A nemrégiben Győrben megtartott Lázárinfón Lázár János ÉKM-miniszter utalást tett arra, hogy indokoltnak látja az egyes vasúti, és egyéb közösségi közlekedési munkakörök esetében a nyugdíjkorhatár csökkentésének vállalati keretek közötti tárgyalásos áttekintését, és a korábban megszüntetett korkedvezményes nyugdíj, vagy ahhoz hasonló funkciójú szabályozási megoldások kollektív szerződéses kialakítását.

A miniszter kijelentésére a vasutasok egy emberként kapták fel a fejüket, hiszen a vasutas attitűdöt három dolog biztosan meghatározza, az egyik a szolgálat, a másik a menetkedvezmény, a harmadik pedig a korkedvezményes nyugdíj.

A VDSzSz Szolidaritás egyetért a miniszter felvetésének időszerűségével, hiszen szakszervezetünk hosszú ideje maga is szorgalmazta, illetve szorgalmazza a korábban korkedvezményre jogosító munkakörökben dolgozó, fizikai és mentális értelemben is fokozottan leterhelt, tartós stressznek kitett tagjaink és kollégáink esetében a rájuk nézve hátrányos foglalkoztatási körülményeknek olyan intézményesített megoldásokkal való ellentételezését, melyek alkalmasak lehetnek a szervezetüket ért ártalmak mértékének korlátozására.

Mózes Tibor, a VDSzSz Szolidaritás ügyvezető alelnöke levelében emlékeztette az ÉKM-minisztert arra, hogy a VDSzSz Szolidaritás 2011. szeptembere és 2014. decembere között részt vett azokon a tiltakozó tüntetéseken, félpályás útlezárásokon, amelyek - többek között - a nyugdíjrendszer megváltoztatása elleni fellépés miatt szerveződtek. A nyugdíjrendszer megváltoztatása nem csak a negyvenéves irodai feladatot ellátó rendőr helyzetét változtatta meg, hanem a hatvanéves, vágányok között dolgozó vasutasét is. A fűnyíró-elven született döntést ma is hibásnak tartjuk, éppen ezért kezdeményeztük az elmúlt évtizedben a MÁV-nál a károk enyhítését, a hátrányok tompítását, a jogszabályok adta lehetőségeken belül, de sajnos a menedzsment – érzékelve a központi direktíva rigorózus szellemiségét – nem bocsátkozott érdemi párbeszédbe.

A VDSzSz Szolidaritás ügyvezető alelnöke leszögezte, hogy Lázár János kijelentése már önmagában paradigma váltást jelent az elmúlt másfél évtizedhez képest, ezért szeretnénk fókuszba helyezni azt a lehetőséget, amihez nem szükséges „nagy szabály” változtatás, és aminek a tárgyalásába a miniszter, mint „tulajdonosi joggyakorló” bekapcsolódhat.

Nyilvánvalóan arra nincs jogszabály által biztosított lehetőség, hogy a nyugdíjrendszer szabályait a MÁV Csoportban a Felek felülírják, azonban a Munka Törvénykönyve 205.§ (3) alapján lehetőség van arra, hogy a köztulajdonban álló munkáltatóval fennálló munkaviszonyban az általános teljes napi munkaidőnél rövidebb teljes napi munkaidő – az egészségi ártalom vagy veszély kizárása érdekében kerüljön megállapításra. A Munka Törvénykönyvének ezen szabályainak érvényesülését erősíti a MÁV Pályaműködtetési Zrt. és a MÁV Személyszállítási Zrt. kollektív szerződéseinek 1. számú melléklete, tehát hangsúlyozom, ez jelenleg is jogszerű lehetőség a Munkáltatók kezében.

Az elmúlt évtizedben a VDSzSz Szolidaritás több alkalommal kérte a MÁV vezetését levélben, szóban, informális beszélgetések során, hogyha nem is teljes egészében, de legalább adott munkakörökre – gondolok itt elsősorban, de nem kizárólagosan azokra a munkakörökre, melyek korábban korkedvezményes nyugdíj igénybevételére jogosító munkakörök voltak – alkalmazza a törvény által biztosított lehetőséget. Mindhiába. Kiemelten indokolt, hogy azokban a munkakörökben, ahol az egészség megóvása, illetve a veszély kizárása szükségessé teszi, a napi rendes munkaidőnél rövidebb munkaidő kerüljön megállapításra, értelemszerűen a szakszervezetekkel lefolytatott konstruktív tárgyalások eredményeként, a kollektív szerződések megfelelő módosításával. A VDSzSz Szolidaritás elvárása, hogy a citált miniszteri bejelentést követően mielőbb jöjjön létre a kollektív akarat és a módosítások során adott munkaköröknél a munkaidő-csökkenést elő tudjuk idézni.

Tehát a fentiek megoldhatók házon belül, azonban az aktualizált, felülvizsgált korkedvezményes nyugdíjrendszer újjáélesztését, mint visszatérést a kályhához a mindenkori törvényhozástól elvárjuk, kiegészítve azzal a rendszerváltás óta fennálló méltánytalan helyzetnek a kezelésével, ami figyelmen kívül hagyja a túlórák teljesítését. Nem nehéz belátni, hogy amennyiben egy munkavállaló létszámhiányos területen dolgozik, 300 óra/év (évi két hónap) túlmunkával számolva, negyven év szolgálati idő mellett, akár 6 és fél évvel teljesít többet, mint egy túlórától mentes munkavállaló, aminek rekreációs ellentételezése nincs, ráadásul a túlóra pótlék járulékbefizetést képez, aminek gyümölcsét a befizető valószínűleg – bár erről statisztikai adatokat nem ismerünk – kevésbé tudja majd élvezni, mivel a többlet terhelés a nyugdíj igénybevételének időtartamát számottevően lerövidítheti.

A fentiekben foglaltak természetesen csak vázlatos leírása a témának, hiszen megannyi kiágazása van, mint például az önkéntes - és magánnyugdíjpénztári megtakarítások felhasználása vagy a munkakör betöltésére alkalmatlanná válók helyzetének a rendezése.