Botrányos egyeztetés - 2008. november 19. - Frissült dr. Neumann Márta levelével + szószerinti jegyz
Már régen nem vonultunk ki VÉT-ülésről, november 19-én mégis megtettük: folyamatosan semmitmondó válaszokat kapunk, semmit nem lehet elintézni, és ráadásul a MÁV szerint a Csoporton belül csak a Trakciónál létezik érvényes kollektív szerződés. Szóval, mostanában igencsak frusztráló velük tárgyalni.
Persze, nem arról van szó, hogy ennyire érzékenyek lennénk, hiszen a korábbi VÉT-ek se voltak tartalmiak, mégis türelemmel és töretlen reménnyel végigültük azokat. Mert hátha. Azonban valahol meg kell húzni a határt, hiszen november 19-én egyértelműen kiderült: nem csak a tárgyalódelegáció, hanem tagjaink – és a vasutasság – semmibe vételére megy ki a játék.
Az egész persze a VÉT-et közvetlenül megelőző kollektív munkaügyi vitával kezdődött, amire a MÁV képviselője a megszokott negyedórás késéssel érkezett. Könnyen belátható, hogy az eredetileg félórásra tervezett szeánsz második fele maradt csak nekünk. De legalább, lett volna érdemi tárgyalás.Persze, nem arról van szó, hogy ennyire érzékenyek lennénk, hiszen a korábbi VÉT-ek se voltak tartalmiak, mégis türelemmel és töretlen reménnyel végigültük azokat. Mert hátha. Azonban valahol meg kell húzni a határt, hiszen november 19-én egyértelműen kiderült: nem csak a tárgyalódelegáció, hanem tagjaink – és a vasutasság – semmibe vételére megy ki a játék.
Nem volt, az álláspontok változatlanok. A munkaügyi közvetítő már második alkalommal nem tartja fontosnak, hogy eljöjjön. A Starttól megkérdeztük, van-e tudomása olyan munkáltatói előterjesztésről, amit a VDSzSz nem írt alá, és emiatt a jegyvizsgálók 8000 forint pótlék kifizetésétől estek el, ahogy azt egy másik szakszervezet híreszteli. A válasz nemleges volt, a cég képviselője határozottan kijelentette, hogy nem szándékoznak ilyen jogcímen 8000 forintot – vagy akár egy forintot is – kifizetni. Pedig jó lenne, mivel a munkavállalók – utazók, személypénztárosok, kocsivizsgálók – mind megérdemelnék, hogy ne mostohagyerekként kezelje őket a cég vezetése. Természetesen, bármifajta pótlék – aminek megnyirbálásra törekszik a MÁV – sem helyettesíti azon sztrájkkal is alátámasztott követelésünket, hogy a 10 százalékos alapbérfejlesztést 2008. január elsejéig visszamenőlegesen meg kell kapniuk tagjainknak.
A Gépészet álláspontja sem változott, sőt rádobtak még egy lapáttal: követeléseinket, még ha tudnák, se akarnák kifizetni. Mindezt a humánpolitikus Kun úr zengte a világba begyűjtve a munkáltatói oldal mosolycsekkjeit.
Követeléseink változatlanok, a sztrájk pedig elkerülhetetlen, erre készüljetek fel lelkiekben.
A kollektív munkaügyi vita után kezdődött a VÉT, amin már második alkalommal szólítottuk fel a MÁV-ot, hogy terjessze elő jövő évi bérjavaslatát, amire egyébként a törvény is kötelezi. A vidám kacarászásból erről semmit nem lehetett megtudni.
Elmondható, hogy a MÁV-nak november közepe után nincs még bérajánlata. Illetve, ha van, nem merik megmondani. Kíváncsiak lennénk arra, hogy többek közt eddig hányan ajánlották fel prémiumokat a menedzserek közül faültetésre a miniszterelnök felhívása nyomán. A válasz helyett dühödt pillantásokat kellett elviselnünk.
És sokadszorra jöttek napirend előtti felvetéseink: a dombóvári eset, ahol hajnali kettőkor egészségügyi sétára bocsátják a tolatócsapat tagjait, és hetek óta nem lehet semmit se tenni ez ellen; a Déliben kezdeményezett vizsgálat, aminek lezárására egy év sem volt elegendő, a főrendelkezők váltásának kérdése, amiről egyébiránt megállapodás készült, amit Lipusz Ferenc, az egyik aláíró, mint Péter Jézust, legalább háromszor megtagadott. Rendezetlen továbbá a forgalmi dolgozók munkaközi szünete, a nem működő Ingatlanbefektetési Alapba lapátolt havi több mint 30 millió forint ügye, amikről korábban már részletesen beszámoltunk. Ismételten felvetettük a magán vasúttársaságok esetét, amelyek úgy tűnik, bármit megengedhetnek maguknak: a túlterhelt (80 tonna helyett 96 tonnára megpakolt) kocsik nem kapnak vonatvizsgálatot, fékpróbát, rendszeresek a csapágytörések. Ez szerintünk a Pályavasúti Üzletág felelőssége, akik fülük botját se mozgatják, arról már nem is beszélve, hogy ezzel a MÁV jelenlegi cégét, a Cargot is versenyhátrányba juttatják. És akkor még meg se említettük a legfőbb kérdést: a vonatközlekedés biztonságát, valamint a Cargos tagjaink munkahelyének biztonságát, hiszen a versenyhátrányból fakadó fuvarvesztésből ez egyenesen következik.
Elszomorító, hogy a MÁV Felügyelő Bizottsága által a Debreceni Járműjavítóban feltárt visszásságok nyomán a MÁV jogi igazgatónője hiába szedte csokorba mindazon körülményeket, amelyek a több mint kétmilliárdos veszteséghez vezettek, a magyar nyomozóhatóság mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy ezért bárkit is felelősségre lehessen vonni. Ez nagyon „jó” üzenet. (Dr. Neumann Márta asszony e tárgyban hozzánk írt levelét rövidesen honlapunkon olvashatjátok.)
A MÁV szerint ezek költői kérdések, amikre nem is biztos, hogy válaszolni kell. A hab a tortán a Kollektív Szerződés tárgyalása volt. A MÁV 2009. végéig kötne KSZ-t, ami, természetesen, elfogadhatatlan. Ahogy a Gépészetnél is, csak egy határozatlan idejű kollektív szerződést fogadunk el, ami 2011 végéig nem mondható fel. A MÁV pökhendi stílusa mellett – korábbi ígéretük ellenére – nem kívánnak tárgyalni a keret-KSZ-ről, ami a cég többségi tulajdonában lévő vállalatokra vonatkozna. A MÁV erről korábban azt nyilatkozta, hogy nincs akadálya, és hónapokig azzal hitegettek minket, hogy ezzel kapcsolatosan a jogi apparátus – és még ki tudja, ki mindenki – éjt nappallá téve szorgoskodik. Az i-re az tette fel a pontot, amikor a vasúttársaság képviselője azt találta nyilatkozni, hogy csak a Trakciónál van érvényes KSZ, gyakorlatilag a Starté is kamu. Érdekes módon, a személyszállító cégnél ezt nem így tudják. Meg mi se így tudjuk. De nyilván valamiért ezt kell mondania a MÁV-nak, hiszen a jelenlegi Startos KSZ határozatlan idejű, és csak akkor veszítheti hatályát, ha egy új KSZ lép a helyébe.
Ezen a ponton jöttünk el a tárgyalásról, ami igazából másból sem állt, mint a vasutasság eddigi vívmányainak sárral dobálásából, és a munkavállalók arcul csapkodásából.
2008. november 20.
