Nálunk minden
a vasutasokról szól!

Botrányos egyeztetés - 2008. november 19. - Frissült dr. Neumann Márta levelével + szószerinti jegyz


Már régen nem vonultunk ki VÉT-ülésről, november 19-én mégis megtettük: folyamatosan semmitmondó válaszokat kapunk, semmit nem lehet elintézni, és ráadásul a MÁV szerint a Csoporton belül csak a Trakciónál létezik érvényes kollektív szerződés. Szóval, mostanában igencsak frusztráló velük tárgyalni.
Persze, nem arról van szó, hogy ennyire érzékenyek lennénk, hiszen a korábbi VÉT-ek se voltak tartalmiak, mégis türelemmel és töretlen reménnyel végigültük azokat. Mert hátha. Azonban valahol meg kell húzni a határt, hiszen november 19-én egyértelműen kiderült: nem csak a tárgyalódelegáció, hanem tagjaink – és a vasutasság – semmibe vételére megy ki a játék.
Az egész persze a VÉT-et közvetlenül megelőző kollektív munkaügyi vitával kezdődött, amire a MÁV képviselője a megszokott negyedórás késéssel érkezett. Könnyen belátható, hogy az eredetileg félórásra tervezett szeánsz második fele maradt csak nekünk. De legalább, lett volna érdemi tárgyalás.
Nem volt, az álláspontok változatlanok. A munkaügyi közvetítő már második alkalommal nem tartja fontosnak, hogy eljöjjön. A Starttól megkérdeztük, van-e tudomása olyan munkáltatói előterjesztésről, amit a VDSzSz nem írt alá, és emiatt a jegyvizsgálók 8000 forint pótlék kifizetésétől estek el, ahogy azt egy másik szakszervezet híreszteli. A válasz nemleges volt, a cég képviselője határozottan kijelentette, hogy nem szándékoznak ilyen jogcímen 8000 forintot – vagy akár egy forintot is – kifizetni. Pedig jó lenne, mivel a munkavállalók – utazók, személypénztárosok, kocsivizsgálók – mind megérdemelnék, hogy ne mostohagyerekként kezelje őket a cég vezetése. Természetesen, bármifajta pótlék – aminek megnyirbálásra törekszik a MÁV – sem helyettesíti azon sztrájkkal is alátámasztott követelésünket, hogy a 10 százalékos alapbérfejlesztést 2008. január elsejéig visszamenőlegesen meg kell kapniuk tagjainknak.
A Gépészet álláspontja sem változott, sőt rádobtak még egy lapáttal: követeléseinket, még ha tudnák, se akarnák kifizetni. Mindezt a humánpolitikus Kun úr zengte a világba begyűjtve a munkáltatói oldal mosolycsekkjeit.
Követeléseink változatlanok, a sztrájk pedig elkerülhetetlen, erre készüljetek fel lelkiekben.
A kollektív munkaügyi vita után kezdődött a VÉT, amin már második alkalommal szólítottuk fel a MÁV-ot, hogy terjessze elő jövő évi bérjavaslatát, amire egyébként a törvény is kötelezi. A vidám kacarászásból erről semmit nem lehetett megtudni.
Elmondható, hogy a MÁV-nak november közepe után nincs még bérajánlata. Illetve, ha van, nem merik megmondani. Kíváncsiak lennénk arra, hogy többek közt eddig hányan ajánlották fel prémiumokat a menedzserek közül faültetésre a miniszterelnök felhívása nyomán. A válasz helyett dühödt pillantásokat kellett elviselnünk.
És sokadszorra jöttek napirend előtti felvetéseink: a dombóvári eset, ahol hajnali kettőkor egészségügyi sétára bocsátják a tolatócsapat tagjait, és hetek óta nem lehet semmit se tenni ez ellen; a Déliben kezdeményezett vizsgálat, aminek lezárására egy év sem volt elegendő, a főrendelkezők váltásának kérdése, amiről egyébiránt megállapodás készült, amit Lipusz Ferenc, az egyik aláíró, mint Péter Jézust, legalább háromszor megtagadott. Rendezetlen továbbá a forgalmi dolgozók munkaközi szünete, a nem működő Ingatlanbefektetési Alapba lapátolt havi több mint 30 millió forint ügye, amikről korábban már részletesen beszámoltunk. Ismételten felvetettük a magán vasúttársaságok esetét, amelyek úgy tűnik, bármit megengedhetnek maguknak: a túlterhelt (80 tonna helyett 96 tonnára megpakolt) kocsik nem kapnak vonatvizsgálatot, fékpróbát, rendszeresek a csapágytörések. Ez szerintünk a Pályavasúti Üzletág felelőssége, akik fülük botját se mozgatják, arról már nem is beszélve, hogy ezzel a MÁV jelenlegi cégét, a Cargot is versenyhátrányba juttatják. És akkor még meg se említettük a legfőbb kérdést: a vonatközlekedés biztonságát, valamint a Cargos tagjaink munkahelyének biztonságát, hiszen a versenyhátrányból fakadó fuvarvesztésből ez egyenesen következik.
Elszomorító, hogy a MÁV Felügyelő Bizottsága által a Debreceni Járműjavítóban feltárt visszásságok nyomán a MÁV jogi igazgatónője hiába szedte csokorba mindazon körülményeket, amelyek a több mint kétmilliárdos veszteséghez vezettek, a magyar nyomozóhatóság mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy ezért bárkit is felelősségre lehessen vonni. Ez nagyon „jó” üzenet. (Dr. Neumann Márta asszony e tárgyban hozzánk írt levelét rövidesen honlapunkon olvashatjátok.)
A MÁV szerint ezek költői kérdések, amikre nem is biztos, hogy válaszolni kell. A hab a tortán a Kollektív Szerződés tárgyalása volt. A MÁV 2009. végéig kötne KSZ-t, ami, természetesen, elfogadhatatlan. Ahogy a Gépészetnél is, csak egy határozatlan idejű kollektív szerződést fogadunk el, ami 2011 végéig nem mondható fel. A MÁV pökhendi stílusa mellett – korábbi ígéretük ellenére – nem kívánnak tárgyalni a keret-KSZ-ről, ami a cég többségi tulajdonában lévő vállalatokra vonatkozna. A MÁV erről korábban azt nyilatkozta, hogy nincs akadálya, és hónapokig azzal hitegettek minket, hogy ezzel kapcsolatosan a jogi apparátus – és még ki tudja, ki mindenki – éjt nappallá téve szorgoskodik. Az i-re az tette fel a pontot, amikor a vasúttársaság képviselője azt találta nyilatkozni, hogy csak a Trakciónál van érvényes KSZ, gyakorlatilag a Starté is kamu. Érdekes módon, a személyszállító cégnél ezt nem így tudják. Meg mi se így tudjuk. De nyilván valamiért ezt kell mondania a MÁV-nak, hiszen a jelenlegi Startos KSZ határozatlan idejű, és csak akkor veszítheti hatályát, ha egy új KSZ lép a helyébe.
Ezen a ponton jöttünk el a tárgyalásról, ami igazából másból sem állt, mint a vasutasság eddigi vívmányainak sárral dobálásából, és a munkavállalók arcul csapkodásából.

2008. november 20.