Szakszervezetünk kifejezetten téves iránynak tartja, hogy az utas WC rendeltetésszerű használatra való alkalmassága a továbbiakban ne lenne a KN közlekedés szigorú előfeltétele.

Természetesen azzal a törekvéssel szakszervezetünk is egyetért, hogy a kényszerű vonat lemondásokat lehetőség szerint el kell kerülni. Ugyanakkor ennek kézenfekvő eszköze álláspontunk szerint nem az, hogy a KN közlekedésre alkalmasság körében könnyítünk a teljesen indokoltan felállított műszaki előfeltételeken, hanem az, hogy legalább az ilyen, üzletképesség szempontjából problémás vonatokra mindenképpen személyzetet kell biztosítani, akár ad hoc jellegű személyzetirányítói intézkedéssel, akár a nagyobb állomásokon készenlétben álló tartalék személyzet vezénylésével, akik szükség esetén bevethetőek a helyzet kezelésére.

Ezzel kapcsolatban rá kívánjuk irányítani a munkáltató figyelmét, hogy WC használhatóságának kérdése kritikus pontja az utazóközönség és a tágabb értelemben vett közvélemény szolgáltatási színvonallal kapcsolatos percepciójának.

Ismert, hogy az utóbbi időben a médiában és a közösségi médiában is több alkalommal köznevetség tárgyát képező hírként jelent meg, hogy bizonyos járatokon a WC használhatatlansága miatt ún. „pisiszüneteket” kellett beiktatni, azaz a vonatokat közbenső állomásokon megállítani, és ott az utasokat szükségleteik elvégzése céljából az állomási WC-kbe irányítani. Az ilyen helyzetek közvélemény általi megítélésétől függetlenül kétségtelen, hogy ezek a kényszer szülte szükségmegoldások valós problémára adott reakcióként jelentek meg, és a vonatkísérők közreműködésével legalább valamilyen módon orvosolták az egyébként nehezen kezelhető helyzeteket. Kérdés azonban, hogy kinek kell, kinek tud az utas szólni, ha vonatkísérő személyzet sincs a vonaton?

Úgy gondoljuk, hogy reális a veszélye, hogy ilyen esetben az utasok – jobb híján – a mozdonyvezető felé kísérelnék meg jelezni problémájukat, aki megoldást természetesen nem tudna nyújtani, ellenben elvonhatná a figyelmét a vezetéstől, ami nyilván semmilyen esetben sem kívánatos.

Ennél is nagyobb gond lehet, hogy sajnos kollégáink nem ritkán tapasztalják, hogy az utasok egy része hajlamos nem működő, lezárt WC esetén a vonat fedélzetén, nem rendeltetésszerű helyen elvégezni dolgát, ezáltal vizelettel, fekáliával, esetenként hányadékkal összepiszkítva azt, ami aztán végképp közlekedésre alkalmatlanná teszi a vonat szerelvényét.

Jogosnak tartjuk tagjaink azzal kapcsolatos aggodalmát, hogy ha lezárt WC mellett még vonatkísérő személyzet sincs a vonaton, akinek az utasok jelezni tudnák, hogy sürgős dolguk van, akkor még sokkal rosszabb lenne a helyzet, és számottevően megszaporodnának ezek a botrányos esetek, a közfelháborodás mellett kényszerű fertőtlenítéseket, kisorozásokat, végső soron potenciálisan akár járatkimaradásokat okozva. Emellett attól is tartanak utazó tagjaink, hogy aki KN járaton utazva hasonló problémákkal lenne kénytelen szembesülni, az felháborodását rázúdítaná azokra a kollégáinkra, akivel később, más járatokon találkozik.

Az utóbbi időben úgy érzékeljük, hogy a vállalat, illetve a vállalatcsoport jelentős erőfeszítéseket tesz a szolgáltatási színvonal emelésére, és arra, hogy ez az utazóközönség számára is érzékelhetővé váljon, a közvéleménynek a szolgáltatással kapcsolatos percepciójában is megjelenjen. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy súlyos hiba volna olyan intézkedéseket hozni, melyek hatásukban és következményeikben ennek a törekvésnek a teljes lerombolására is alkalmasak lehetnek.

Részben a fentiekkel összefüggésben javasoljuk az első számú mellékletet képező táblázat módosítását is. Eddig sem volt sem szerencsés, sem indokolt, hogy ott a KN-es közlekedésre alkalmasként teljes vonalak voltak felsorolva.
(pl. Ha a táblázatot nézzük, akkor akár Szolnok-Keleti vagy Nyugati viszonylatban is közlekedhetnek vonatkísérő személyzet nélkül a vonatok, ami túlzottan nagy távolságot, és 1:45/2:05 órás menetidőt jelentene. Ennyi időre és távolságra a jelenlegi utasítás módosítási javaslat nélkül is ésszerűtlenül kockázatos dolog volna vonatokat közlekedtetni vonatkísérő személyzet nélkül, a módosítási javaslattal együtt pedig végképp.)

Ezért szükségesnek tartjuk és kezdeményezzük az 1. sz. melléklet szerinti táblázat olyan értelmű pontosítását, hogy teljes vonalak helyett csak szűkebb viszonylatokat tartalmazzon. (Pl.: Bp. Keleti-Sülysáp, Bp. Keleti-Nagykáta, Bp. Nyugati-Monor)