Hírlevél - MÁV - 2009. március 23. (A szószerinti jegyzőkönyv is letölthető!)
A március 23-i VÉT-ülésen a munkáltató által javasolt három napirendi pont meglehetősen karcsúnak tűnt ahhoz képest, hogy az általunk korábban felvetett mintegy tizennyolc napirend közül mennyire kaptunk érdemi, megnyugtató választ. Az összesre ugyanis biztos nem.
Több alkalommal rákérdeztünk a veresegyházi vonalon megfelelő felszerelés híján, vagy legalábbis működésképtelen felszereléssel közlekedő vonatokra. A KÖFI-s vonalon közlekedő vontatójárműveknek minimum használható mozdonyrádióval, pályatelefonnal kellene rendelkezniük. A MÁV megígérte, hogy a jövőben nagyobb figyelmet szentel annak, hogy a vasútbiztonság nem mellékes veszélyeztetésére ne kerüljön sor. Ennek ellenére március 22-én a vonalat elárasztotta a VBO, akik arra az eredményre jutottak, hogy az ellenőrzött nyolc vonat közül csak hatnál volt minden rendben, kettőnél a hibákat – mint mondták – azonnal kijavították. Ez azonban nehezen hihető, hiszen honnan akasztottak volna le hamarjában egy-egy pályatelefont, mozdonyrádiót.A FOR-vizsgával kapcsolatban a munkáltató képviselője például az elmúlt alkalommal azt mondta, hogy az még a tervezés fázisában leledzik, holott egy rétszilasi tagtársunk szerint április elején már elkezdődik az oktatás. Sőt, Csontos főosztályvezető szerint már ebben a hónapban sor kerül rá. A MÁV képviselője szerint márciusban a FOR-oktatók kiképzése kezdődött csak meg.
Hasonlóan ellentmondásos kérdés, hogy a MÁV miért a sportintézményekbe önti a pénzt, ahelyett, hogy a vasútegészségügyet támogatná. Annál is inkább mivel a rehabilitációs programra jelentkezett 955 munkavállalónak csak egy kis töredéke részesülhet a program kétségtelen előnyeiből. Mint a vasúttársaság képviselője elmondta: sportegyesületeknek semmilyen támogatást nem ad a MÁV. A vasúttársaság azt persze már nem tudta tagadni, hogy a sportegyesületek egyáltalán nem fizetnek bérleti díjat a MÁV-tulajdonú ingatlanok használatáért, amit boldog-boldogtalannak kiadnak, többek között egy pizzériának is. Az így befolyó összegből mondani sem kell, hogy egy forinttal sem részesedik a MÁV.
A fentiek miatt is javasoltuk, hogy a végetnemérő mellébeszélések, illetve a felesleges szópárbajok elkerülése érdekében szerezzen be a MÁV hazugságvizsgáló készülékeket, amelyeket nagy haszonnal rögvest be is lehetne üzemelni a VÉT-ülésein. A MÁV szerint erre sincs keret, azt firtatták, hogy hogyan lehetne az eszköz beszerzését a beruházási tervbe felvenni. Pedig a félredumálásra fordított időt is ki lehet pénzben fejezni. És a végösszeg biztosan indokolná a beszerzést. Természetesen, a munkavállalói oldal képviselőire is rácsatolhatták volna az érzékelő elektródáit. Legalábbis, a VDSzSz képviselőire. De hát nem.
Jól mutatja a MÁV munkavállalói felé tanúsított hozzáállását, hogy erkölcsi bizonyítványt kell a saját költségén annak a munkavállalónak beszerezni, akit a MÁV menedzsmentje egy új beosztással megajándékoz, álláspontunk szerint ennek a munkáltató büdzséjét kell terhelnie.
Ennél nagyobb tétel esetében se riad vissza a MÁV munkavállalói lenyúlásától, hiszen az arcképes igazolványok szelvényeinek érvényesítéséért a régóta formálódó minisztériumi rendeletben meghatározott maximumértéket kívánják természetesen elkérni. Nem tudni, hogy a szelvény mellé esetleg sorsjegyet vagy üdvözlőlapot is kapnak-e a munkavállalók, mással ugyanis nem lehet magyarázni a négyfős család esetén az idei „bérfejlesztés” nagy részét kitevő kiadás horrorisztikus mértékét. Ezen a ponton roppant tanulságos lehet a mellékelt táblázat megtekintése, hiszen kiderül, miként lehetséges, hogy egy szelvény ára – amit alapjáraton ingyen kellene a vasutasoknak és családjaiknak biztosítani – 1200 forintra rúg a MÁV számításai szerint.
Javasoltuk, hogy a szolgálati vezetőket, és nem csak a forgalmi szolgálattevőket kéne a soronkívüli pszichológiai vizsgálatra kötelezni. Ferencvárosban ugyanis jelenleg azzal riogatják tárgyalódelegációnk tagjait, hogy amennyiben 30 százalék fölött lenne a helyettesítési díj mértéke a helyi függelékben, már másnap jönnek a normázók, és aztán máris kezdődik a létszámleépítés. Ezzel gyakorlatilag a MÁV vezérigazgatóját cáfolta meg. Mikor az egyeztetésen rákérdeztünk a helyettesítési díj tavalyi mértékére, a szolgálati vezető azt már tudta, inkább arra kért minket, hogy írjuk le, majd írásban válaszol rá. Álláspontunk szerint valamennyi diplomás, 16-os MMK-ban és afölött tevékenykedő munkavállalót pszichológiai vizsgálatra kellene kötelezni. Gyakorlatilag már szinte évtizedes múltra tekint vissza a pszichológiai vizsgálatokkal kapcsolatos csetepaté, ugyanakkor pozitív fejleményekre is felhívtuk a MÁV képviselőjének figyelmét. A Trakciónál ugyanis – álláspontunkkal összhangban – sikerült elérni, hogy az orvosnak minősülő pszichiáter döntse el, szükséges-e az egyébként bölcsész végzettségű pszichológus bevonása a vizsgálatba. Nem első alkalommal emlékeztettük a MÁV-ot a pszichológiai vizsgálatok visszásságaira, sok esetben egyes szolgálati vezetők így akartak megszabadulni a számukra nem kedves munkavállalóktól.
A MÁV képviselője egy korábbi VÉT-en megígérte, hogy Császárszálláson meg fognak állni a vonatok annak érdekében, hogy a munkavállalók rendben beérjenek a váltás idejére. Nagy Gábor tisztségviselőnk megpróbálta kideríteni a dolgok jelenlegi állást, azonban arra jutott, hogy a nyári menetrendtervezetben szó nincs arról, hogy megállnának a vonatok. Ennyit a MÁV ígéretéről. A vasúttársaság képviselője kijelentette, hogy meg fognak állni a vonatok Császárszálláson.
Továbbra sem kaptunk meghívót a MÁV vezetői értekezleteire, nem gondoljuk ugyanis, hogy a VSZ és a VDSzSz egy-egy képviselője jelenlétével olyan sokat zavarna ezen a magasztos fórumon. A MÁV képviselője jelezte, hogy meghívóra továbbra sem kell számítanunk, ugyanakkor némi bizonytalanságot éreztünk, amikor felajánlottuk, hogy cserében a munkáltató sztrájkbizottsági üléseinken részt vehet.
A MÁV-nak mégsem sikerült 30 milliárdot kihajítani az ablakon a HÉV megvásárlására, mivel semmi nem lett az egészből: megmaradt a pénz. Ebből pedig bőven ki lehetne fizetni a vasutasok jogos követeléseit, amit egyébként a szakállamtitkár is annak minősített. A MÁV szerint ez a pénz csak a munkáltatásra és a bérfizetésre elég. Kíváncsiak lennénk ezek után arra, mi lett volna, ha mégis megveszi a MÁV a HÉV-et.
Megismételtük korábbi kérdésünket: milyen átlagos bérfejlesztést kaptak azok, akik részt vettek a sztrájkban, kértük mindezt szakszervezeti hovatartozás és név feltüntetése nélkül. Ha ugyanis a 4,1 százalékot megkapták, akkor rendben van az ügy, ha viszont nem, akkor a MÁV bosszút lihegve próbálja ellehetetleníteni a sztrájkot felvállaló vasutasokat.
Egyre inkább divat a MÁV-nál, hogy kizárólag a szonda eredménye alapján rendkívüli felmondással bocsátják el a dolgozókat. Ez azonban nem jelent alkoholos befolyásoltságot, ennek mértékét különben is csak orvos állapíthatja meg. De semmiképp se a szolgálati vezető. Javasoltuk, hogy a munkáltató kötelezze arra a munkavállalót, hogy ilyen esetben menjen el vérvételre, ha ezt a dolgozó megtagadja, csak abban az esetben lehet neki felmondani. A legutóbbi, Mátészalkán történt eset különösen kirívó. Történt ugyanis, hogy valakit 8:15-kor megszondáztattak, majd ezt követően még háromnegyed óráig hagyták dolgozni forgalommal összefüggő munkakörében. Egyértelmű: arra megy ki játék, hogy kitoljanak az emberekkel. Másrészt arra is rákérdeztünk, mi vár arra a szolgálati vezetőre, aki a szondaeredmény után magára hagyta a munkavállalót.
Korábban a Keleti pályaudvaron feljelentkező mozdonyvezetők létszáma erősen megcsappant volna, ha bedőltek volna az alkoholszonda által mutatott értéknek. Ők azonban kivétel nélkül vérvételt követeltek, ami beigazolta józanságukat. Ugyanis, ha valaki este ivott, honnan tudná, milyen értéket mutat reggel az alkoholszonda. A MÁV elmondta, hogy előkészítés alatt van az új utasítás, ami az állapotokat normalizálhatja.
Fehérvár és Sárbogárd között az autópályaépítés jegyében a jövő héttől beindul a kőszállítás, emiatt ezen a vonalszakaszon megszűnik a személyszállítás, mivel a személyvonatok közé másként nem tudták beiktatni a tehervonatokat. Javasoltuk a MÁV-nak, hogy a START-tal vegyék fel a kapcsolatot, annak érdekében, hogy megtudjuk: decembert követően visszaáll-e a személyközlekedés Székesfehérvár és Sárbogárd között.
Ezen kívül sor került még két napirendi pont megtárgyalására, az egyik a csodálatos BPR-projekttel volt kapcsolatos, a másik a mi sürgetésünkre napirendre tűzött kérdés a vasútbiztonság jelenlegi helyzete volt, ezekről is hamarosan beszámolunk.
2009. március 23.
